Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-03-28 / 14. szám

éppen most kaptam a felszólítást, hogy vegyem át a felsőki­rályi iskola könyvtárát, mert az iskola ugye pár éve megszűnt. Hogyan tanítson a pedagógus összevont osztályokban mégis eredményesen? A főiskoláról frissen kikerült tanítók félni szoktak a kisiskolák összevont osztályaitól, a más irányba tájolt szülők általában kételkedéssel fogadják az eredményeit. Fazekasné sokéves tapasztalatai azonban meggyőzőek. — Minden a tanító aktív munkáján múlik. Feleannyi idő áll rendelkezésére, ez igaz. Ez azonban arra is ösztönöz egyben, hogy jól megszervezze az óráját, és fegyelmezett legyen. Másik fontos dolog, hogy a kollégák között jó legyen a kapcsolat. Hát én nem panaszkodhatom. Balkó Györgynével mi jól megértjük egymást. Mindent meg tudunk beszélni, mindent el tudunk intézni, mindenhová eljutunk, ahová akarunk. Egyszer ő, a fiatal tanít engem, máskor én öt. S hogy mivel vannak mégis nehézségeik? — A gyerekek szókincsével. Nagyon szegény a gyerekek szókincse, amikor bekerülnek az iskolába. Nálunk a magyar iskolában ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy előzőleg a gyerekek nem járhattak magyar óvodába. De a kolléganők­től jól tudom, hogy legalább ennyire gond ez a szomszédos szlovák iskolában is, ott meg azért, mert a gyerekek többsége Balkó György né tanítványai között ugye magyar, s velük először még a szlovák nyelvet kell megtanítani. Sajnos, ez az. amit nagyon sok szülő nem ért meg. Az iskola arra van, hogy ismereteket adjon át a gyereknek, s nem csupán arra, hogy a másik nyelvet megta­nítsa velük. Márpedig az a gyerek, akit nem az anyanyelvének megfelelő iskolába járatnak szülei, az első években minden energiáját a számára idegen nyelv megtanulása fogja lekötni, s közben végérvényesen elmarad azoktól, akik értik a tanító beszédét, s így képesek az általa közvetített ismeretek azonnali befogadására. Nem beszélve arról, hogy a sok értetlenkedő visszatartja a gyorsabb haladásra is képes értőket a tanulásban. Mindezzel tisztában vannak a szlovák iskolában tanító kollégák is, és azok a pedagógusok és iskolaigazgatók, akiket érdekel tanulóik előmenetele, nem is fogadják szívesen a más anyanyelvűeket. Sajnos, ebből itt a Zoboralján egyre nagyobb problémák vannak. A szlovák szülők sem örülnek annak, sem itt Zsérén, sem Gímesen, hogy gyermekeik gyorsabb előrehaladását a tanulásban visz­­szatartják a magyar gyerekek. Ezt végre ki kell mondani már. A látottak és a hallottak utáaaz újságírónak végül csak egy kérdése marad: vajon kinek jó az, ha a magyar és a szlovák gyerekek egyformán elmaradnak a tudásban?! KOCSIS ARANKA KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI Fazekas Erzsébet lóm mint mondták, kapitányhoz illőn utolsóként, végül ö is kénytelen volt odahagyni iskoláját, s pár évvel a nyugdíj előtt munkahelyet cserélt. Helyzete Zsérén sem könnyű, és nem irigylésre méltó, ő mégis azt mondja, nincsenek nehézségeik. — Mert a zsérei gyerekek bátrak, ügyesek és okosak. Nincs velük semmi gondunk. Ezeknek a gyerekeknek talán már a vérükben van, hogy bármikor, bárki elé ki merjenek állni, hogy színpadon fellépjenek, hogy szerepeljenek. Látják a felnőttektől. Rengeteg műsort adunk a falu különféle kulturális rendezvényein, és a gyerekeink soha nem félnek a fellépésektől. Bekapcsolódunk az iskolai versenyekbe, a Kis csalogányban énekelünk, és a Poznaj slovenskú rec! című nyelvi versenyben is eredményesek vagyunk. És hogy a gyerekeink okosak, ezt legjobban a tanulmányi átlagok mutatják. Tavaly például a hozzám járó tizenöt tanuló közül tizenegynek tiszta egyes lett a bizonyítványa. A tizenötből hét végzett nálunk, és átkerült a gímesi iskolába. Ott megint ötük kitüntetett lett, négyük tiszta egyes. Most félévkor a gimesi iskola ötödikesei között összesen hat volt tiszta egyes tanuló, ebből négy gyerek tőlünk került oda. A tíz kitüntetettnek pedig éppen a fele a zsérei. Persze ez nem egyedül a mi eredményünk, hanem a szülőké is. Sok az értelmiségi fiatal szülő a faluban, akik a középiskola, az egyetem elvégzése után hazajöttek, itthon alapítottak családot, és a környéken dolgoznak. Főleg mezőgazdasági és ipari mérnökök. S az nagyon lényeges dolog, hogy a szülő ösztönözze a tanulásra a gyermekét. Ne foglalkozzon vele, nekik is mindig azt mondom, de követelje meg a gyerektől a rendszeres munkát, a készülést és az eredményeket. Legyen a gyereknek például jó napirendje. A kisiskola, az összevont osztályok tehát egyáltalán nem törvényszerű, hogy gyengébb eredményeket is jelentsenek egyben. A zsérei példa legalábbis ezt mutatja. — Egyáltalán nem törvényszerű, miért volna az. Nekünk itt mindenünk megvan. Az iskola felszerelése jó. Havonta ka­punk a nemzeti bizottságtól ötszáz koronát az apróbb kiadásainkra, ebből már sportfelszerelést, új tankönyveket, segédeszközöket tudtunk venni. Egyedül a könyvtárunk állo­mánya gyér. Hiányoznak az ifjúsági könyvek, a regények. Bár nő 17

Next

/
Thumbnails
Contents