Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-14 / 8. szám

kodniuk kell a csomagolópapírral, vállalatuk igazgatója így rendelkezett. Ezen a téren tanulhatnánk déli szomszé­dainktól. Náluk ugyanis kötelezően egész ív papírba csomagolják a kenyeret. Kereskedelmünk az utóbbi időben — igaz. jobbára kampányszerűen, de elvitathatatla­­nul — sokat tett az emberek elidegenedésé­nek megszüntetéséért. Gondoljunk csak a nagyszerű beszélgetésekre, csendes cseve­gésekre. pletykálkodásra alkalmat adó, néha órákig tartó sorban állásra egy-egy üzlet előtt, ahová éppen hiánycikknek számító árut kaptak. Szeretném honfitársnőimet — mert ugye legtöbbször ök állják a sarat, akarom mon­dani, a sort — buzdítani arra, hogy a sorban állások ideje alatt ne a kereskedelmet cse­­püljék (mit sem segítenek vele), inkább­­egymás egészséges, gyermekei és családja felöl érdeklődjenek, vagy vitassák meg az előző napi tévéfilmet. Egyszóval, beszélges­senek, ismerkedjenek, töltsék el hasznosan az időt. Minap a járdán két harmincas, jó alakú, kellemes külsejű fiatalasszony jött velem szemben. Kipirult arcukból és ruhá­jukból nem volt nehéz kitalálni, hogy futni vagy kocogni voltak. Közelükbe érve akarat­lanul fültanúja voltam beszélgetésüknek. — Tudod mit. fussunk még egy keveset — indítványozta az egyik. — Majd b ... k partnak fel futni — hang­zott az eléggé nyers válasz. Mi tagadás, férfi létembe én pirultam el a frivol kijelentés hallatán. Férfiember szájából sem szeretem a trágár kifejezéseket, ha azonban nőt hallok így beszélni, zavarba jövők. Sehogyan sem tudom összeegyeztetni a női szépséggel, finomsággal, gyengédség­gel. Meg aztán: nem elég csak a testet karbantartani, a lelket is edzeni kell a szépre, elromlott. A szomszédaink előtt is röstell­­jiik magunkat, búr mindenki a menyem viselkedésén botránkozott meg. Valakitől visszahallottam, azt is mondta, ha találna valami meghízható asszonyt, inkább meg­fizetné. hogy ügyeljen Mátéra. Mindket­tőnket nagyon megsebzett ez az eset, s bár tudom, hog elsimul. Jelek, a viszonyunk már sosem lesz a régi. A fiatalasszonyt csak látásból ismerem, de ha lehelném, legszívesebben megragad­nám a karját, odavezetném apósáékhoz. hogy kézcsókkal kérjen tőlük bocsánatot meggondolatlan, durva vádaskodásáért. A lelke mélyén neki is kell tudnia, hogy azt a szeretetszolgálatot, amit eddig kapott tőlük, vissza nem fizetheti. S ha olykor a fiatalok nincsenek egv véleményen az öregekkel, soha ne sebez­zék meg egymást, mert az ilyen sebek nagyon nehezen gyógyulnak. a jóra, a nemesre. Mert igaza van a népi bölcsességnek: Mit ér a szép tányér, ha üres. B.Cy. r Szervezeti A művészet és az esztétikai nevelés napjainkban egyre nagyobb szerepet játszik életmódunk alakításában. A mű­vészet mint az esztétikai érték sajátos területe sokat segít a helyes értékrend­­szer kialakításában, ezért az SZNSZ KB is fokozott figyelmet szentel neki. Bra­­tislavai székházban Zuzana Vanousová üvegképei és Viera Vidrová miniatűr szlovák falucskáinak, Jozef Hucko fafa­ragásainak kiállítása után, most a det­­vai himzöasszony és gyűjtő Viera Golia­­nová kézimukáit mutatja be Mária Hra­­binská fafaragásai társaságában. A kiál­lítás szemléltető oktatást nyújt egyben a bratislavai alapiskolásoknak, meg­ismerteti őket gazdag hagyományaink­kal. Az egyik idelátogató osztály tanító­nője, Kácerová a tárlat megtekintése után elmondta, érdekes, ihlető mindaz, amit itt láttak. Képet ad a nem szokvá-­­nyos munkát végző felnőttekről, közel hozza a természetet, s nemcsak eszté­tikai élményt ad, hanem a hazafias nevelés céljaira is hasznosítható. Számunkra ez a vélemény azt is je­lenti, hogy népművészeti kincseinket továbbra is rendszeresen közszemlére tegyük, felnőttek és gyerekek épülésé­re. GITA MIFKOVltOVÁ Az ítélet jogerős A negyvenegy esztendős pílai Helena Uvaöková 1965 óta a Csehszlovák Autó­fuvarozási Vállalat (CSAD) pezinoki fiók­üzemében dolgozott. 1982 januárjától havi és heti bérletek eladását végezte. 1988-ban a vállalati ellenőrök a bevétel szokatlan csökkenését állapították meg az év első kilenc hónapjában. A későbbi nyomozással, végül a bírósági tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy a vádlott az ela­dott jegyekből származó bevétel nagy ré­szét meghagyta magának és saját céljaira fordította. A bűncselekményt úgy próbál­ta leplezni, hogy a megmaradt buszje­gyekről szóló kimutatásokat rendszeresen meghamisította, a valóságban már ela­dott jegyeket is el nem adottként tartotta nyilván. Tettével vállalatának 111 936,— Kős kárt okozott. A vádlott a vizsgálat során, majd a bírósági tárgyaláson is beismerte tettét. Mivel tudta, hogy a vállalati ellenőrzés elég ritka, abban bízott, hogy törvénybe ütköző cselekedetére nem derül fény. El­mondása szerint volt eset, hogy a bevétel­ből egyszerre 40 000 koronát hagyott meg magának, mivel szövetkezeti lakást szeretett volna vásárolni. 1988. szeptem­ber 5-ig a napi bevételből rendszeresen száz — ötszáz koronát „emelt" el. A pénzt családja napi szükségletére fordította, mi­vel három gyermekét egyedül neveli. A tanúvallomások, valamint a leltári jelentés minden vonatkozásban bizonyí­tották Uvaöková bűnösségét, ezért a bíró­ság tettét a Btk. 132. S-a 1. bekezdésének b. pontja, valamint 2. bekezdésének b. és c. pontja értelmében a szocialista tulaj­don fosztogatásának bűneként minősítet­te. Az elsőfokú bíróság a vádlott családi és szociális viszonyaira, eddigi büntetlen elő­életére, alapjában véve pozitív értékelésé­re, az okozott kár nagyságára való tekin­tettel úgy látta, átnevélését feltétel nél­küli szabadságvesztéssel lehet elérni, ezért öt év elsőfokú javító-nevelő intézet­ben letöltendő büntetést szabott ki rá. Emellett szabadulása után öt évig nem tölthet be anyagi felelősséggel járó mun­kakört. A bíróság kötelezte őt az okozott kár megtérítésére is. Az ügyész szigorításért, a vádlott eny­hébb büntetés kiszabásáért fellebbezett, de a felsőfokú bíróság helyesnek ítélte meg az első fokon hozott döntést. A fel­lebbezéseket elutasítva a döntés jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. — íkr — Háziállatot tartani, ebben semmi különös nincs, ám ha úgy alakul, hogy egyszerre többféle állatot nevelnek egy háztartáson be­lül. az már kész állatkert. (Mint városi gyerek­nek a hagyományos falusi udvar.) Ilyesmi látható Hofmanék spetkovi udvarában is. Első­ként Eris Mara. a bernáthegyi vert itt tanyát, azután Dar. a ló, mely igazi ajándék (a neve is ezt jelenti). Két és fél éves. Egyébként Dar sem az első a sorban, már hat csikót nevelt fel ez a család. De csak úgy hemzsegnek itt a kisebb fajtájú kutyák, a macskák, a házinyu/ak. s van az udvarban juh. sok-sok galamb. Ezekkel 1984-ben Jugoszláviában versenyt nyert a ház ura: 779,72 métert repültek egy perc alatt. A gyerekek kaktuszokat nevelnek, a Kisfiút a denevérek érdeklik, van rovar- és lepkegyűjteménye is De a kedvenc a ló. S nemcsak az ő kedvencük, hanem az egész falué. Kép és szöveg: KAREL HRUBY Apróságok őriig a telejön. A kollégám veszi fék — Téged keresnek s nyújtotta felém a kagylót. — Tessék! — mondom. — Én va­gyok ... — Kézi. csókolom. Itt a komáromi nyomda. — Na szia. mi van? — vágok közbe, mert hát az igaz, hogy a munkám révén kapcsolatban vagyok a komáromi nyom­dával, de most megvagyok róla győződve, hogy egy ismerősöm ugrat. — De itt tényleg a komáromi nyom­da . . . — Jó! van, nagyon szellemes vagy, de most már ne viccelődj! — S ekkor világo­sodik meg előttem, hogy valóban Komá­romból (Komámo) telefonálhatnak. Azon­nal hangol váltok, bocsánatot kérek, ma­gyarázkodom .. . — Na és árulja el. kivel tévesztett ösz­­sze? — incselkedik a hang a túlsó oldalról. — Hát... — Na. mit is szoktak ilyen­kor mondani: a bátyámmal, öcsémmel? — Hát... a férjemmel — mondom végül is magabiztosan. — Aha! — kételkedik a telefonáló. És igaza van. Mellék útról fordul a Joliira egy sze­mélyautó. A zsúfolt városi autó­busznak nem ad előnyt. A busz kénytelen felhajtani a járdára, az utasok felhördül­nek. de a sofőrnek sikerül megállnia köz­vetlenül a villanyoszlop előtt. A Skoda továbbhajt. vezetőjének felesége a haját lépi. Az autóbuszban a sofőr mögött szoron­gok. A mellettem álló nő fönnhangon mondja: — Na látják. íg v van ez, ha férfi ül a volánnál! A busz indít. Csak pár száz métert haladunk, s mit látunk: egv másik személy­autó éppen belehajt egy teherautóba. A személyautó vezetője — egv férfi — ki­száll. a másik ülésen a nő a kocsiban marad. Ő is a haját tépi. Ütitársam megint megereszt egv meg­jegyzést: — Pontosan ezért nem engedem, hogy i/ férjem vezessen! A buszban utazó nők egyetértenek, a fétfiak hallgatnak. FIALA ILONA Hő 7

Next

/
Thumbnails
Contents