Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-28 / 10. szám
Csendes nap a mai — gondolom, amíg a hegyi mentőszolgálattól a völgybe tartok. Az órámra nézek: 14.15-öt mutat. Vajon hol találom meg fotós kollégámat? A domboldalon a sízők között próbálom felfedezni alakját. IMo csak, mi az a csoportosulás ott fenn a dombon? Baleset? Mire eldöntőm, hogy megmászom a hegyoldalt, a motoros szán már indulóban van. Nagy léptekkel fotós kollégám is oda tart. A sebesült Csikány Csilla, a budapesti orvosi egyetem elsős hallgatója, aki évfolyamtársaival együtt jött ide sízni. Dzsekije csupa vér, orra megdagadva, vattával tömve, arca sápadt. Vladimír Dianiska már leadta a jelentést, visszajelzést is kapott; a helikopter a tureckái részről szállít sebesültet, utána azonnal idejön. Csillának agyrázkódása lehet, kórházba kell szállítani. S még egy magyarországi sebesült van, neki varrni kell mély homloksérülését. A Banská Bystrica-i kórház gyorsmentőközpontjában Katarina Karlíková, a diszpécserszolgálat nővére 14 óra 10 perckor vette a tureckái segélykérést, s miután a helikopter 14,35 órakor a kórház udvarán kitette a sebesültet. Marián Dienes orvossal és Zlatica Demanická nővérrel a fedélzetén azonnal útrakelt Donovalyra Csilláért. A hegyi mentőszolgálat naplójába bejegyzik Csilla esetét; Vladimír Dianiáka újból elvegyül a sízők között. Ki tudja melyik pillanatban lesz újra szükség a segítségére. H. ZSEBIK SAROLTA nő 13 Kedd van. Január huszonnegyediké. A hőmérséklet napok óta magasabb a sokévi átlagnál. Az ország déli részén már régen híre sincs a hónak ... Amikor Banská Bystricát elhagyva Donovaly felé közeledünk, fokozatosan fehérré válik körülöttünk az eddig szürke táj. Minél magasabbra érünk, annál több a hó. És gyönyörűen süt a nap!... Egy egészen más világ fogad, mint amilyet magunk mögött hagytunk. A donovalyi domboldalak hangosak a sízőktöl. A felvonók előtt hosszú sor várakozik. A parkolókban még bőven van hely, a forgalom hét közben sokkal kisebb, mint a pihenőnapokon. A legtöbb autó a déli járásokból jött; a Komárom (Komárno), Érsekújvár (Nővé Zámky), Léva (Levice) környékén lakók hegyekbe vezető újtának ez az első állomása. Sok a magyarországi gépkocsi is; Budapest közelebb van ide, mint Bratislava. Találkozunk jugoszláv autóbusszal, lengyel személygépkocsival is. A hegyi mentőszolgálatot keressük, amely már harmincötödik éve őrzi a Nagy-Fátra turistáinak biztonságát. A domboldalon találjuk szállásukat, benne Miroslav Novotny körzeti parancsnokot és Juraj Hromada szolgálatost. Három kollégájuk a sízők között tölti a napot, hogy szükség esetén azonnal kéznél legyenek. Összesen kilenctagú a hegyi mentőszolgálat; négyen a távolabbi körzetekben őrködnek. Mindnyájan adó vevő készülékkel vannak felszerelve; állandó összeköttetésben állnak a központtal, amely a Banská Bystrica-i kórház gyorsmentöszolgálatának adóberendezésére van kötve. Ha valakit baleset ér, a helyszínen szolgálatot teljesítő adó vevőjén jelenti a központnak a balesetet, illetve azt, elég-e az általa nyújtott elsősegély, vagy hívni kell a kórház mentőszolgálatát. Jóformán még le sem ülünk, már jelez a készülék: Vladimír Dianiska jelenti a záhradistei síterepről, hogy egy kisfiúnak megsérült az arca, elsősegélyben kell részesíteni. — Ma még nem volt komolyabb esetünk — tájékoztat a parancsnok. — Reggel nyockor hívtuk a mentőt, mert az egyik turistának tegnap este szánkózás közben kibicsaklott a lába, és reggelre úgy megdagadt, hogy nem tudott ráállni. Az idény megkezdésétől — december tizenötödikétől — a mai napig ötvenhárom esetben kértük a gyorsmentőszolgálat segítségét. Kilencszer helikopter jött. Mi ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szükség esetén helikopterrel szállíthatjuk kórházba a sebesültet. Ilyen szolgálat rajtunk kívül Szlovákiában csak a Tátrában működik. A helikopter jó időben hét perc alatt ideér, mig a mentőautó huszonöt perc alatt teszi meg a kanyargós hegyi utat. Idén már volt egy olyan esetünk, hogy ha nincs a helikopterszolgálat, a súlyosan sérült kisfiú nem éli túl a balesetet. Három hete nem esett hó, a pályák kopottak most nem a legjobb a terep. Az idei tél nagyon fukarkodik a hóval, a szokatlan meleg számunkra nem kedvező, mert a nappal megolvadt hó éjszaka megfagy, s másnap nem győzzük a sebesülteket kezelni. Mint december huszonkilencedikén is, amikor tízszer hívtuk a mentőszolgálatot, ebből négyszer a helikoptert. Különösen hétvégeken nagy a forgalom, a sízők száma eléri a nyolc-tízezret, hét közben ezer körül lehetnek. Tavaly 375 esetben nyújtottunk a turistáknak segítséget, ebből 290-szer télen. A hegyi mentők szolgálata reggel fél nyolctól este fél hatig tart. Egész éven át.'Mert itt a hegyekben a hó elolvadásával sem szűnik meg a forgalom. Mindig akad egy eltévedt gyalogos, vagy az egészségi állapotát túlértékelő idős ember, aki bajba jut. Ök pedig azért vannak, hogy segítsenek. — A domboldalon valaki segítséget kér — hangzik az adó-vevő készülékből. Juraj Hromada már hívja is kollégáját, adja tovább a hírt. — Minden felvonónál van egy ún. SOS szekrény, így a felvonósok jelenteni tudják nekünk a balesetet. Őket érik el leggyorsabban a segítségkérők. Most is ez történt — magyarázza a parancsnok. 1. A helikopter hét perc alatt megérkezik 2. A szolgálatos, Vladimír Dianiska elsősegélyt nyújt a sebesültnek 3. Katarina Karlíková és Anna Aamperová a Banská Bystrica-i kórházból percek alatt küldi a mentőautót vagy a helikoptert 4. Csikány Csillát orvos és nővér kíséretében szállítják a kórházba 5. Egy órával ezelőtt a páciens még önfeledten sízet... Prikler László felvételei W&slmmri
