Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-28 / 10. szám
Most gyere vacsorázni, és egy-kettő be az ágyba. Katika: Köszönöm anyukám. Te vagy a legjobb anyuka a világon, (megcsókolja anyukáját, és az asztalhoz ül. Anyuka vacsorát tálal, közben a függöny lemegy.) (Másnap. A színhely egy erdei ösvény, az ösvényen Katika siet, de útját állja a farkas.) Farkas: Szervusz kislány, de jó, hogy jössz, már három napja nem ettem. Így bizony most felfallak. Katika: Ne bánts engem, kedves farkas. A barátomhoz, Csikocskához megyek játszani, már biztosan türelmetlenül vár. Farkas: Csak várjon, ráér. Nekem viszont kopog a szemem az éhségtől, így hát nincs kegyelem, kislány, (ráront Katikára) Katika: Segítség! Segítség! Csíkocska, segíts! Csikocska: (megjelenik a színen) Mintha Katika hangját hallanám. Segítségért kiabál, sietnem kell. Katika: Csíkocska, kérlek, segíts! (Csíkocska körülnéz, meglátja a kislányt és a farkast. Habozás nélkül a farkasra támad. A küzdelemben a farkas a kígyómarástól hamar összeesik, de Csikocska is megsebesül.) Katika: Jaj, de jó, Csíkocska, hogy meghallottad a kiáltásomat. Megmentetted az életemet. Ezt sose fogom neked elfelejteni. De mit látok, te vérzel? Csíkocska: Semmi baj. Katika. Az a fontos, hogy neked nem történt bajod. Katika: De most mi lesz veled, itt az erdőben nem maradhatsz segítség nélkül, hiszen elvérzet Tudod mit? Gyere, ülj bele a kosárkámba, hazaviszlek. Otthon majd anyukám meggyógyít. Csíkocska: Hogyan mehetnék én az emberek közé Katika, mikor azok engem mindig csak bántanak? Katika: Ne félj, Csíkocska, én megvédelek tőlük, éppen úgy, ahogyan te megvédtél engem a farkastól. Anyukám meg én szeretni fogunk. Velünk fogsz élni. Tudod, van egy kis kertünk, ha meggyógyulsz, ott fogunk játszani. Te leszel Csikocska, az én legkedvesebb barátom. Csíkocska: Ez igaz? De jó lesz! ( a közönséghez) Látjátok, gyerekek, már nem vagyok szomorú, hiszen egy igazi barátra találtlam. így hát nem marad más hátra, elköszönök tőletek, megyek Katikáékhoz. Egyszer, ha majd arra jártok, gyertek be hozzánk egy kicsit játszani. Szervusztok!!! (függöny lemegy) A Középső-Ipoly mentén századunk közepéig sütöttek házilag kenyeret. Ma már csak elvétve találunk olyan kemencét, amely sütésre is alkalmas, fpolybalogon és Inámban néhány háznál ugyan még ma is dagasztanak kenyértésztát, a sütést azonban már a községi pék végzi az újonnan épített nagyméretű kemencében. Az alábbiakban gyűjtésem alapján mutatom be a kenyérsütés folyamatait. A „kenyérlisztet” a legtöbb helyen már a sütést megelőző este előkészítették. Ipolynagyfalun bevitték a .,teknyölábat” és a ..leknyílt”, majd megszitálták a lisztet. Kelenyén ezt „süni szitával” végezték, hogy különváljék a „veresliszt” (a búzaliszt durvább része). Ezt aztán az állatok etetésére használták. Általáblan .Jé kila” (kb. 20—25 kg) lisztet szitáltak „le a teknyőbe”. A liszthez egy kis „főtt kumpért"(krumplit) is reszeltek. A krumpli ugyanis „szaporította” 'A kenyértésztát, és jobb lett tőle a ..kenyér bele". Az előkészített liszt egy kis részét este különválasztották, s ehhez keverték a Kovász, kenyér, vakarcs és egyebek Kenyérsütés az Ipoly mentén kovászt. A különválasztott liszthez kéthárom liter langyos vizet öntöttek, majd varecskával” (főzőkanállal) „habarcsra” keverték, s reggelig érni hagyták. A kovászhoz ..kovászmagot”. „vakarékot”(szakajtás után a teknőn maradt kenyértésztát) is tettek. Ha enélkül sütöttek. a tészta ,.nagyon hatna fölgyütt, oszt száraz lett a kenyér is”. Ipolynagyfalun a kovászmagot „sütnyivalónak ” nevezték. A sütnivalót mindig az előző tésztából tették el. Kovászoláskor ezt langyos vízzel elkeverték. egy kis élesztőt is tettek hozzá, s úgy került a többihez. A sütnivalóból mindig annyit tettek el, hogy két-három sütéshez is elég legyen. A kenyértészta dagasztásához már kora hajnalban hozzáláttak. A lisztet ilyenkor „hozzákeverték" a megkelesztett tésztához. Mindig a „kovásztó” (a kovász felől) dagasztottak. A tésztához sót, vizet, krumplit tettek, egyes helyeken pedig rozslisztet is kevertek hozzá. Ettől „még puhább, még jobb iző lett a kenyér”. A kenyértésztát addig dagasztották, amíg „nem lett tiszta a kezük”. Dagasztás után újra letakarták azt. majd két óra hosszat kelesztették. A kovászfát ilyenkor is rátették a teknőre. A teknőből szakajtóba „szakqjtották" a megkelt tésztát. Alája .,kenyérruhát” tettek. Használat előtt meglisztezték. hogy „ne ragadjon rá a tészta”. A kiszakajtott tésztát gömbölyűre formálták, s körülbelül egy fél óráig hagyták a szakajtóban, hogy ott tovább keljen. A következő folyamat a kenyér tulajdonképpeni sütése. A kemencéket a század elején az Ipoly mentén külön építették, az udvaron. Kenyérsütés előtt két órával kellett kezdeni a kifűtésüket. A fűtéshez általában már dagasztás előtt hozzáfogtak. „Tőgyfával” (tölgyfával) fűtöttek, mert az jól tartotta a ..lyiizet” (tüzet). Miután ,.a kenyeret kiszaggatták”, a kemencében .,szívonóval” szénvonólapáttal) szétlökték a parazsat. Fél óra múlva ezt a kemence szájához húzták, s berakták a kenyeret. A kenyérsütőlapáttal 7—9 darab kenyeret „vettek be” (tettek be) nagy szakértelemmel a kemencébe. Ha nagyon sült a kenyér, kinyitották a kemenceajtót. A nyílást „tevővel” támasztották be. A tevő tulajdonképpen egy nagyobb pléhdarab volt A megsült kenyeret lapáttal és a szénvonó segítségével szedték ki. Ipolynagyfalun ilyenkor aztán ,.megmosták” s a szakajtó tetejére tették kihűlni. Kelenyén is „ráburitogtták” a szakajtóra, majd ..tollóseprövel” (hosszab lúdtollakból készült tisztítóval) tisztították. A kihűlt kenyeret a kamrában tárolták a „pácon ” (polcon) vagy a „rácson ”, mennyezet gerendájáról lelógó fából készült alkalmatosság). A megszegett kenyeret az „ásztalfijóba” (asztalfiókban). a „kredencbe” (konyhaszekrényben) tartották vagy az asztalra tették, s ott terítették le. Mielőtt a kenyeret megszegték. .,keresztet vettek rá”. A kenyér „pilléjét” (végét) a gyerekek kapták, övék volt az oldalán kidudorodó „ragacs” is. Kenyérsütéskor egyéb „termékek” is készültek. Pl. a kisebb kerek kenyér, a cipó. A kemence szájánál sütték, s előbb megsült, mint a kenyér. A „kódóscipóval” (kolduscipóval) a kelenyeiek a szegényeket kínálták meg. A lángost is a kenyér tésztájából sütötték „a tűz előtt, a kemence szájjáná”. Néhány perc alatt megsült, „ha jó fölugrott, akkor mán mutatta, hogy meg van kelve a tészta”. A „vakarcsot”’a teknő oldaláról öszszevakart tésztából sütötték. A tésztát „ vakaróvol” (pléhből készült rövid nyelű eszközzel) „vakarták” le. Az „összevakart” tésztába „tepertőt” tettek, s a kenyérrel együtt sütötték, de hamarább kivették. CSÁKY KÁROLY KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE Az írásban előforduló helységnevek szlovák elnevezése: Balog nad Ipfom, Veiké Vés nad Ipfom, Klenany, Dolinka. nő 17
