Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-21 / 9. szám
Kíaki anya, 1973, olaj ■ | a szlovákiai man Q gyarok megírásra váró történelemkönyve tényekre támaszkodó, objektív képet akar festeni Lörincz Gyuláról, akkor elsősorban politikai ténykedését kell majd mikroszkóp alá vennie, hiszen 1948 februárját 1980-ban bekövetkezett haláláig több olyan kulcspozíciót töltött be, amelyből adódóan nemcsak hogy befolyásolhatta a szlovákiai magyarság legfelsőbb szintű politikai megítélését, hanem részt kellett vállalnia a deklarálódó nemzetiségi jogok, illetve — ha eppen másként nem, jóváhagyó tudomásulvételével — a nemzetiközvetlenül érintő ., zabályok és törvényerejű rendeletek kidolgozásában is. Ugyanakkor, mint első számú nemzetiségi politikusnak, nagy szerepe volt abban is, milyen minőségi es mennyiségi alapon működik napjaink nemzetiségi intézményhálózata. Nem véletlen tehát, hanem törvényszerű, hogy szívós és következetes ténykedéséért — idézem a katalógus-szövegből — „megkapta a legmagasabb állami, politikai és művészeti kitüntetéseket". Amiként az is törvényszerű, hogy amikor röviddel halála után a legfelsőbb szlovák kulturális vezetés megbízta a Szlovák Nemzeti Galériát, nyittasson a művész névévé! kisgaiériát, valamelyik szlovákiai magyar kisvárosban, akkor nemcsak azon életpálya előtt adózott tisztelettel, amelyet Lörincz Gyula politikusként befutott, hanem a teljes szlovákiai magyar képzőművészet előtt is kifejezte elismerését. Mert sok jó képzőművészünk van és volt; elég a kimagasló életművével ugyancsak galériáért kiáltó Jakoby Gyula nevét említenünk, vagy egyszerűen leírni: Palóc Galéria — Szabó Gyula. Tény, ők ketten sosem a politikai és a közélet sokak által festett fiktív vásznára, hanem már-már megszállottán az öntörvényű, autonóm létezés konkrét vásznaira rótták benyomásaikat esztétikai és kritikai megjegyzéseiket. Lörincz Gyula csak akkor tehetett eleget a konkrét vá-Péntek István: Semmiképp sem szeretnénk tétlenkedni szón vagy rajzlap kihívásának, amikor elfoglaltságai mellett futotta rá az idejéből, mert ö elsősorban a közéletnek s a mindennapi politikának élt. Erről tanúskodnak 1948 után készült festményei is, amelyek mind tartalmilag, mind stilárisan különböznek a háború előtti, ún. párizsi korszakának képeitől. „Az 1935-ben megrendezett kiállítás után megkapja a Masaryk Akadémia aranyérmét, amelyhez párizsi tanulmányút kapcsolódik... nagymértékben merített ihletet elsősorban Pablo Picasso expresszív művészi kifejezésmódjából. Ez utóbbi, mármint Picasso hatása, rendkívül pontos észrevétele a katalógus szövegét író Anna Horváthovának, amiről az ötmillió korona beruházással átalakított epület három földszinti kiállítótermének legnagyobbikában győződhetünk meg. A galéria vezetője, Péntek István elmondta. hogy a középső, OTTHON LEGYÜNK BENNE FOTÓ: HRAPKA TIBOR Sebesült, 1939, gouache nő 12 ouache Párizs eleste, 1940, jfß
