Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-03-28 / 14. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Fiatalság, szerelem Kissé szokatlan borítóképpel jelent meg nemrég könyvesboltjainkban Klaus Pleíssner könyve. Az ismert német orvos és szexológus e kiadványt a serdülő ifjúságnak szánta — ezt jelképezi a két farmernadrágba öltözött fiatal hátulról készült fotója —, de nyugodt lélekkel elolvashatják az idősebbek is. A táblázatokkal és élethü rajzokkal illusztrált könyv 164 oldal terjedelemben foglalkozik a kor egyik problémájával, a szexuális felvilágosítással. A kiadvány sűrítve magába foglalja az eddig kiadott hasonló tematikájú könyvek tartalmát. Kárpótolja egy olyan tankönyv hiányát, mely napjainkban nem hiányozhat egy iparilag fejlett ország iskolarendjéből. Az ifjúsági lapokban kialakított fiatalok kérdés-válasz rovata tanúskodik arról, mennyire szükség lenne társadalmunkban egy ilyen iskolai tankönyvre. Éppen ezért az iró a leggyakrabban feltett kérdések alapján válogatta össze könyvének anyagát, és sorolta őket fejezetekbe. A szexuális felvilágosítás sok családban még ma is tabu. Joggal felmerülhet akkor a kérdés: milyen forrásból is tudja meg azt egy tizenéves, hogy mi az, ami ez idő tájt körülötte, vele történik. Erre hivatott e kiadvány, mely kárpótolja az itt-ott elhangzott szülői óvairrtéseket, idősebb barátok és barátnők tanácsait és a már említett újságcikkeket. Tizenkét fejezetben foglalkozik az emberek közötti kapcsolatokról, az emberi szexualitás biológiai alapjairól, a nemek közötti különbségekről, arról, hogy a szerelem nem elég a boldogsághoz, az első kapcsolatokról, a testi szerelemről, arról, hogy káros-e vagy hasznos az önkíelégités. a nemi kapcsolatok zavarairól, a szexuális higiéniáról, a helyes fogamzásgátlásról, arról, amikor egy kapcsolatban felhők tornyosulnak, valamint a házasságról, a családról és az öregségről. Sorra veszi a kapcsolatok sokféleségét a barátságtól egészen a szerelemig. A legnagyobb fejezet éppen a szeretkezésről szól, s minden olyannal foglalkozik, amit „jó tudni". Őszintén szól a szerelem jelentkezéséről és annak hatásairól, az ismerkedésről és a partnerválasztás szakaszairól. Nem kerüli ki a „kényes kérdéseket sem. Pozitív vonása a könyvnek, hogy az író nem recepteket, hanem az orvos-szexológusi pályájának tapasztalatait ismerteti leendő olvasóival. A Madách és a Móra könyvkiadók közös gondozásában megjelent kötethez könnyen hozzájuthat bármely serdülőkorú fiatal, hiszen a könyv ára mindössze tizenkét korona. CSALA SÁNDOR Szerelmeim ... Alighanem óriási sikerre számíthat Roger Vadim francia filmrendező Szerelmeim: Bardot, Deneuve, Fonda című, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában. Gömöri Judit fordításában megjelent könyve. Az előszó szerint, Vadím kettős célt szeretett volna elérni: elsősorban a még meg nem született unokáinak ajánlja visszaemlékezéseit életének arról a korszakáról, amikor egymást követően három nagyszerű nő társa lehetett, másodsorban a „torzított igazságtól” szeretné megkímélni utódait. A Plemjannyik család (Vadim ősei) történetének vázolását követően az ötvenes évek kezdetéig nyúl vissza, hogy a sort BB-vel történt ismerkedésével kezdje. A sok-sok „pletykaszintű" információn túl többek között kiderül a híres csillagról, hogy baletttáncosnőnek készült, s a filmszínészi mesterséget sohasem tudta komolyan venni. A szerző részletezi házasságuk felbomlásának okait és körülményeit; miközben Bardot állandó szeretet igényével magyarázza többszöri öngyilkossági kísérletét, aki válása után még sok-sok férfit „elfogyasztott", Vadimmal azonban mindvégig barátságban maradt, talán azért, mert csak ö tudta elfogadni olyannak, amilyen, s nem kívánt ítélkezni fölötte. BB sztár volt a javából, mégis mindent utált, ami a sztársághoz tartozott. Catherine az első pillanattól kezdve intelligens, kiváló humorérzékű, kívülre hűvös teremtés látszatát keltette. Vadim azonban mindenkinél hamarabb észrevette, hogy tartózkodó külseje mögött rendkívüli szenvedély lobog. Miközben kettejük életének fontosabb eseményeit ecseteli, vissza-vísszatér az ez idő tájt Brigitte-tel történtekhez. Catherine és Vadim két, az életről teljesen különbözően vélekedő és gondolkodó ember, válásuknak óhatatlanul be kellett hát következnie. Ez a két nö mindig rosszul viselte, ha ellentmondanak nekik — emlékezik a férj —, s ez mindig váláshoz vezetett. Jane Fonda azonban mindig tekintettel volt a másik akaratára. Céljai is magasabbrendüek és kevésbé önzöek voltak. Érdekes módon Vadim édesanyjának sikerült legkorábban megfejtenie egyéniségének titkát: „Ö egy egészen kivételes nö. Híresebb lesz. mint te (azaz Vadim), mint Brigitte vagy éppen Catherine. Ö szeretni fogja a nemes célokat és azokat a férfiakat, akik engedik őt közéletinek lenni. Nemsokára kevés lesz neki a színészet, többet akar majd annál." S valóban, az 1968-as párizsi események nyomán kezdett tisztán látni, többek között megértette a vietnami békemozgalom jelentőségét. Jane sohasem tudott gyökeret verni Franciaországban, s férjét végül is önmaga miatt hagyta el A lovakat lelövik, ugye? cimü film forgatását követően. Sztárokról Írni hálás dolog, hiszen az ilyen könyv mindig számot tarthat a széles néprétegek érdeklődésére és kíváncsiságára. Különösen így van ez akkor, ha a könyv szerzője maga is világhírű. ZSEBIK ILDIKÓ Makovecz Imre — Prágában Makovecz Imre építőművész népi, nemzeti építészeti elemek alkalmazásával megalkotott lakóházai, középületei emberi hangon szólítják azokat, akik ezeket az épületeket lakják, és használják. A neves építész szakított a húszas-harmincas évek — a Bauhaus által diktált — hagyományaival, a hideg racionalizmussal, a szögletes, doboz formájú alakzatokat alkalmazó építészeti „szokásokkal". Az iveit, lágy vonalvezetés, a hagyományos anyagok felhasználása jellemzik épületterveit, a kész „Makovecz házakat". Nemrég Faágában, a Magyar Kulturális Intézetben az építőművész nem tervrajzokat, hanem megvalósított épületterveinek fotóit állította ki — óriási sikerrel. Ekler Dezső esztéta — a szép kiállítású katalógus lapjain többek között ezt irta: „Makovecz mélyen tiszteli a magyar népi. nemzeti — az utóbbi a századforduló idején volt fellelhető — építészetet, ám ceruzája alatt ott „lapul" a mai modern Európai építőművészet elemvilága is. Makovecz a ma emberének azt kívánja épületterveiben visszaadni, amit a közelmúlt építészei — elvettek tőle ..." Kemény szavak ezek, ám a tények megmásithatatlanok: Makovecz épületeiért valóságai rajonganak az emberek, emellett az európai tekintélyű építőművészek is egyenrangú társukként kezelik az említett alkotót. Makovecz Imre többnapos prágai tartózkodásakor számos nyilatkozatot tett. Többek között elmondta ezt is: „A legközelebb a faluházaim állnak a szívemhez: ezek az új típusú — rossz megfogalmazásban — kultúrházak számos funkciót töltenek be: lehet itt találkozni a falubelivel, beszélgetni, megnézni egy filmet vagy egy színdarabot, meg lehet inni itt egy kupa sört. klub életet lehet élni, ám mód van a könyvkölcsönzésre, olvasásra. s lehet itt falufejlödést szervezni, s más tevékenységet folytatni. Amikor egy-egy ilyen faluházat meglátogatok, nem egyszer hallom itt az emberektől: ha lapos lenne a ház teteje és nagy „kocka" termek lennének itt, hát — be se jönnének ... De — félretéve a mítoszt: Élet költözött ezekbe az épületekbe ... S engem ez felvidít, ilyenkor meleget érzek a szívem táján..Volt egy olyan nyilatkozata is. amely minket is közvetlenül érint: „Európában nyolc olyan műterem van, melyek néhány hónapra más-más ország fiatal építészeit fogadják vendégül. Ilyen a mi műtermünk is, ahol dolgoztak már holland, svéd, angol s más nemzetiségű építészek. Nemrég azon ügyködtem, hogy egy fiatal kassai építész is dolgozhasson egy ideig műtermünkben. Mit is mondjak: eddig még nem sikerült elérni említett célomat.. Fádig nem ártana, ha építészeink is körülnézhetnének a nagyvilágban. Ugyanis „kultúrházaink" többségének nemcsak a tevékenységét, hanem a falait is a „szögletesség" jellemzi. KALITA GÁBOR Borsodi Művelődés — bodrogközi vonatkozások Az időszakos folyóiratoknak is megvan a maguk struktúrája, tartalmi koncepciója, sajátos profilja. Nemegyszer ezek is tartalmaznak olyan írásokat, melyek méltán felkeltik az olvasó figyelmét. Elmondható ez a Borsodi Művelődés címmel, évente négyszer, számonként közel száz oldalon megjelenő kiadványról is. Lévén szó pedagógiai-közmű velő dési folyóiratról, érthető, hogy a két egymással szorosan összefüggő terület megosztó arányú írással képviselteti magát. A múlt év szeptemberében megjelent 3-ik szóm tartalmának második, hely- és művelődéstörténeti része bennünket is érint, ezért hívjuk fel erre a tisztelt kutató-olvasó figyelmét. A „Hazai tükör" rovat majdnem minden tanulmánya hol közvetve, hol közvetlenül érinti hazai Bodrogközünk több települését. Hőgye István Bodrogköz történelmének azon levéltári forrásmunkáira hívja fel a figyelmet, melyek a sátoraljaújhelyi levéltárban találhatók. Csorba Csaba a bodrogközi várak, várkastélyok. kastélyok, kúriák útját, sorsát, mai állapotát követi nyomon. Ezek között találjuk Királyhelmec (Králóvsky Chlmec) és Nagykövesd (Verky Kamenec) várát, a battyáni (Bofany), a leleszi (Leles), a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom), a zétényi (Zatín) és a radi (Rád) várkastélyokat, a bélyi (Bief) és a perbenyiki (Pribenik) kastélyokat, az ágcsernyöi (Cierna nad Tisou), bodrogszentesi (Plesany), bácskai (Backa), battyáni, bolyi (BoF), hegyi (Zemplínske Kopcany), királyhelmeci, kiskövesdi (Maly Kamenec), nagykövesdi, szomotori (Somotor), kistárkányi (Maié Trakany), vékei (Vojka), zétényi kúriákat, amelyek zöme mára, sajnos, rombadőlt, legjobb esetben elhanyagolt állapotban van. Siska József a rá jellemző precizitással ízelítőt ad a XVII—XVIII. századi bodrogközi népoktatásról. Az adott korszak vázlatos történelmi bevezetője után az iskolahálózat kiépítését, állapotát, a tanítók javadalmazását, valamint az oktatást ismerteti korabeli források alapján. Kelecsényi Istvánná a bodrogközi szabályrendeletek és alapszabályok között tallózott, melyek például Királyhelmecen több egyesületet, társulatot tartanak nyilván: így a hajdani Vöröskeresztet, a Bodrogközi Kaszinókat. a Katolikus Olvasókört, a Kuglizó Egyesületet, a Tenisz Egyesületet, a Vadásztársaságot stb. Ezenkívül Bolyban már 1899-ben takarékmagtárt építettek, ugyanitt 1944-ben a Széchényi Magyar Kultúr Egyesületnek községi fiókja volt, Bodrogszerdahelyen pedig 1941-ben megalakult a Katolikus Leánykörök Szövetségének helyi szervezete. Egy másik tanulmány a bodrogközi népkönyvtárak felszabadulás utáni hároméves munkáját, egy néprajzi dolgozat pedig a bodrogközi kendertermesztést és feldolgozást írja le. Végül Fehér József javaslatot tesz Bodrogköz helytörténetének tanítására, s ösztökél a múzeumok, kiállítások, szépirodalmi, helytörténeti, történelmi emlékhelyek látogatására. A folyóirat végén Bodrogköz helytörténeti irodalmát, valamint a Helytörténeti Publikációk és Zempléni Füzetek kiadványsorozatok tartalomjegyzékét találjuk. D. VARGA LÁSZLÓ nö 18
