Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-03-28 / 14. szám

A hauszák vidéki házai mintha csak Livingstone és Holub idejéből „felejtkeztek" volna itt szer meríthettek a forrás vizéből, s azt is csak áldozathozatal árán. Egyszer azonban idelátogatott egy Bajadzsida nevű ifjú her­ceg, megölte a kígyót, és lecsapta a fejét. Több ifjú kihasználta az alkalmat, s azt állította, hogy ö a hős, ö az óriáskígyó — a Serki legyőzője. Ám amikor Bajadzsida fel­mutatta a kígyófejet, a vitának vége szakadt. Feleségül vehette a királylányt, s ezentúl Makas-serkinek, vagyis Kígyóölőnek nevez­ték. Mind a hét fia a hauszák fent említett királyságainak uralkodója lett. A hauszák bukását szétdaraboltságuk és az idézte elő, hogy a fülbe nép uralma alá kerültek. A két népcsoport között végül is szoros együttműködés bontakozott ki. A ha­uszák csakhamar alkalmazkodtak az űj hely­zethez, érvényesítve számos közmondásuk egyikét: „Bármennyire is megalázzák, az oroszlán mégsem válik soha disznóvá". A hauszáknál mindig az apa a családfő. A vagyon és a jogok is apai ágon öröklődnek. A férfiaknak általában több feleségük van, de hivatalosan legfeljebb négy lehet. A felesé­gek száma a ház urának anyagi helyzetétől függ, mivel minden új feleség és esküvő több száz naireba kerül. A feleségek közül a főszerep az elsőt, a legidősebbet illeti meg. Meglehetősen nagy a korkülönbség közöt­tük, mivel időbe telik, amíg összegyűlik az új élettárs megszerzéséhez szükséges összeg. Amikor már megvan a pénzösszeg, a hausza férfi kiválasztja magának az ifjú, gyakran mindössze tizenöt éves, vagy még annál is fiatalabb hajadont. A férj parancsol feleségeinek, viselkedését azonban bizonyos hagyományoknak rendeli ÉLET HAUSZA MÓDRA A szavanna háromféle megélhetési lehető­séget nyújt: a vadászatot, az állattenyésztést és a földművelést. A vadászat manapság inkább közösségi esemény, a gazdagabb rétegek szórakozási lehetősége. A vadállo­mány olyan gyér, hogy nem tudná biztosítani egy népessebb réteg élelmét. Marad tehát az állattenyésztés és a földművelés. Érdekes, hogy ezen a vidéken bizonyos mértékű törzsi szakosodásra, munkamegosztásra került sor — a fülbe törzsek kizárólag állattenyésztés­sel, a hauszák pedig jobbára földműveléssel foglalkoznak. E megoszlásuk olyannyira meghatározó jellegű, hogy a fülbe népcso­port tagjait nyugodtan tekinthetjük Nyugat- Afrika pásztorainak, a hauszákat pedig föld­műveseinek. Afrikában gyakran előfordul, hogy a gyar­mati hatalmak által megvont határok követ­keztében egyes népcsoportok tagjai több országban élnek. A hauszákat is érinti ez, akik egyaránt élnek Nigériában, Csádban, Kamerunban, Nigerben, és Burkina-Fasso­­ban. A hauszák e szétdaraboltság ellenére magasfokú nyelvi, vallási és kulturális egysé­get értek el. Csupán politikailag nem voltak soha egységesek. Nyilván egyik vezérük sem tudott döntő fölényre szert tenni, hogy egye­síthesse az összes hauszát. Évszázadokon át megosztva éltek több kis államban, melyek közül a legfontosabbak Kano, Zaria, Daura, Katsina, Rano és Biram voltak. Keletkezésük­ről számos rege maradt fenn. A legenda szerint Daura lakosai nem tud­tak elbánni Serkivel — a forrásnál élő hatal­mas kígyóval. Az emberek csak hetente egy­alá. A muzulmán törény szerint azonos időt kell töltenie mindegyik feleségével. Minden kivételezés, például a fiatalabbik előnyben részesítése, az idősebb, féltékeny asszonyok felháborodását váltja ki, ami hangos szóvál­táshoz elégedetlenséghez és családi perpat­varhoz vezet. A feleségek mindegyikének saját háza vagy legalábbis szobája van, ahol a gyerme­keivel él, s nagymértékben felelős az eltartá­sukért. Az anyának egyébként minél több gyermeket kell szülnie, mivel hausza köz-A hausza stílusban épült városi házat vályogból emelték Hausza asszony a földeken A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents