Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-28 / 10. szám
Nem jó dolog utolsónak szerepelni egy tudományos tanácskozás első napján. Képzeljük csak magunkat az előadó helyébe. Hiába készült fel, ha tapasztalt konferenciajáró, s ráadásul rendelkezik némi valóságérzékkel (márpedig Dr. SOLTÉSZ ANIKÓ jogász-közgazdász-szociológus már szakmáiból kifolyólag is kell, hogy rendelkezzen vele), tudja: a közönség mint fáradt, elnehezedett testű hal a víz mélyén, úgy csücsül a tömény és átláthatatlan információtenger legalján, s ember legyen a talpán, aki felcsigázza az érdeklődését. Az előadónak tehát két lehetősége van. Vagy ragaszkodik „konferenciaspecifikus” eredeti szövegéhez, vállalva, hogy esetleg senki sem fog rá figyelni, hisz ..ismerős a téma”, vagy általánosabb, szakmailag „könnyebb”, „felszínesebb” jelenségekről. összefüggésekről beszél, ezúttal azonban szakmai hírnevét téve kockára még abban az esetben is, ha felélénkíti a hallgatóságot (vagy éppen azért). Mivel szociológusról van szó, a választás tovább bonyolítja az a tipikus szociológusmentalitás, amit Nógrádi Gábor egy recenziójában oly találóan jellemez: „A szociológus rendszerint elvakultan hívő emberfajta, aki a Valóság-istent mindennél jobban tiszteli, s a szíve hasad meg, ha nehezen összegyűjtött adatait, törvényszerűségeit odébb kell pöckölni” . .. Dr. Soltész Anikó, az SZNSZ „A nő személyisége a szocialista társadalomban” című tudományos konferenciája résztvevője, a „pesti szociológus” („hol van a pesti szociológus, már itt kellene lennie” — tanakodtak a folyosón a tanácskozás rendezői, mert csak nagy sokára, utolsóként érkezett meg) mégis a másik lehetőséget választotta. Beígért előadása helyett a mai magyarországi valóságból ragadott ki néhány szeletet, olyan problémaköröket, amelyeket gyakran a „tragikus” jelzővel illetett. Tragikus a demográfiai helyzet, Magyarország lakossága nem termeli újra önmagát. Megváltozott a család értéke. Azelőtt családcentrikus volt a társadalom, ma gazdaságcentrikus a család. Évente 27 ezer válást mondanak ki a bíróságok, 300 ezer a csonka családok száma, s egyidejűleg növekszik a hátrányos helyzetű családok száma is. A gyerekek persze jobb házasságra vágynak, de nincs minta, nincs kitől tanulni. Bizonyos sztereotípiák tovább élnek, pl. a nők még SZOCIOLÓGUS mindig nem eléggé mernek vezető szerepet vállalni. — A sok probléma közül melyik a legégetőbb, a legfontosabb? — kérdeztem másnap délelőtt Anikótól, aki 40 éves lesz az idén. két évig politikai gazdaságtant oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, s tizennégy esztendeje szociológusként tevékenykedik. — Nincs legfontosabb. Ezek a jelenségek összefüggnek. Kevés a gyerek, ennek tövetkeztében 2000—2010-ben nagyon rossz lesz a kereső-eltartott viszony. magyarán: nem lesz. aki az öregedő nemzetet eltartsa. Mert a nemzet öregszik. Nem teljesült az MSZMP KB 1973-as határozatának arra irányuló célkitűzése, hogy a magyar családok három gyermeket vállaljanak. s amilyen rosszak a kereseti viszonyok s a lakáshelyzet, nem is lesz nagyobb gyermekvállalás. 1 nr lakás ára egy fiatal félévi jövedelme. És a lakás inflációja a legnövekedőbb. Falun egyelőre még a lakodalomban öszsze lehet táncolni a lakásravalót, de városon egyre nehezebb a helyzet. Egy főiskolás kb. 35 éves korában jut hozzá élete első lakásához, s akkor ez a lakás még nem minőségi! Azután itt van az ún. második kereset. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy azt tanulta, a teljesítmény a bérezés alapja, azután meg kellett tapasztalnia, hogy ez csupán deklarált elv. mert valójában a munkában töltött idő a mérvadó. S ez a nemzedék valóban arra koncentrál, hogy teljesítőképességét megőrizze — munkaidő utánra. S most újabb fenyegető rém van a láthatáron, a munkanélküliség. Főleg a nőket és a fiatalokat veszélyezteti, hisz válsághelyzetekben mindig a nők, az öregek és a fiatalok kerülnek először sorra, mert nekik a legkisebb az érdekvédő képességük. — És mi a helyzet a gazdaságcentrikussá vált társadalommal és családdal? — Szavakban még ma is családcentrikus a társadalom. De közben a gazdasági folyamatok elszaladnak a deklaráció mellett. Még mindig sokat kapnak a gazdaságtalan vállalatok, és keveset a családok, akik számára pedig létszükséglet a támogatás. Mert a gyes és a gyed reálértékét 15 százalékos infláció mellett nem sikerült megőrizni. Ami pedig a családot illeti? A tudásra orientált család kuriózummá vált. A mai magyar családok nagy része az ún. felhalmozó vagy az ún. vállalkozói családmodellre kezd hasonlítani. Az előbbit az állandó gürcölés jellemzi. Dolgozni, dolgozni, s amikor már minden megvan, kezdődik minden elölről, de immár a gyermeknek gürcölnek. A vállalkozói családban ugyancsak nagyhatalmúvá vált a pénz. A gyermek is a fogyasztói értékrendet szívja magába. Pontosabban: megismeri a nyugati fogyasztói értékrendet, de a munkaszervezést, ami ezt létrehozta. már nem. Anikó 12 éven keresztül a KISZ KB Ifjúság- és Közvéleménykutató Csoportjának volt a tagja, majd később vezetője. A csoport kutatásai nyomán már évekkel ezelőtt nyilvánvalóvá vált. hogy a KISZ el fogja veszíteni vonzerejét a fiatalok számára, mert nem ifjúságcentrikus, s mert nem demokratikus. alulról építkező szervezet. Anikó a bratislavai konferenciára mégis — mondhatnánk tipikus — női problémával foglalkozó előadással készült. „Kettős hivatás vagy kettős teher” címmel a nők kettős szerepbe való kényszerüléséről beszélt volna. Nyilvánvaló tehát a kérdés, a közvéleménykutatástól hogyan jutott a család és a nő problémaköréhez? — Azért érdekel a dolog, mert magam is megéltem a „nő a tudományos pályán” sorsot. Tapasztaltam, hogy nem sikerült igazi munkamegosztást létrehozni a család és a szocializációs intézmények közöjt. Ennek eredménye a folytonos egymásra mutogatás, s ami ezzel jár. a hántás. Azelőtt, a többgenerációs családban nem okozott gondot a gyerekek megőrzése, szórakoztatása. Ma a gyerek fáradt, öreg szülőket kap, akik örülnek, ha leül a TV elé. s békén hagyja őket. Itt ördögi kör van kialakulóban. A megoldáshoz mindenképpen hozzátartozik, hogy le kell venni a nők válláról a kettős terhet, s meg kell adni nekik a lehetőséget a választásra: dolgozni akarnak-e éppen vagy gyermeket nevelni. — Te mit választanál? — Nekem két lányom van, a 14 éves Borbála és a 10 éves Judit. Nem maradtam velük gyes-en. Még szülési szabadságon voltam, de már dolgoztam. Igaz, csak heti három alkalommal kellett bemennem, két napot otthon írhattam, de elvégeztem a munkámat, bízhattak bennem. Másfél éves koruktól jártak bölcsődébe a lányok. Közben volt pótmama reggeltől délig, akivel nagyon elégedettek voltunk. Különben egyetlen percig sem tettem fel úgy a kérdést, hogy vagy a család vagy a hivatás. Csak „és-és”-ben tudtam gondolkodni. Voltak a napnak olyan részei, amikor a férjemmel, aki filozófus, letettünk mindent, s rendkívül intenzíven csak a gyerekekkel foglalkoztunk. De voltak azután napszakok. amikor nekik is tudomásul kellett venniük, hogy most pedig a mama és a papa dolgozik. Bori lányom egyszer nagyon találóan megkérdezte: „anyu. most fontosizol?” Szerintem nem az a lényeg, hogy az anya és a gyermek egész nap együtt legyen. Mert úgy is lehet együtt lenni, hogy közben a gyermek semmit sem nevelődik. S mindkettőjük számára lélekölővé válhat a gyes ha nincs időbeosztás. — Milyennek látja a „nő a tudományos pályán” a társadalomtudomány jelenlegi helyzetét Magyarországon, s anyaként mi okoz neki gondot? — Hát az elmúlt 10—15 év alatt alapvetően virágzásnak indult a tudomány. bár a ráfordított pénz mindig kevés volt. Nagyon hosszadalmas nálunk a „kutatás-fejlesztés” folyamat. A tudomány infrastruktúrája sem kedvező. nem mindegy, hogy hány számítógép jut egy emberre, milyenek a jegyzetek. van-e nyelvtudás. A társadalomtudomány publicitása nem rossz, a napi sajtó is jelzi az érdeklődést. A tudomány kilépett a szakmai zsargonból, hogy közérthetővé váljon. De a társadalomtudomány pozícióit is elsősorban a kutatás-fejlesztés folyamat időtartama jelzi. Sokszor az „én megmondtam" elégtétele jut csak a tudósnak. Mert az olvasó bizony nem egyszer kérdezi, na jó, ezt felkutatták, de mi van akkor .. . S mint anya? Nem vagyok könnyű helyzetben . .. Mindkét lányom ún. gyes-gyerek, a nagyszámú generáció tagja. Ez az a nemzedék, amelynek szűk az óvoda, a középiskola ... S bizony csak azt tudom nekik mondani, tanuljatok, mert a tudást nem vehetik el tőletek. De azt, hogy hasznosítani is tudják majd, amit megtanulnak, azt az egyet nem ígérhetem ... LAMPL ZSUZSANNA nő 8
