Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-28 / 10. szám
téssel edzenek, mert a jellegzetesen hallgatag, gondot, szénport sörrel riogató apák, bátyák bányában próbált erejére szeretnének szert tenni maguk is. Ahol megszokta minden surbankó legényke, hogy a föld, ha alászállnak a belsejébe, mérhetetlen kincsekkel ajándékozza meg az embert, annyival, hogy abból — meg a munkáltató megbecsüléséből — összkomfortos, tágas lakásra, külföldi üdülésre sőt ingyenes, kiemelt gyógykezelésre is telik. No, akkor én, az iskolaigazgató, magam elé szólítom ezeket a legénykéket, és azt mondom nekik, hogy hagyjátok a fenébe a hagyományokat, most aztán elég volt a hősiesség és bátorság próbáiból, hagyjátok annyiban a föld alá mászkálás mindannyiszor jólesön bizsergető izgalmát, s a fölszínre bukkanás megkönynyebbüléssel járó, mély szippantással kísért büszke pillanatait! Itt az alkalom, hogy új pályára lépjetek, csapjatok fel földművelőknek, állattenyésztőnek, ne a föld alatt kapirgáljatok, inkább szántsatok a föld felszínén barázdát a magvaknak, a szénfejtő légkalapács helyett ragadjátok meg a kapanyelet, vagy a tömnivaló liba nyakát higgyétek el a költőnek, hogy nincs szebb az alföldi rónaságnál, nosza, mondom, eridjetek, fiacskáim, ismerjétek meg a föld új arcát, attól gazdagszik az ember látóköre (és attól kap persze pontocskákat az iskola, hogy általuk magasabb prémiumsávba soroltassék). Ez volt tehát képzelgös játékom másik fele. Igazságos mese ugye? Sajnos, hogy csak az egyik fele igaz. Találják ki, melyik! A telitalálatos megfejtők pontocskákat kapnak jutalmul. BROGYÁNYI NAGY JUDIT volt egy kicsi a fejében, no de épp csak annyi, amitől még láttuk a helyzet komikumát. Jankába belebújt az ördög, mert mikor valamelyikünk már elérte volna a diókat, papucsa hegvével gyorsan tovább nígta. Éppen kezdtünk belefáradni a játékba, mikor csöngetlek. Összenéztünk. Talán valaki a házból akar boldog újévet kívánni? Az órámra néztem, fél kettő felé járt az idő. Janka ajtót nyitott, hát a mi Zsókánk lépett be. Képzeld, azért jött föl. merthogy olyan nag)’ égzengés volt fölöttük. hogy abba kellett hagyniuk a táncot, s nem tudták mire vélni a dobogást, zajt. Félt, hogv esetleg valami baj van, gondolta. idenéz. segiihet-e valamiben. Nagyon udvariasan beszélt, de azért jó! tudtuk, azt akatja mondani, hogv csöndesebben vigadjatok. Mikor elment, kicsit zavartan néztünk egymásra, de Bandi föltalálta magát. ..No és? Most az egyszer legföljebb ők fogják mondani, hogy: Nohát! Ezek a mai öregek! ” Mindenféle utcán két tízéves fiúcska beszél getésének fültanúja voltam. — ... én nem szeretek hazajárni, mert a szüleim folyton marják egymást. — Miért? — kérdezi felnőttes komolysággal a társa. — Nem tudom... Tatán azért mert már nem szeretik egymást... Apu gyakran megveri, pofozni meg rugdosni szokta anyut... Olyankor anyu nagyon sír, és én is, de engem apu mindig belök a gyerekszobába... — Akkor te nem is szereted az apudat? — szólal meg együttérzően a másik fiú. — Engem még soha nem vert meg... Én mégis félek tőle... £lőrebocsátom, a téma kissé morbid. Azt hiszem, az emberek túlnyomó része nem szeret temetőbe járni. Még a leggondozottabb, legvirágosabb temető is a fájdalmat az elmúlást idézi, juttatja eszünkbe. Ennek ellenére vannak fiatal szerelmespárok, akik szívesen randevúznak a temetők padjain. ízlés dolga, meg embere válogatja. Nos, hogy a lényegre térjek. Településeink temetőkertjeiben egyre több helyen látni a kor követelményeinek megfelelő ravatalozót Mint pl. S. falu temetőjében is. ahol az impozáns ravatalozó homlokzatán Dom smútku (Ravatalozó) felirat jelzi, milyen célt szolgál az épület. Meggyőződésem pedig, hogy S. lakói sem nem annyira naivak, sem nem annyira tájékozatlanok, hogy felirat nélkül a hullaházat összetévesztenék, teszem azt a vendéglővel. BODZSÁR GYULA CAz ítélet jogerős Az ügyész 19 pontban vádolta Vladimír Spirket. Ez a 38 esztendős, közgazdasági szakközépiskolát végzett vádlott, sorozatos törvénytelen tettei elkövetése előtt a csehországi Dfínov község elfsz-ében közgazdászként dolgozott. Valahogy nem tudta megemberelni magát, mert párhónapos absztinencia után mindig gyakran nézett a pohár fenekére. Végül az önkéntes elvonókúrát választotta ... A Kerületi Pszichiátriai Intézet pezinoki elvonójában 1988 március elejétől május végéig próbálták leszoktatni és próbált is leszokni az alkoholról. Az intézet elhagyása után azonban nem tartotta be a szakorvos utasításait. A rendszeres orvosi ellenőrzéseket elmulasztotta, és élősködő életvitelre rendezkedett be. Május végétől letartóztatásáig, azaz 88. augusztus 25-ig hazánk különböző tájait barangolta be, s szállt meg kisebb-nagyobb városok elsőrendű és kevésbé nívós szállodáiban. Nemcsak a Stary Smokovec-i Dukla-Pre- Sov szállóból, de a púchovi Sport, a levoóai Fehér Asszony, a Veselí na Morave-i Rozkvet a Cesky TeSín-i Piast és még vagy öt, összesen tehát tíz szállodából távozott pámapos ottlét után, fizetés nélkül. Más szállodák is felsorakoztak „sértett félként", melyekben Spirk ugyancsak megszállt. A szállodák szobáiból elektromos és tranzisztoros rádiókészülékeket, hangszórókat, éjjeli lámpákat, fürdőlepedőket és függönyt lopott el. de néhány ajtózárat is megrongált. A bírósági tárgyaláson részben beismerte a vádiratban is rögzítetteket, ám három esetben tagadta, hogy fizetés nélkül távozott volna. Az élősködés vádját sem tagadta, és flegma vállvonogatással beismerte, hogy az ellopott rádiókat, lámpákat eladta, így pénzhez jutott. Ugyancsak beismerte, hogy egy skalicai ékszerbolt üzletvezetőjének hamis nyugati valutát adott el. A pszichiátriai szakértői vélemény büntetőjogilag teljesen breszámíthatónak nyilvánította a vádlottat, aki ezidáig már háromszor volt büntetve hasonló jellegű bűncselekmények miatt, amelyekért mindháromszor feltétel nélküli szabadságvesztéssel sújtották. Legutóbb 1987 július végén szabadult a büntetésvégrehajtási intézetből. A tetteket a bíróság részben szocialista tulajdonból való lopásnak, majd csalásnak és élősködésnek minősítette. A BTK 42. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a vádlottat mint rendkívüli visszaeső bűnözőt négy és fél évig tartó szabadságvesztésre ítélte. Az első fokon hozott döntés ellen a vádlott fellebbezést nyújtott be. Az ítélet semmissé nyilvánítását indítványozta, mivel szerinte nem minden tekintetben bizonyosodott be bűnössége, és szerinte az élősködés bűnében való elmarasztalása sem helytálló, mivel a pszichiátriai intézetből való szabadulása után az orvosi zárójelentés szerint még nem léphetett munkaviszonyba, és ugyancsak kifogásolta a szakértői vélemény eredményét is. A feljebbviteli bíróság szerint az első fokon hozott döntés minden pontjában helyesen ítélte meg a vádlott bűnösségét. Védekezését tendenciózusnak állapította meg, mivel a tanúk vallomásai és egyéb más bizonyítékok is igazolták Spirk bűnösségét. Az élősködés bűntettében való elmarasztalását is jogosnak találta a kerületi bíróság, mivel a vádlott azután, hogy a pszichiátriai intézetből elengedték, nem jelentkezett sem az üzemi, de körzeti orvosánál sem, így nem nyilváníthatták munkaképessé. Az a tény, hogy az egész idő alatt törvénytelen tettekre ragadtatta magát, arról tanúskodik, hogy egészségileg teljesen rendben volt, így az élősködés bűnében való ítélet is jogos és bizonyított. A vádlott fellebbezését elutasítva az ítélet jogerőre emelkedett, és végrehajthatóvá vált. A vádlott a büntetést a legszigorúbb. azaz harmadfokú javító-nevelő intézetben tölti majd le.-íkr-Családi szótár Biztosan minden családban használnak néhány olyan szót, amelyet a be nem avatott idegen fúl nem érthet. A mi lágabb családunkban, illetve rokonságunkban is vannak ilyen szavak. Az egyik nagynénim például a mai napig ..spaheznak” mondja a spájzot. Sógorom, kiskorában annyira megszokta, hogy a játék helyett ..jártékot” mondott, pedig húgom milliószor figyelmezette a bakira. Ő viszont „verandának’' hívja a verandát. Ezeket a „nyelvbotlásos” szavakat ismetjük. szeretjük, talán úgy is mondhatnám. hogy ragaszkodunk hozzájuk, mivel kedves, távoli időkbe visszanyúló emlékeket idéznek. Az én szükebb családomban is van néhány ilyen szó, s még most is állandóan keletkezik, két és fél éves Bálint fiam szájából. Persze ezek többségét elfelejtjük. de néhányra bizonyosan örök életünkben emlékezni fogunk. István fiam pici volt még. amikor a csónakot „csón”-nak hívta, a baglyot pedig „goly”-nak. Még ma is, ha csónakot látunk kirándulásaink során, valamelyikünk biztosan felkiált: „nézzétek, csőn!” Tündikénk sokáig „jándékot” kapott karácsonyra vagy szülinapra. s a tévéből annyira közismert reklámot a két testvér egyszerre harsogta „kútba esik jövet-menet a takarékszövetkezet.” „Legkisebbikünk” szókincse talán a leggazdagabb korához képest, testvéreihez viszonyítva, hiszen a nagyobbaktól sok mindent megtanul. Néha olyan kifejezéseket használ, hogy tátva marad a szám. Az előző hónapban ő is kitalált egy családi szót a képzeletbeli szótárunkba. Egy nap többször is használta ezt a kifejezést: „Sziból”. Bevallom, én nem jöttem rá, hogy mit is mond. Aztán a férjem jött rá a dolog nyitjára, ő fejtette meg kisfiúnk ..titkosbeszédét”. „Játszásiból ” — örvendezett a párom — tudod, azt mondja folyton a gyerek, hogy játszásiból”. „Azt mondod Bálintka?” — kérdezték a testvérei. „Azt” — kuncogott a kicsiny. T. I. nű 7
