Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-03-07 / 11. szám
(...) De mivel ők a gyengébbek, el kell fogadniuk, bármit is határoztok. De minél erősebbek vagytok náluk, annál mértékletesebben éljetek hatalmatokkal! ” (A beszédek elhangzása után másnap nagy asszonytömeg vonult ki az utcákra, a tömeg csak akkor oszlott szét, amikor a tribunusok kijelentették, hogy a törvény eltörlésére szavaznak. A törvényt pedig huszonegyévvel meghozatala után érvénytelennek nyilvánították.) Más költők múzsáiknak tartogatják a virágot. ILLYÉS GYULA csokraiból — ameyeket nem jelzőkből, de gondolatokból gyűjtött az évtizedek során — minden asszonynak jut. (Földes Anna egyik beszélgetésében megkérdezte az írót, mi a véleménye nemünkről): „Talán azért is van olyan jó véleményem a nőkről, mert engem nők neveltek. A háború idején nőttem fel, amikor a faluban is, a családban is újra megszilárdult a matriarchátus. Anyám, nagyanyám is egyszerű nők voltak, de kitűnő emberek. (...) Egyébként meggyőződésem, hogy az egész világ egy modern matriarchátus jelé halad. Bízom benne, hogy talán majd az asszonyok józanabbal, lesznek a világ megtartásában is. Éppen, mert ismerik a háborút, jobban óvakodnak tőle. Mert tudják, hogy a társadalom ügye a kis dolgokon fordul meg. Hadat üzenni kisebb történelmi tett, mint a sebesülteket bekötözni, a rokkanttal tovább élni. A második világháborúban is az igazolódott, hogy a történelem igazi hősei az asszonyok. Veszélyben bátrabbak a férfiaknál. (...) Hogy mennyire a nők kezében van a világ, és az egyes közösségek megtartásának, ügye, példázza az is. hogy a csoportok pusztulásában, szétszóródásában is döntő szerepe van a nők megromlásának. (...) Ahogy a történelemben az a közösség, a faluban is az a család boldogul, amelyekben erősek az asszonyok. A házasság tartalma, a család közösségének ereje is azon múlik, milyen a feleség. Talán azért vagyok olyan férfias, mert asszonyok neveltek ilyenné. Tőlük tanultam meg, hogy mi a becsület, mi a tisztaság, hogy nem lehet megalkudni azzal, ami aljas. És mert jó jellemű assszonyok neveltek, csak ilyet választhattam feleségül is. Ritkán beszélünk róla, pedig a művészetben is hihetetlenül fontos, sokszor meghatározó, hogy nagy tehetséghez milyen asszony társul. (. ..) Hangsúlyoznám, hogy a családi nevelés hivatásként való vállalása nem kötelesség, hanem jog. Ha az emberiség otthonává akutja tenni a földet, meg kell adnia az asszonynak ezt a jogot. Szeretném, ha a társadalom valóban élne a szocializmus kínálta lehetőségekkel, és realizálná azokat. Ehhez tartozik, hogy az állampolgárok — tehát a nők is — olyan tevékenységnek szentelhessék életüket, amelyhez munkakedvet éreznek. A nők egyenjogúsága, ebben az értelemben. a jogok differenciálását jelenti. Eveken át a férfijogok megadásával kívántuk őket boldoggá tenni. Most már ideje megadni nekik a női jogokat. Van asszony, akinek az a bolgogság, hogy vegyészmérnök lehet. és van, akinek a pelenkamosás, vagy hogy vasárnap délben nyolc gyerek ül az asztalnál. ” FEDERICO FELLINI filmjeinek többségét a nőalakok határozzák meg. ellentétben azzal az elég gyakori ábrázolásmóddal, mely szerint a nő csupán egyfajta dekorációja a tv-jálékoknak. színdaraboknak. filmeknek. Fellini, akit filozofikus alkata, sajátos humora, szatirikus érzéke a társadalom dolgai iránti fogékonysága az olasz filmművészet egyik legérdekesebb egyéniségévé tett, így látja a nőt: „A nő tükör, saját érzéseinket viszonozza, méghozzá barátsággal, megértéssel — formába önti és nyilvánvalóvá teszi őket. (...)... a nő őszintébb, mint a férfi, olyannak adja. mutatja magát, olyannak bizonyul, amilyen, nem pedig amilyen lenni szeretne, nincs meg benne a mi tettetésünk, nem viseli a munka, az elkötelezettség, az ideológia maszkját, mely megmásítja, elkendőzi az igazságot. A nő maga az őszinteség, az igazság. A hiúsága olykor polgári és szánalmasan korlátolt, mindenre kiterjed. vannak megvetendő vonásai, ám a nőnek akkor is nagy érdeme, hogy alázatosan, egyenesen, minden álság nélkül mutatja meg a rossz oldalait is. nem tagad le semmit, ellentétben azzal, ahogyan a férfiak teszik. A közhittel ellentétben azt vallom, hogy a nő kevesebbet színlel mint a férfi, és ha rákényszerül a hazugságra, akkor a férfi készteti rá, mert a természetétől idegen magatartást, szokásokat követelt tőle, kihasználja érzékenységét, engedékenységét, sajátos lelkét, azt, hogy szeretne a férfi kedvében járni, azt, hogy hagyja magát más képére formálni, könnyen válik tükörré. ” Giulietta Masináról a feleségről, a társról és a színésznőről: „A színésznő Giulietta egészen másmilyen akar lenni, mint amikor velem van. Berzenkedik a rendezésem ellen, hosszas ellenérzés után enged csak . . . Eleinte mindig utálja a szerepe szerinti ruháit is, a tekintetét is. maszkját. Ilyenkor az igyekvő, lelkes, együttműködésre kész Giulietta mellett felbukkan egy kézzel-lábbal tiltakozó Giulietta. Ez az utóbbi személyiség fejezi ki őt jobban, ebben sokkal giuliettább Giulietta. (...) Giulietta tiltakozása a maszk, a ruha, a paróka, a fülbevaló, a beállítások ellen, amit máskor a szerep elleni véteknek éreztem, tűrhetetlen női mindenlében-kanálkodásnak. ezúttal értelmet kapott. Nem dühönghettem, ennek a filmnek a Giuliettája jól tette, hogy ellenkezett, erőszakoskodott. Segítségemre volt. együttműködött velem, amikor a ruhái ellen kapálódzott. Amikor a maszkmesterével pörölt, (...) érdeklődő rokonszenvvel kellett figyelnem a színésznő-allűröket, mert ezek hozták ki a szereplő igazi személyiségét. " (A rendező Júlia és a szellemek című forgatása kapcsán.) „Mindig is sorsszerűnek tartottam, hogy találkoztam Giuliettával. elképzelni se tudom hogy másként is történhetett volna. (...) Olyan színésznő aki nekem született, tökéletesen megfelel az elképzeléseimnek, az ízlésemnek: az arca, a viselkedése. a kifejezései, a hangja: Giulietta. mint említettem, mimikus színész, a clownos hanglejtés, modor az eleme. De titokzatos teremtmény is — elsősorban az —, aki a velem való kapcsolatában az ártatlanság, a tökéletes moralitás utáni emésztő vágyat képes kifejezni. ” A házasságról: „Észrevettem, hogy filmjeimben sokszor a házasság elfajulását, karikatúráját akarom ábrázolni. E viszony egyébként megoldatlan, a lehető legtöbb gondot veti föl. És mélységesen egyedi. Általános normákkal, kívülről rákényszerítetl szokásokkal, tabukkal nem lehet szabályozni. (...) Megnézheti valaki a filmet, s azt szűrheti le: a Julia és a szellemek című film azt állítja, hogy a feleségeknek nem kellene annyi borsot törniük férjük orra alá. Ez az alattomos mondanivaló azonban vissza is fordítható, ugyanígy állíthatjuk azt is, hogy a férjeknek nem szabadna elnyomniuk a feleségüket, magántulajdonnak tekinteniük, valódi szeretet nélkül rabszolgaságban tartaniuk.!. ■ ■) A film szándéka, törekvése e szempontból egyébként az, hogy visszaadja a nőnek igazi függetlenségét, vitathatatlan és elidegeníthetetlen méltóságát. A szabad férfinak szerintem szabad nőre van szüksége. (...) A nő ne utánzási szándékból váljék önállóvá, hanem azért, hogy másmilyen valóságot fedezzen föl, a saját valóságát tárja föl. Ez a valóság különbözik a férfiétól, de ki is egészíti. Lépés volna a boldogabb emberiség felé. Az egyetlen igazi hűség, ha önmagunkhoz, sorsunkhoz vagyunk hűek, ha minden egyént tökéletesen tiszteletben tartunk. Hogyan is lehetne másképp? Tudom, a mai erkölcs, a törvény s egész mindennapi életvitelünk gyakran ellentétes fogalmakon nyugszik, de semmi kétségem, hogy ennek meg kell változnia. “ (Az idézett részletek Fellini Mesterségem, a film című könyvéből valók.) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: FRIEDRICH MAGDA nő 9
