Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-04 / 15. szám
lambtól. amely valamit odapottyantott az önök címére. A végjáték előtt a golyók csillagképet alkotnak. A repülő zuhan, és a játékos így szól a pilótához: — Biztos vagy benne, hogy nem hagytad égve a villanyt a fürdőszobában? Mit keli még elmondani? Már csak azt. hogy gyűlölöm a hazatérést az éjszakai városon ál, a sötétet, benne a horkoló hétalvókat, az útközben elveszített kapukulcsol. A bortól ámokfutás jön ránt. Ilyenkor az ablakon keresztül műszók be. a villámhárítón kúszok fel saját lakásomba, és még a szomszédaimat is ki kell gyógyítanom naivitásukból, akik ezerszer hallott híreket sápítoznak rólam. Made in publicity. Reklámmal vigasztalódom. Az idióták bizonyosságával, hogy ők az igaziak, találkozni Dosztojevszkijjel és bemászni az örökkévalóságba, ahogy én mászom ruhástul a kádba. A bor tegnap valahogy megfeküdte a gyomromat. Nyomulok az asztal felé. A papír akár a kés a torkomon (a csöcsös múzsa, aki tegnap csak kólát ivott), és már csak a halálos kávé, cigaretta és... Mit mondjak még? A cigaretta elveszítéséért falhoz kellene állítani az embert. Én veszítettem el. hát begurulva rugdalom az ajtót. Kilötlyintem a felmelegített kávét, eldugom a hamutartót, és vége a nyugalmamnak. Csak ha Zenónnal találkoznék. vagy Hemingway papával, akinek tele a zsebe Havanna szivarral. A mával kibékülve mászok az ágyba. Magammal viszem Bukovszkij életét. Az ég utolsó kék darabkáját A hűtőben türelmesen öregszik a sör. A játékos az akasztónak támasztotta a dákót. Lélekben újra lepergette a végjátékot. látta a lusta golyót, amely úgy fúrta magát keresztül az időn. mint a mézbe hajított vasdarab. Minden hajszálra egyezett. — Az a fő, hogy nem volt patetikus — mormolta a játékos, és a függönybe törülte krétás kezét. — Ki nem állhatom a gesztusokat. Azután elhajította kalapját, szívére tett bal kezével álldogált egy kicsit az örökkévalóság hátterében. Óh. fény! Több fényt: — szavalta, és lekattintotta a kapcsolót. Azt hiszem, a nap is lenyugodott, a madarak abbahagyták éneküket, és a városon csodálatos egyetértés uralkodott. Kezdődött az éjszaka, készülődött a hetedik nap. A hét a vasárnappal ér véget, a vasárnap az útra vetett pillantással kezdődik, amelynek valami építészeti mocsok vetett gátat, és tönkretette minden perspektívámat. De én ennek ellenére odaállok az ablakhoz, kinézek rajta, és megint abba az állapotba kerülök, amely úgy hozzátartozik a vasárnaphoz, mint a rántott hús. és amely segíti az egész házat, az összes szomszédot abban, hogy belenyugodjanak az erőtlen és beteges gondolatokba. amelyek csendeskén kóvályognak a fejekben egeszen hétfő reggelig. KISS EDIT FORDÍTÁSA FARNBAUER GÁBOR NÉGYSOROSAI MÚLT Jövő, ami már sosincs másként. MINDENKISEGE GYÖKÉRZETE Mert bárhol nem vagyok idevalósi hazát ím túlról foglalok e helyt. SENKÍSÉGE KÉNYSZERKÉPE Ha már nem valósulhat meg honunk, e képtelen álom, a halhatatlanság, hát legalább beteljesül? ,\Z ORGONASÍP SZÓLAMA Mivel a múlt visszaszámlálása vélt alakommal kezdődik, keresztülvigyem a világon, hogy fünyírógép vagyok? GRAMMATIKÁI DRAMA Sajátos kérdöszóhasználatom hová is jegyeztetett föl, most, hogy gúzsbakötött Múzsám csiklandozásával fölhagyok. HORIZONT Ki a földnek határáig elment, az égnek még csak a pereménél áll. De a földnek határáig kell menni, hogy az égnek pereméhez érjünk. EMBERTELEN TUDÁS Milyen tökéletes! Milyen csodálatosan tanácstalan! Milyen csodálatosan nem tudja, mit tegyen?! MIBENLÉT Alternatívák homokvárává alattunk: felmagasulván gyűlik, sokasadik a testünkké avatott lét. TÉNYEKKEL HAMISÍTOTT FIKCIÓ Teste kötelékei fölött vergődő pont — sehol; szökik vasrácsok rabságából egy zongoraszonáta teste. TÖKÉLETES HOMEOSZTAZIS Bányaomlás. Vészhelyzet. Földcsuszamlás. Életveszéllyel fölvértezett élet. SZKUKÁLEK LAJOS ILLUSZTRÁCIÓJA nő 15
