Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-28 / 10. szám
szüleik — akik szintén hallássérültek — foglalkoznak velük — jegyezte meg az igazgatóhelyettes. Hogy hogyan telnek az intézetben lakó gyerekek estéi, hétvégéi, arról a nevelőnöt kérdeztem. — A délutáni foglalkozás után a gyerekeknek szabadidejük van. A városba csak nevelönő kíséretében mehetnek ki, a nagyobbak egy félórára egyedül is. Igyekszünk ilyenkor nem lekötni őket, hiszen szinte egész nap pontos beosztás szerint foglalkoznak velük. A vacsoráig játszanak, szórakoznak, tévéznek, egyszerűen kikapcsolódnak. A vacsora után (6—7 óra között) a segédnevelőnők veszik át az irányítást. Ők mosdatják, készítik elő az alvásra a gyerekeket, s az intézetben töltik az éjszakát is. Hétvégén nincs tanítás, takarítani, sétálgatni szoktunk, levelet írunk, beszélgetünk. Ilyenkor kevesebb a gyerek, mert sokan hazautaznak, vagy a szüleik jönnek látogatóba. — Meg kell azt is ernjíteni, hogy iskolánk diákjai évente járnak kirándulásokra, úszó- és sitanfolyamra — egészítette ki Marikát az igazgatóhelyettes. Az iskola teljes ellátásban részesíti a gyerekeket (étkezés, szállás, mosás), ezért a szülőknek a fizetésükhöz mérten 500—1 200 koronát kell fizetniük. Legtöbben 800—900 korona között fizetnek. A gyerek a szülőktől is kaphat zsebpénzt: húsz koronát. Ezt az összeget magánál tarthatja, a többit a nevelőnő kezeli. Ebből vásárolják a karácsonyi, születésnapi ajándékokat. A pedagógusok ellenzik az értéktárgyak viselését, mivel kisebb lopások már előfordultak az intézetben. Megoszlik azonban a véleményük a gyerekek hazautaz(tat)ásával kapcsolatba. A szülök aláírhatnak egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy az ö felelősségükre egyedül, kíséret nélkül utazhat a gyerek haza, Komáromba vagy Kassára (Kosice). Egyesek szerint ez helyes, mert önállóságra neveli a gyereket, mások viszont a balesetveszélytől tartanak. Vannak, akik a kamaszfiúkat féltik a legjobban, mert ök épp ebben a korban hajlamosak a csínytevésekre. (Az újságíró véleménye: Talán ebben a korban még nem kellene kitenni a gyerekeket az utazással járó nehézségeknek, esetleges veszélyeknek. Egyébként is a szülők utazási költségeit az iskola megtéríti, tehát anyagilag nem érné kár a hozzátartozókat. Középiskolás korukban már inkább utazhatnak egyedül is.) — Már többször szóba kerültek a továbbtanulási lehetőségek. Hol folytathatják tanulmányaikat a hallássérült gyerekek? — A szakközépiskolák szlovák nyelvűek, Bratislavában, Presovban, Kremnicában működnek. A választék nem a leggazdagabb: asztalos, kárpitos, könyvkötő, varrónő, kertész, szabó, festő, lakatos szakmát oktatnak. Prágában gimnázium is van, sajnos oda még nem jelentkezett diákunk — válaszolt az igazgatóhelyettes. Talán már nem is fog, hiszen évről évre csökken a diákok száma, így az iskola léte is bizonytalan. Megszűnése hírét a tanárok, az alkalmazottak, a volt diákok fogadnák a legmélyebb megrendüléssel. Számukra szinte elképzelhetetlen, hogy a vaskos, poros krónikák egyik kötetének megsárgult lapja vidám fényképek helyett a megszűnés dátumát őrizné. Az iskola jövője tehát a diákok számától függ. Viszont a kisdiákok bekerülése a magyar tanítási nyelvű iskolába már a járási nemzeti bizottságok és a szülök közreműködésén múlik. Talán az illetékeseknek behatóbban és az eddigieknél szélesebb körben kellene tájékoztatni a szülőket az iskola létezéséről. Az ilyen együttműködés bzonyára változtatna az iskola helyzetén is, és elsősorban sok hallássérült gyerek sorsán is. H. KUBIK KATA számára, sok, nekik ismeretlen kifejezést tartalmaznak. — Az iskolának van könyvtára is, de nem kölcsönöznek könyvet a gyerekek, mert nem szeretnek olvasni. Elsősorban azért nem, mert nem értik a könyveket. Az ő szókincsüknek megfelelő könyvek pedig nem léteznek. Szívesebben nézik a tévét, szemmel követik a cselekményt, tudnak következtetni az eseményre — mondta a nevelőnő. Az iskola felszereléséhez tartozik a két darab fekete-fehér televíziókészülék! Az egyik az ebédlőben van, a másik a társalgóban — itt találkoznak délutánonként a gyerekek. A nevelönők szerint elkelne egy színes készülék is, hisz az alapiskolák többségében van színes tévé, csak éppen ebben az iskolában nincs, amely Szlovákiában egyedüli a maga nemében. Meglepő, hogy a városban, a járásban nem akad egy olyan vállalat sem, amely néha-néha támogatná az iskolát. Pedig az intézetben ezt értékelni tudnák, mert itt az apróságoknak is örülnek. Örömet vált ki a simogatás és a mosoly is. Az igazgatóhelyettes nem titkolja, hogy a gyerekek egy része konfliktusos vagy csonka családból származik; a 25 tanulóból 12 cigánygyerek. Sok esetben a kétes családi háttér megzavarja a dús utasításai alapján gyakorolom a gyerekekkel az átvett, új tananyagot, leírjuk a házi feladatot, példákat számítunk. Viselkedni tanítjuk a gyerekeket, szakköröket tartunk. A lányok varrnak, kézimunkáznak, a fiúk a kertben dolgoznak, fúmak-faragnak. Ez a munka rengeteg segédeszközt igényel, de sajnos az iskola felszereltsége nem a legjobb. Nincsenek magyar nyelvű tankönyveink sem. A pedagógusok lefordítják a szlovák könyveket, legépelik, és sokszorosítják majd szétosztják a gyerekek között. Ezekből tanulnak, vagy pedig a szlovák hallássérült gyerekeknek szánt könyvekből, esetleg a rendes alapiskolai tankönyveket olvasgatják. A hallássérült gyerekek szókincse mindössze 800 szó. Csak azokat a fogalmakat tudatosítják, amelyeket cselekvéssel tudnak összekapcsolni. A halló gyerekek szókincse sokkal gazdagabb, ezért az ö könyveik nem alkalmasak a halláskárosult gyerekek € gyerek értelmi fejlődését is. így pl. Danival is bajok vannak. Édesapja alkoholista, veri a felségét, Dani édesanyját. A fiú egy-egy otthoni látogatás után visszakivánkozik az intézetbe. Az otthon átélt események agresszívvé tették; megveri osztálytársait, kivonja magát a tanulásból, sértődékeny, könnyen elveszti lelki egyensúlyát. Számtalanszor odaszalad a tanító nénihez, kéri hogy simogassa meg őt. Persze, Dani esete alapján nem általánosíthatunk, sőt! — Többször megtörtént már az iskola fennállása alatt, hogy a szülők, akár Komáromból (Komárno) is elköltöznek a gyerek miatt Losoncra. Említésre méltó a Kurucz család esete a Dunaszerdahelyi járásból. Hallássérült iker fiaik, Karcsi és Péter iskolánk tanulói lettek. A szülök nem akarták elveszíteni őket, ezért ideköltöztek. Természetesen Karcsi és Péter nem laknak az intézetben, ök iskola után hazamehetnek. A Egy öreg iskola nő 5
