Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-21 / 9. szám

Strandon. 1936. gouache

■azaz a főteremben az ún. elkötelezett müveiből, a kisteremben pedig figurát ív alkotásaiból és tájképeiből nyújtanak szerény válogatást. Legalábbis szám szerint szerényét, mert nem számítva a különböző intézményeknél és szervezeteknél nyilvántartottakat, a hagyaték 176 festményből áll, amiből a három teremben csupán 74 fért a falakra. Az emeleti részen pedig közel 300 grafika

és a személyes dokumentumok. ,,Idővel és fokozatosan szeretnénk bemutatni a teljes életművet — vélekedett a galéria vezetője, bár közvetlenül nem itt, hanem a fővárosban, a tulajdonosnál-fenntartónál, a Szlovák Nemzeti Galériában döntik el, mit tesznek, mit állítanak ki a jövőben. Ez azért is lényegi kérdés, mert Dunaszerdahely (Dunajská Streda) nem világváros, ahol a hatalmas turistaforgalom

állandósíthatná az anyagot, tehát évenként (?) cserélni kellene a festményeket; az már a tárlatszerzők dolga, téma, korszak vagy másmilyen apropó alapján. „Születésének 80. évfordulóján, 1 990-ben nagy Lörinczkiallítást rendeznek Prágában, s mert gyakorlatilag üres marad a galéria, a holt időszakot szeretnénk kitölteni. Nem szeretnénk azonban túlságosan elszakadni Lörincz

Gyulától. Mivel él még néhány kortársa, s mert rajtuk kívül is rengeteg barátja volt, talán hajlandók lennének munkákkal emlékezni rá. Szeretnénk akkor egy estet is összehozni, amelyen arról beszélgetnénk, ki is volt, mit is tett valójában Lörincz Gyula. A legelső lépést már megtettük ahhoz is, hogy szoborkiállítást rendezhessünk. Az idén átadják a város szivében Pataki Klára a falu szocializálására emlékeztető szoborkompozícióját, s már megkaptuk az áldást, hogy azon a napon szabadtéri tárlatot nyithatunk szobraiból az udvarunkon. Semmiképp sem szeretnénk tétlenkedni!” A galéria hétfő kivételével minden nap nyitva tart, megéri meglátogatni. Az egykori Vermes kastélyból galériává varázsolt épület kívülröl-belülről valóban csodálatos és természetesen a közszemlére tett képanyag is nagyon tanulságos (csak néhány festmény magyar megnevezését tudnánk feledni), ez azonban már látás, nézés, értelmezés függvénye. Vagyis az egyen, a tárlatlátogatói én feladata. Ám az mindenképpen közös feladat, hogy ha már megkaptuk ezt a pompás epületet, otthon legyünk benne.

SZIGETI LÁSZLÓ

nő 13