Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-03-28 / 14. szám
nő 9 A nagy esőzések idején Nigéria északi folyói víztől duzzadok mondás szerint: „a halálnak adott leghelyesebb felelet a szülés". A száraz évszak vége táján, még mielőtt az esőzések beköszöntenének, mindenki megtisztítja szántóföldjét. Kivágja a bokrokat és a többi hulladékkal együtt egybegyűjti, majdha már jól megszáradt, elégeti. Olyan szorgosan égetik fel a gyomot, hogy gyakran úgy tűnik, mintha a fél szavanna lángokban állna. A hamut, trágyával keverve, talajjavításra használják fel. A hauszák többnyire kölest, kukoricát, repcét és gyapotot termesztenek. Egyes vidékeken megterem a rizs, a cukornád és a különféle gumós növények, mint például a jamszgyökér, vagy a kaszava, amelyeknek az íze a burgonyáéra emlékeztet. Ahol nincs vízhiány, ott zöldséget is termeszetenek, és jó haszonnal adják el a környék számos piacán. Az első nagy esőzések idején kezdődik a tenyészidő. Az apa, idősebb fiaival együtt kisebb gödröket ás, amelyekbe a család többi tagja elveti a kölest és a kukoricát. Érdekes, hogy az északabbra fekvő területeken hosszú nyelű kapát használnak — a szungumit, míg másutt rövidebb nyelűt — a garmát. Használatuk is különbözik; A szungumival egyetlen mozdulattal kell kikapálni a helyes vetölyukat, míg a garmával ez csak két-három kísérlet után sikerül. Ráadásul a földműves munka közben a rövid garmanyél miatt minduntalan mélyen előrehajol. A köles és kukorica vetése után ültetik a repcét. A repceföldek jellegzetessége a számos halomszerű párhuzamos földsáv. Következik a köles ritkítása, a repce és kukorica kapálása és a gaz kigyomlálása. Ha a köles nőni kezd, fel kell tölteni földdel, csakúgy mint nálunk a burgonyát. Gyapotot csak a délebbre fekvő területeken ültetnek, s azt is csak a köles betakarítása után. A hausza földművesek teendői tehát változatosak és igényesek. Eközben a munka nagy részét az esős évszak alatt, áprilistól novemberig kell elvégezni. Az év minden szakában csak zöldséget termesztenek. A nálunk is ismert zöldségféléken kívül megterem itt a yakwa is, mely sok mindenre felhasználható. A yakwa bokros növény, és a soványabb talajt is elviseli. Leveleiből leves készül, virágszirmaiból pedig dzsemet és kiváló üdítőitalt főznek. A zöldségfélék ágyásait a folyók vagy tavak vizével öntözik. Az esős évszak után a folyók és tavak lassan kiszáradnak — a viz egyre távolabb kerül az eredeti partoktól. A ha-A szárazság idején az Alau is kiszárad, úgyhogy a vizet kézzel ásott csatornán vezetik a kertekbe Mezőgazdasággal foglalkoznak a fennsíkon és a dombvidéken is uszák azonban tudnak magukon segíteni. A Maiduguri melletti Alau-tónál hosszú, kézileg ásott csatornák láthatók, melyeket minduntalan fel kell újítani és meg kell hosszabbítani, mert nem érnék el az egyre apadó vízszintet. Tulajdonképpen kaszkád rendszerről van szó. Az alacsonyabb szintekről motormeghajtású szivattyúk segítségével lépcsőzetesen juttatják a vizet egyre magasabbra, míg eléri célját — a zöldségtermesztők apró földecskéit. Minden nagyobb községnek van piaca, mely általában a falu közepén található. A standok egyszerűek, cölöpöket vernek a földbe, és száraz nádból font rozzant tetőzetet erősítenek hozzájuk. A piac egész nap tart, s így az ügyfeleket védeni kell a tűző naptól. A standok hosszú sorokká rendeződtek, s köztük szűk utak vannak. Az árut zsákokban, vödrökben, műanyag edényekben teszik ki, vagy egyszerűen a pulton tartják, esetleg a földre szórják. A burgonya, narancs, mangó, mandarin, paradicsom, grapefruit, hagyma és kesudió általában azonos halmokba van rakva. Minden halmocskának megvan az ára, de a vásárlók kisebb alkudozására is számítanak. Persze, a fehér ember — a bature — mindig magasabb árat fizet az áruért, mint a bennszülött. Ha úgy adódik, hogy közvetlenül egy néger után vásárolunk, a kereskedő igyekszik az előbbivel hausza nyelvre fordítani a szót, s a pénzt gyorsan zsebrevágja, nehogy megtudjuk, hogy milyen összegről van szó. Aztán, mint aki jól végezte a munkáját, széles mosolyra nyitja a száját, és közli a gazdag fehérek pénztárcájához szabott árat. A mezőgazdasági terményeken kívül vásárolhatók itt háztartási cikkek, bőráru, drogériái árucikkek, kelmék, ruházati cikkek, sőt ékszerek, karórák és fegyverek is. A piactér egyik szegletében kecskék, juhok, s kijelölt napokon szamarak, lovak, tehenek, vagy akár tevék is kaphatók. Érdekes módon árulják itt az olyan árucikkeket, amelyeket odahaza kizárólag csak bolti csomagolásban vehetünk meg. Cukorról, sóról, rizsről, lisztről s egyéb ömlesztett cikkről van szó. Az elárusítónak különböző nagyságú edényekből álló készlete van, melyet mérceként használ. A mérce szerinti mennyiségnek meghatározott ára van. A kereskedő beleszórja az árut egy kiválasztott edénybe, s addig ad hozzá, míg nem szóródik vissza a zsákba, hogy ezzel is mindenkit meggyőzzön a tisztességéről. Az árut végül a vevő táskájába szórja, vagy ha nincs a vevőnek, hát ad egyet a saját készletéből, de ilyenkor valamivel magasabb árat számít. Bárki vehet így babot, földimogyorót, sőt még mosóport is. Sok megcsodálnivaló akad a hauszák falusi piacterein. A hauszák ugyanis a földművelés mellett szeretnek kereskedni is. Szinte élvezetet jelent számukra az árak körüli alkudozás. Ha valaki alkudozás nélkül azonnal fizet, a hauszák csodálkoznak ezen, nem érzik magukat elemükben, olyan, mintha meglopták volna őket, mert nem fitogtathatják üzleti rátermettségüket. Elárusítás közben gyakran tréfálkoznak, s ha a vevő kellőképp viszonyul, még ráadással is megtoldják a vásárolt árut. Narancsvárésláskor ez a ráadás — a „das" egy narancsot jelent, a burgonya esetében pedig öt-hat gumót. A hauszák rendkívül életképes emberek. Szinte népcsoporti vonásuk, hogy képesek mindenütt és mindenből hasznot húzni. Persze, nem mindnyájuknak van azonos lehetősége érvényesülni az életben. Az életszínvonal terén nagy különbségek tapasztalhatók. Ez különösen a városi lakosság esetében szembetűnő. Ha nincs a városi hauszáknak földecskéjük, nem is tudnak miből megélni. Ezzel bűnhődnek, mert nem fogadták meg elődeik életbölcsességét, s elhagyták a vidéki életet, szántóföldjeiket. Hagyták magukat megtéveszteni a városi gazdagság látomásával, pedig azt csak néhány egyén bírja, a többiek, a gazdagok asztalairól összekapart morzsákon nyomorognak. DEZIDER TÓTH Az idős hausza a törzs többi taaiának a segítségére szorul
