Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-28 / 10. szám
KUCKÓ A bánatos Csíkocska barátra talál Lapunk szerkesztősége tavaly pályázatot hirdetett báb- és mesejátékok. illetve forgatókönyveik írására. A felhívásra az év végéig meglehetősen sok pályamű érkezett szerkesztőségünkbe, pályáztak gyerekek és felnőttek szép számmal. A zsűri végül mégis úgy döntött, hogy nem osztja ki az első díjat, de még a másodikat, sőt a harmadikat sem. Úgy találta, hogy valamennyi munkában, még a legjobbakban is, kevés az ötlet és az eredetiség, hiányzik belőlük a humor és a szellemesség, a valódi bonyodalom, s az utána következő feloldás. Jó néhány munkának pedig a nyelvezete keserítette el a bírálókat. Végül két mesejáték maradt, amelyik a bizottság szerint érdemes a közlésre — a két kategóriában egy-egy —, s terjedelménél fogva be is fér rovatunkba (azaz e pályázatok nem lépték túl a megszabott kereteket). Ezek közül most FÓTI ANGELIKA Vili. osztályos Stúrovói tanuló bábjátékát ajánljuk olvasóink figyelmébe. A B kategória jutalmazott munkáját lapunk következő számában közöljük. (bábjáték) Szereplők: Csíkocska, kis kígyó Katika, kislány Katika mamája az éhes farkas Színhely: egy erdei tisztás teli virágokkal és egy-két bokor Csíkocska: Szervusztok, gyerekek! Én vagyok a bánatos Csíkocska. Azért vagyok bánatos, mert senki sem akar velem játszani. Ha meglátnak, elfutnak előlem a gyerekek, pedig én nem bántok senkit sem. Csak hát ki hisz egy kígyónak, mert sajnos, amint látjátok, kígyó vagyok. (A tisztáson megjelenik Katika, virágot szed, és közben énekel. A kígyó gyorsan egy közeli bokor mögé bújik.) Katika: Melegen süt a napsugár, tral-la-lá, kinyílott a sok szép virág, tral-la-lá, egy csokorba szedem, gyorsam hazaviszem. Csíkocska: (a bokor mögött megszólal) Servusz kislány, de szépen énekelsz! Katika: (körülnéz) Ki vagy, és honnan beszélsz? Csíkocska: Én vagyok Csíkocska. Itt vagyok a bokor mögött, de kérlek, ne gyere ide, mert ha meglátsz, megijedsz tőlem, és elszaladsz, én meg újra egyedül maradok. Katika: Megijedek? Hát ki vagy te egyáltalán? Csíkocska: Csíkocska vagyok, amint már mondtam, sajnos, egy kis kígyócska. Katika: Jaj, egy kígyó! Kérlek, ne bánts! (hátrálni kezd) Csíkocska: Szépen kérlek ne menj el! Kígyó vagyok, az igaz, de még soha senkit nem bántottam, veled is csak játszani szeretnék. Tudod, nekem nincs egy barátom sem. Ha meglátnak, kövekkel dobálnak, és elszaladnak előlem a gyerekek. Téged is csak megijesztettelek, (bánatosan sírva fakad) Katika: Na, jól van, ne sírj, ha tényleg nem bántasz, gyere elő, nem fogok már tőled félni, megígérem. Csíkocska: (lassan előjön a bokor mögül) Hát akkor itt vagyok, szervusz. Katika: Szervusz Csíkocska. Az én nevem Katika, itt lakom a közelben. Ha van kedved, segíthetsz nekem a virágszedésben. (Csíkocska nem mozdul, csak bánatosan néz Katikára) Katika: Jaj! Bocsás meg, milyen csacsi vagyok, most jutott az eszembe, hogy nektek kígyóknak nincsen kezetek. Na, nem baj. Gyere, ülj ide mellém, fonok neked a virágaimból egy szép koszorút. Csíkocska: (boldogan foglal helyet a kislány mellett) Jaj de jó lesz! Katika: Látod, ide ezt a virágot teszem, ide meg a másikat, és egykettőre kész is a koszorú. Tessék a tied. (ráteszi a koszorút a kígyó fejére) Sajnos mennem kell, anyukám már biztosan aggódik értem, (feláll, menni készül) Csíkocska: Köszönöm a szép koszorút, Katika. Te olyan jó kislány vagy, ha megkérlek, eljössz hozzám holnap is? Katika: Hát, ha akarod eljöhetek, de most már tényleg mennem kell, szervusz Csikocska! ( elmegy) Csíkocska: A holnapi viszontlátásra. Katika! (a közönséghez:) Látjátok gyerekek, milyen szép virágkoszorúm van, és ami a legfontosabb, egy kislányra találtam, aki nem fél tőlem, és holnap is meglátogat. Olyan boldog vagyok! Most hazamegyek az odúmba, de holnap majd visszajövök, és várom Katikát. Szervusztok! (Csíkocska kimegy, a függöny legördül. Változik a helyszín. Katika otthonában vagyunk, a lakásban Katika mamája sürög-forog.) Katika: Csókolom, anyukám, itt vagyok, megjöttem! Anyuka: Szervusz, te kis csavargó, már aggódtam érted, de hát hol a virág, amiért mentél? Katika: Jaj anyuka, ne is kérdezd. Képzeld, találkoztam Csikocskával. Tudod ő egy kis kígyó. Összebarátkoztunk, és a vigágból, amit szedtem, neki csináltam koszorút, hogy felvidítsam, mert olyan bánatos volt szegény. Anyuka: Ez szörnyűség! Az én lányom egy gonosz kígyóval barátkozik. Katika: De anyuka, Csíkocska nem gonosz, csak bánatos. Anyuka: Bánatos? Hát azt honnan veszed? Katika: Mert elmesélte nekem, hogy vele senki sem akar barátkozni, csak kövekkel dobálják, meg elzavarják öt maguk mellől a gyerekek. Anyuka: Hát ez érthető is. Hiszen ki szereti a kígyókat? Katika: De ö nem bánt senkit, csak játszani szeretne. Ezért megiígértem neki, hogy holnap is meglátogatom. Ugye elmehetek? Anyuka: Azt már nem! Még az kellene, hogy híre menjen a te butaságodnak. Ha megtudnák a pajtásaid, egytől egyik kinevetnének. Katika: (bánatosan) Akkor szegény Csikocska holnap hiába fog rám várni. Biztosan még sími is fog bánatában. Anyuka: Csak sírjon! Inkább ő sírjon, mint te egy kigyómarás miatt. Katika: Anyuka, hogylehetsz ilyen! Már elfelejtetted, hogy mit mondtál nekem a múltkor? Anyuka; Mit mondtam? Katika: Azt, hogy senkit soha sem szabad elítélni csak úgy, előre. Anyuka: (elneveti magát) Hát, most aztán megfogtál, te kis ravasz. Na, nem bánom, barátkozz csak azzal a te Csíkocskáddal. nő 16
