Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-02 / 1. szám
..Jó volt-e. rossz-e élni? Hol ezt. hol azt sugallja a perc. mely épp repül, s a vén száj változóbban, akár a kisded ajka fintorul és derül. asszerint. hogy viharba suhan-e ama Sajka, vagy napfénybe kerül." (Illyés Gyula) A tréningruhás bácsika nem illik bele a nagy eleganciába. Az öblösen terpeszkedő fotelok, a szőnyegek még engem is megállítanak. A bácsikák is inkább a fal mentén sorakozó székeken ülnek, azok otthonosabbak nekik. Pedig ők már itthon vannak itt, nekik tán fel sem tűnik, ami nekem furcsa, hisz esténként délutánonként ott ülnek a társalgóban, s nézik a televízió műsorát. Egy ideje színesben, és most már az sem gond, ha egyikük a pesti műsort nézné, a másikuk a hazait. Két tévékészülékük van. És általában a zene is szól az öregotthonban, hogy szórakoztassa a lakókat, akik most tízen vannak. Nemrég még tizenketten laktak itt. Ketten már hazatértek, örökös otthonukba, mert az erről a helyről eltávozok többnyire az élők sorából is eltávoznak. Most is nyolcvan-nyolcvanöt év között van az átlagos életkoruk, s ha nem lenne ez a ház, ki tudja, hol tengődnének ... Hisz önálló életre képtelenek, gondoskodni kell róluk, többüknek nincs is közvetlen hozzátartozója; vagy olyan betegek. hogy elfekvőkben nyomhatnák a kórházi ágyat. Sokkal emberségesebb ez a sors itt. (Bár az ember tudatában van a viszonylagosságoknak. Tudja, hogy lassan változik körülöttünk minden, hogy a természetnek ellentmondóan intézményesített gyermeknevelés már nem botránkoztat meg senkit úgy, mint az intézményes idősgondozás. Legfeljebb a nagyanyák sajnálják meg unokáikat, s ha, tehetik — mert nincsenek munkaviszonyban —, vállalják a bölcsődés körű gyermekek nevelését. De mi legyen akkor, ha néhány év múlva az idősödő nagymama-nagypapa szorul gondoskodásra, ápolásra?!) Alsószeliben (Dőlné Saliby) vagy tíz esztendeje még a falu önállósága forgott kockán, aztán mégis megmaradtak. Igaz, a szövetkezet áttette székhelyét a szomszéd faluba, s ez sok mindent magával vitt. egy jó darabot a fiatalok perspektíváiból is, egy ideig még új házhelyeket sem osztottak. Aki építkezett, a foghíjakat töltötte ki, vagy régi házakat döntött le. hogy újat emeljen helyettük. Az Űj utca ma már csak nevében új, hisz épül az új negyed hatalmas családi házaival. Apósom olykor fejtegetésbe kezd ennek hiábavalóságáról, is, hiszen munkaalkalom nincs a faluban, s minden megtartó erő ellenére sokan szedik fel sátorfájukat, és költöznek máshová, egyre több a magára maradó idős ember, akit hétvégén — kisebb-nagyobb rendszerességgel — látogatnak ugyan gyermekei meg unokái, de már akadnak üresen maradó házak is, meg olyanok, amilyeneket a Városiak vesznek meg vflcendháznak. nyári laknak, mert közel a deáki (Diakovce) termálfürdő. A hagyományos faluközösség megbomlásának egyre nyilvánvalóbb jelei ezek. Nemrég felépült a fedett autóbuszmegálló, hisz rengetegen utaznak naponta e kétezer lelket számláló faluból szanaszét, kezdve a felsőtagozatos iskolásoktól a szakorvoshoz igyekvő öregekig. Vannak, akik Galántára (Galanta) járnak dolgozni, vannak, akik a Duslóba. megint mások egészen a szlovák fővárosba. A szövetkezeten kívül csak az üzletek, a posta, a nemzeti bizottság és annak néhány kisüzeme tart itthon munkára embereket, meg az óvodának, az iskolának, a vendéglőknek vannak alkalmazottai. Dolgoznak néhányan a szolgáltatóházban, van egy népművelő, és vagy egy tucat nődolgozó a nyugdíjasok gondozóházában. Fióküzem, kisipar, bedolgozás nincs, de minden háznál folyik mezőgazdasági kistermelés. A gondozóház még akkor kezdett épülni, amikor kevesen láthatták, hogy hozhat ez a falunak jót is. Z-akcióban készült el. nyolcvannégy októberében adták át. Az önsegély azt is jelentette, hogy aki csak tehette, segített a munkánk során. Hogy hány embert indított a munkába a ...sosem lehet tudni” belső kényszere, nincs megmondhatója. De kész lett, és szép lett a ház. És üresen maradt. Kezdetben toborozni kellett a lakókat, úgy sem igen akartak jönni. Mert fni jó van abban, ha az ember öregotthonba kényszerül? Az első lakók csak télen, februárban költöztek be. Olyan kisnyugdíjasok, akik nem bírták volna kifüteni a lakást, ráadásul betegesek is voltak. Ők lettek az első fecskék. Kezdetben a gondozóház társalgójában jártak össze a nyugdíjasklub tagjai is, mozgalmasabb volt az élet. Meg a lakók sem voltak annyira magatehetetlenek, mint a mostaniak. Szórakoztak, kártyáztak, társasjátékot játszottak. Jolán néni még piacozni is eljárt; egy-egy tévéműsort. focimeccset itt néztek meg közösen. az asszonyok kézimunkáztak . . . Hímzéseik ma is díszítik a társalgót. Su húzott képeik pedig a falakat. Emberi léptékű itt minden, kisközösség jellege megszelídíti azt az érzést, amelyet egyébként egy ilyen intézmény kivált az emberben. Terített asztalnál eszik az ebédet a lakók, utána néhányuknak kijár az egy deci bor vagy a kávé. Türelmesen várnak rá, hozzák kedves bögréjüket... A bácsikák rágyújtanak. Közben évődnek azokkal, akik a faluból bejárnak ide ebédért, vagy itt kosztolnak. Tizennyolcán maguk jönnek naponta az ételhordóval, tizenhat helyre a gondozóház alkalmazottja viszi az ebédet. Ha a bentlakást még nem is egészen a kosztolásnak ezt a módját már elfogadta a falu. Hiszen így még szombaton, vasárnap is kapnak meleg ételt, s naponta látja valaki azokat az idős embereket, akiknek már hosszú az út a gondozóházig, vagy már ki sem nagyon járnak. Jó dolog a kilós mosás is. A gondozóház lakóinak holmiját két asszony mossa, de a falubeli rászoruló öregek is behozhatják a mosnivalóL ha már maguk nem bírják . . . Kilónként öt koronáért mosathatnak. de van. aki ingyen is, attól függ. mennyi a nyugdíja. És valóban gondozzák a lakókat. Hetente kétszer jön a borbély-fodrász, naponta tisztálkodnak. A fönővér és a gondozóknők ügyelnek arra. hogy a ruhájuk is tiszta legyen. Hetente megnézi őket az orvos, megkapnak minden szükséges gyógyszert, testileg tehát rendben is lennének. De vajon milyen a lelke egy-egy lakónak, mi bújkál benne eltemetve, hogy néha felszínre töijön, magával sodorva a többieket is. megbolygatva e máskor oly békés társaságot?! „Ura vagyok-e még szavaimnak? Beszélek, fülelve, hogy konok szívem vall-e még híven? Vagy — kín közt — már a Végzet megtört foglya locsog ?" (Illyés Gyula) A nénikék bizalmatlanok, dehogy is szólnának, elvonulnak szobáikba. Eszti néni zavartan tiltakozik, amikor arra biztatják, vágassa le a haját. — Majd ha beteg lesz. akkor beleegyezik, ugye?! — csipkelődik vele Editke, a gondozónő. — Látja, a százéves néniknek is milyen szép tartósa van! Milyen jól áll neki! — Eszti néni eltipeg. Nemrég költözött csak ide, ragaszkodik mindenhez, ami a kinti világhoz köti. így szokta meg a haját is. Aztán egy kis riadalom támad, János kiment az utcára. Editke már rohan is, mert János reggel furcsán viselkedett, nem találta a fürdőszobát. Most nem lehet szem elől téveszteni, nehogy baja essék. Aztán megint egy kis csend következik. János bácsi, meg Elek bácsi cigarettázik, János fel-alá járkál, nyugtalan. Fenyegetőzik, hogy úgyis elmegy innen. Visszamegy Magyarországra, ahonnan a háború után települt át a Mátyusföldre, s feleségül veszi végre a szíve választottját. Dühösen kikéri magának, hogy bácsizzák. ő még legény, huszonöt éves. a menyasszonya pedig tizennyolc .. . S a két János elmesél nekem egy történetet egy katonatisztről, aki németül érettségizett, és kitűnően tud gépen írni... — El is megyek innen — erősködik „legény” János —, hisz mehetek akárhová!... — Aztán mégis visszavonul a szobájába. Akkor figyelmeztetnek az alkalmazottak, egy szót se higgyek a meséből, János szellemi fogyatékosnak született, csak az ábrándjait mondja. Ha nem iszik, szelíd, könnyen kezelhető, de néha nem lehet őt visszatartani, olyankor leissza magát... Korábban Deákiban élt a rokonainál, de már nem bírtak vele ... A másik János Rúnák bácsi szintén Deákiból került ide. Talán ő örvend a legjobb egészségi állapotnak. még a kisebb javításokat is megcsinálja. Gyalog Elek bácsi falubeli. Az elfekvőből került ide. agyvérzés után, járni sem tudott, állandó felügyeletre volt szüksége. Kijárt hozzá a rehabilitációs nővér, megmutatta, hogyan kell tornáztatni. Kész csoda, ami történt Elek bácsi ma már gyakran elhagyja a görbebotját, segítség nélkül tud járni... A lánya naponta látogatja, időnként elviszi haza is. de most már beletörődött, hogy így jobb mindkettőjüknek. Mert a bácsi mindent elfelejt, ha elindul valamerre, nem talál haza. És szívesen játszik gyufával ... Beszélgetés közben olykor megmegkérdi leányától, miért nem jön már látogató hozzá is . .. — Néha mi is úgy nézünk ki, mintha betegek lennénk — mondja a főnövér, Vargáné Vajda Mária. — Ha másképp nem megy. „elhisszük” a rögeszméjüket, úgy próbálunk szót érteni velük. Sokszor kerülünk nehéz helyzetbe, és bizony elkelne a pszichológus vagy pszichiáter segítsége, tanácsa is, hogy gyorsabban boldoguljunk velük. Ahányan vannak, annyi félék. Akad köztük olyan is, akinek nem sokat tudunk az előéletéről, azzal tovább tart kontaktust teremteni. Ha új ember jön. vele mindig többet foglalkozunk, hogy gyorsabban be tudjon illeszkedni közénk. Ebből már féltékenykedés is fakadt. .. Persze most már könnyebb, mint kezdetben, amikor két és felen dolgoztunk itt. Most négy és felen vagyunk hárman szakképzettek, tizenkét órás műszakokban váltjuk egymást... De hétvégén még így sem tudunk éjszakai ügyeletet állítani. — Ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, a szociális gondozóházakat nem az ilyen szellemi és fizikai állapotban lévő embereknek találták ki, de nálunk ők vannak ráutalva a gondozásra. S nem panaszkodhatni, mi mindent megkapunk a járási szociális szolgáltató intézettől. Eddig még mindig megtalálták a módját, hogyan teljesíthetik kérésünket, s még az sem volt baj, ha túlléptük a béralapot. Nálunk nincs adminisztratív dolgozó, magunk végezzük a papírmunkát is., De ha betegünk van, hétvégén is muszáj éjszakai ügyeletet tartanunk, nem intézhetjük el azzal, hogy nincs rá pénz. Májustól újra változnak majd a körülményeink, akkor adják át az új épületszámyat. s negyven férőhelyes lesz az otthonunk. Lesz benne orvosi rendelő s egyelőre a járási székhelyen ugyan, de megindul a pszichológiai tanácsadás is. Az új intézmény már járási hatáskörű lesz. a kisközösséget felváltja egy nagyobb. s annak gondjaiba majd újra bele kell tanulni. A mostani állapotot megszokta már a falu, ismerik is a lakókat. Főleg amióta rendszeres látogatói a tájonő 4
