Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-02-07 / 7. szám

— s nem kis arányban a háztáji jövedelme a piacon mint fogyasztói kereslet jelentkezik. A háztáji gazdaságoknak megvan a maguk szerepe; Buchta szerint azonban bizonyos i/idékeken a jelenség már szinte kóros mére­teket ölt. Olyan esetek is előfordultak, hogy sz asszonyok a csúcsmunkák idején elutasí­tották a szövetkezetben a munkát, egyértel­műen a háztáji érdekeit helyezve előtérbe. A /idéki családok egy részénél a háztáji szinte az egész szabadidőt elnyeli. Buchta a sze­mélyi érdekek egyoldalúsága miatt a jelensé­get károsnak ítéli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vidé­­<i dolgozó nő éppen ezek miatt a jelenségek miatt kerül olyan helyzetbe, amelynek leg­­öbb ismérve a kiegyensúlyozatlanság, az eltorzult értékrend. Az anyagi javak túlságo­san fölértékelődnek, fölerősödnek az ezek megszerzésére irányuló törekvések, háttérbe szorítva a szellemi értékeket: a kultúrát, a anulást, a művelődést az emberi kapcsos­okat, a falusi élet régi meghittségét. A ársadalom feladata lenne, hogy olyan kiimát is feltételrendszert alakítson ki, mely az MCtrém eseteket az átlaghoz közelítené — éli Buchta. Az előbbiekhez kapcsolódik az a tény — s ippen a háztájik jövedelemkiegészítő szere­sét erősíti föl —, hogy a mezőgazdaságban oglalkoztatott nők jelentős része idénymun­kásként dolgozik, tehát nincs biztosítva a olyamatos foglalkoztatása. Buchta a megol­­lást a melléküzemágaknak a foglalkoztatás :ülönböző formáinak fölvirágoztatásában át ja. Életkörülmények — és háztartásvezetés Idézet Buchta kandidátus előadásából: „A idéki nőnek ahhoz, hogy sikeresen eleget jdjon tenni anyai és munkahelyi kótelessé­­leinek, nemcsak megfelelő munka-, de élet­­örülményekre is szüksége van." Ebből a szempontból csak negatívan érté­­elhetjük azt a területfejlesztési koncepci­­t, mely a falusi lakosság boldogító föleme­­;se helyett a falvak elnéptelenedését vonta íaga után, erőszakosan beavatkozva a tele­ülések spontán és szerves fejlődésébe. A jrz településpolitika negatívan befolyásolja kisközségekben élő lakosság életkörülmé­­yeit. A „fejlesztés" egyik eredménye a csu­­án kocsmájuktól, temetőjüktől meg nem >sztott falvak „kategóriájának föltalálása", zekből a falvakból hiányoznak az alapvető rtézmények, elmaradott az üzlethálózat, hi­­rry mutatkozik élelmiszerekből, a kultúra alódik, az értelmiség és fiatalság elköltözik, i iskolákat körzetesítették stb. A túlzsúfolt Drzeti iskolákban azonban nem kielégítő a atal nemzedék szakmai, erkölcsi nevelése; gyerek elveszti kapcsolatát a természettel, falusi élettel, pedig a kenyeret, húst ma és jövőben is a falu termeli— és már ezért ;m helyes a fiatalokat elszoktatni a falusi ettől. Fokozatosan és bizonyíthatóan rom­­í a beutazó gyerekek egészségi állapota és ■enkrvül a bejárásnak számos negatív kö­­itkezménye tapasztalható stb. Buchta sze­lt a jelenlegi településpolitika növeli az jyes területek és azok lakossága közötti ilönbséget. Arról nem is szólva, hogy a napi gázás az iskolába, a csip-csup ügyek inté­ssé, rohangálás a körzetközpontokba, az landó közlekedés valószínűleg majdnem myiba kerül, mint amennyibe az adott lepülésen meglévő iskola megőrzése került Ina. Buchta fölveti, hogy a mezőgazdasági emek indítványozzák a vonzáskörzetükbe tartozó falvakban a kisiskolák, óvodák újrain­dítását — növelve ezzel az ürülő községek, települések népességmegtartó erejét Természetesen a föntebb vázolt folyama­tok kihatással vannak a vidéki nők életmód­jára, szabadidejére, életkörülményeire, élet­érzésére. A vidéki asszonyok sokat dolgoz­nak. alig veszik igénybe a szolgáltatásokat, könnyebbséget életükben általában csak a szórakozás passzív formái jelentenek. Mit is jelent mindez a vidéki háztartá­sok viszonyaiban? A vidéki családok jó része önellátó — Maje­­rová szerint a vidéki háztartások harminchat százaléka a szükséges élelmiszerek több mint felét maga állítja elő. Ez nemcsak előny, azt is jelenti, hogy elkészítésük több munkát igényel, félkész termékeket alig használnak. A vidéki asszonyok több mint harmincöt százaléka három óránál is többet foglalko­zik a napi háztartási teendőkkel. S akkor még nem szóltunk a takarításról, a mosásról, a fűtésről (falun ez is bonyolultabb), a gyer­meknevelésről, az idős családtagokkal való törődésről stb. Külön meg kell említenünk az energiafor­rásokat, mivel vidéken csak kevés helyen van gázvezeték vagy világítógáz. Főzéshez az asszonyok nagyrészt (41 %) villanyt valamint propánbutánt (34 %) vagy szilárd tüzelő­anyagot (18 %) használnak. A lakások fűtése szintén (91 %-ban) szénnel stb. történik. A vízmelegítést villannyal oldják meg (57 %), főként villanybojlerrel. A vidéki asszonyok fele naponta friss ebédet, egyharmaduk friss vacsorát is főz. Az adagok általában nagyob­bak, mint a városi háztartásokban, a kiterjed­tebb család függvényében. A vidéki csalá­dokban érvényesül egy hagyományos mun­kamegosztás (női, férfi- és közös munkák), melyet a mindennapi élet határoz meg. Az asszony főz, mos, vasal — de a háztáji munkában, a gyerekek nevelésében már mindkét fél részt vállal. Sporttal, szabadidős tevékenységgel az asszonyok alig foglalkoznak, s a családokban a közszükségleti cikkek vásárlását is elsősor­ban a háztáji szükségletei befolyásolják. (Ki­vétel a televízió, melynek szerepe és jelentő­sége egyre nagyobb.) A nők szabadideje a családi kötelességeik­nek van alárendelve, legjellemzőbb tevé­kenységek a tévézés, a kézimunka, az olva­sás, a séta, a szomszédolás stb. Az elemzést olvasva, mindenkiben jogo­san fölmerülhet a kérdés: milyen hát a vidéki asszonyok, a mezőgazdaságban dolgozó nők élete? Mielőtt válaszolnánk, nem feledhetjük Juhász Pál szaktudós szavait, aki azt írta: „Az embernek autonómiája, a településnek személyisége, nem pádig rendszerből fakadó eleve elrendeltsége van." A tények különben is önmagukért be­szélnek. A vidék asszonya sokat és fáradha­tatlanul dolgozik: a munkahelyén, a háztáji­ban. a háztartásban stb. Kötelessége sok, szórakozása kevés. Körülményei kedvezőtle­nek. alakításukba kevés beleszólása van — életviszonyairól, települési viszonyairól má­sok döntöttek. Termelési kedve nagy, akár az önkizsákmányolás árán is. Tapasztalatai kényszerítő erejének engedelmeskedve, gye­rekeit a földtől inkább eltanácsolja. De hogy élete, megélhetése könnyebb len­ne? NAGYVENDÉGI ÉVA Kihez forduljunk ? „ Válás” jeligével olvasónk azt írja, hogy lánya még októberben beadta a válókeresetet, de a bíróság még ér­demben nem tárgyalta az ügyüket, csak behívta őket azzal, hogy majd ha tovább élnek külön, akkor jöjjenek újra. Azt íija továbbá, hogy lányának 600 koronát kellett a bíróságon befi­zetnie és még további összeget az okmányokért, ami összesen több mint 700 koronát tesz ki. Azt kérdezi, mi­ért Veje nem adja oda a fizetését a Feleségének, iszik, és bántalmazza öt. Hiába fordult a feleség a rendőrség­hez, nem csináltak semmit. Mitévő legyen? Lányának szövetkezeti lakása van. amit a félje munkaadója révén kap­tak, amely valamely összeget is befi­zetett, de a nagyobb részt a házastár­sak fizetik csekkszámlára. Kié lesz a lakás a válás kimondása után? A családi törvény szerint a házassá­got akkor bonthatja fel a bíróság, ha a házastársak közti viszony tartósan megromlott és az együttélésük ko­moly okokból annyira fel van dúlva, hogy a házasságuk már nem teljesít­heti a társadalmi funkcióját A válás­ról való döntésnél a bíróságnak min­dig tekintettel kell lennie a kiskorú gyermekek érdekeire. Ezért a házassá­got csak társadalmilag indokolt ese­tekben lehet felbontani. Azt hogy a válás indokolt-e. a bíróság a válóper során a felek meghallgatása, esetleg tanúk kihallgatása és más bizonyíté­kok alapján állapítja meg. Megvizs­gálja azt is. hogy a felek közti viszá­lyok és nézeteltérések miből erednek, mióta tartanak, s hogy nem pillanat­nyi, vagy csak rövid ideig tartó konf­liktusok a válóper beadásának az okai. Ha a házasságban kiskorú gyerme­kek vannak, akkor mindig kikéri az ifjúságvédő szerv (OSDM) vélemé­nyét és javaslatát is. Az eljárást a bíróság a válókereset alapján hivatalból folytatja, s elsősor­ban megkísérli a felek kibékítését, amire nekik megfelelő határidőt is adhat. Ha erre nem kerül sor, akkor köteles a pert fölösleges huzavona nélkül lefolytatni. Ha a felek úgy vélik, hogy a bíróság indokolatlanul késedelmesen jár el. akkor esetleg a járásbíróság elnökéhez is fordulhat­nak orvoslásért. Minthogy azonban, olvasónk szerint, a lánya a válókere­setet csak októberben adta be, ebben az esetben késedelmeskedésről nem lehet szó. Egy válóper — a bíróság megterhelése szerint — fél évig — egy évig is eltarthat. Ha olvasónk veje nem ad a felesé­gének pénzt a háztartásra és a gyer­mekek eltartására, akkor olvasónk lá­nya külön eljárásban külön indít­vánnyal kérheti a bíróságot, hogy kö­telezze a féljél megfelelő gyermektar­tási díj fizetésére. Ami a bírósági költségeket illeti, a válóperi keresetre csak 400 koronát kitevő bírósági illetéket kell okmány­bélyegben leróni. Csak az esetleges fellebbezésre, amit az első fokú ítélet­tel elégedetlen fél adna be. kell ennek ismét 400 korona fellebbezési illetéket leróni. Ha azonban valaki ügyvédi képvi­seletet vesz igénybe, akkor az ügyvédi munkaközösség számlájára kell az ügyvédi díjszabásban meghatározott képviseleti költséget megfizetni. Ha olvasónk veje a családjával go­rombán viselkedik, vagy bántalmazza a feleségét, akkor a feleség a helyi nemzeti bizottsághoz fordulhat, és kérheti, hogy vonja felelősségre a fér­jét a szocialista együttélés szabálya­inak megsértése miatt, ami a nemzeti bizottságokról szóló törvény 19. pa­ragrafusa szerint kihágást képez. A szövetkezeti lakás kérdésében az a döntő, hogy mikor szerezték ezt meg. a házasság tartama alatt-e. amely esetben mindkét házastárs a szövetkezet tagjává vált. Ha viszont olvasónk veje még a házasságkötés előtt lett a szövetkezeti lakás tulajdo­nosa, akkor csak ő maradt ennek tagja, és a feleségének csak használati joga keletkezett. Amennyiben mindketten tagjai a szövetkezetnek, akkor a válás után a megegyezésüktől függ, hogy ki lesz továbbra is a szövetkezet tagja és a lakás további tulajdonosa. Ha ilyen megegyezésre nem kerülne sor, akkor a bíróságnak kell ezt eldönteni, ami­kor is tekintettel van arra, hogy me­lyik házastársra bízta a bíróság a kiskorú gyermekeket. Ha a szövetkezeti lakást olvasónk veje még a házasságkötés előtt szerez­te, akkor a válás után ő marad to­vábbra is a szövetkezet tagja és a lakás tulajdonosa, s az elvált feleségé­nek kell majd a lakásból kiköltöznie, de természetesen csak akkor, ha a lakástörvényben előírt feltételeknek megfelelő pótlakást kap a nemzeti bizottságtól. Kérdéses marad még, hogy -olva­sónk vejének munkaadója hogyan és mivel járult hozzá a szövetkezeti lakás megszerzéséhez, kölcsönt adott-e az alkalmazottjának, vagy vissza nem fi­zetendő anyagi hozzájárulást nyújtott, vagy saját üzemi vagy szolgálati laká­sát adta neki. Ezek a körülmények olvasónk leveléből nem derülnek ki, s így ezzel kapcsolatban nem lehet vé­leményt mondani. Dr. BERTHA GÉZA nö 11

Next

/
Thumbnails
Contents