Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-07 / 7. szám
Hányszor halljuk: vidéken könnyebb ^ TM^élhetes^ Kerék falun élnek. £ az^yáé kevés, dolgozik, az anya úgyszintén^ Az ap fg)u közepén laknak, új hazban, N.-né a falusi asszonyok ' kiszámithassuk : helye van náluk nem kell hát matematikusnak lennu k^ °9Y tojásért stb. nem kell minden fillérnek. Előny. ^h^^Sjijuk van. fóliáznak stb. Az fizetniük, élelmiszerből sz'"‘e °nn^és^ N né vá||át nyomja, de besegít az itteni negyedik műszak azonb ] dojgozik főállásban, vezeti a állatoknál is. s mindezek mel^nyolco^at d*g egészében véve. N.-né kiterjedt háztartást, gondozza idős, szu e 89 esé,yegyenlótlensé-és családja életét, mindennapjait (h^Y ák meg A faluban nincsen gél) nagyrészt a leülés, I— A iskola, a gyerekek bejárok, négy Qrvos hetente kétszer jár ki; az településen nincs vezetekes ’ hg N _né például később megy az ellátásnak is helyi sajátosság31 er jön a mozgóhentes, a nap üzletbe, kenyér már nincsen. Hetente egyszer , l-SraSi az emancipáció Ä STs LTÄ £ S. településfejlesztés nint.ee VIDÉKEN KÖNNYEBB? hátrányát? CSALÁDI KÖR A vidéki asszonyok élete (életmódja)? Mit kívánunk ezzel az első olvasásra oly általános és nehezen megragadható — jelzővel érzékeltetni? Nem mást, mint azoknak a tényeknek és adatoknak a fontosságát, melyek a vidéken élő asszonyok (családok) élet- és munkakörülményeit leírják; és amely ismeretek birtokában többet tehetünk azért, hogy a nők jobb feltételek között tölthessék be anyai hivatásukat és munkavállaló szerepüket, legalábbis ez szerepelt a nőszövetség által rendezett (a nők életével foglalkozó) tudományos konferencia két előadásában, mely a vidéken élő és mezőgazdaságban dolgozó nők (családok) munka- és életkörülményeivel foglalkozott. Annak ellenére, hogy a két kutató (főként a cseh Véra Majerová) igyekezett megmaradni a statisztikai adatoknál, az anyagokból mégis kiolvashatjuk: milyen területen érez feszitő gondokat a vidéki nőtársadalom. Abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy nehéz a mai vidéken élő nötársadalmat (és családokat) leírni és jellemezni anélkül, hogy ne szólnánk — pusztán címszavakban — az egész nőtársadalmat érintő problémákról: például arról, hogy a bérolló tovább nyílik a nők hátrányára, a munka nem választás, hanem gazdasági kényszer a nők számára ; nehéz a pályakezdés, növekednek a családok otthoni terhei (a szolgáltatások nem minőségiek és drágák), eltorzult a társadalmi értékrend, túlságosan felértékelődtek az anyagi javak, kevés a női vezető, stb. Mindezek mellett természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a nők (családok) sorsával összefüggő kérdések egyetlen társadalomban sem függetleníthetök az össztársadalmi gondoktól. Vagyis, kissé frappánsabban fogalmazva: Minden társadalomban olyan a nő helyzete, amilyet megérdemel (mármint a társadalom). A munka világa Stanislav Buchta, a mezőgazdasági kutatóintézet munkatársa megállapítása szerint Szlovákiában alacsonyabb a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők aránya, mint Csehországban (az ágazat összmunkaerejének / mintegy 42 százaléka). A szövetkezetben foglalkoztatott nyugdíjasok több mint felét szintén nők alkotják — és ez a jelenség emelkedő tendenciát mutat. A nyugdíjasok foglalkoztatásának megvannak a maga előnyei (és ha az elviselhetőség határát túllépi, a hátrányai); így pl. a munkahely közelsége, segítség az idénymunkáknál, a lakosság aktív munkaerejének kihasználása stb. A nők mezőgazdaságban való foglalkoztatásának megítélésénél többféle mutatóból indulhatunk ki. Ilyen mutató például a korösszetétel, melynek adatait áttekintve megállapíthatjuk, milyen (is) napjaink mezőgazdaságban foglalkoztatott nőtársadalma. Az átlagéletkor negyvenhárom és fél év. és a többség — épp a legidősebbek — a nehéz fizikai erőkifejtést megkívánó területeken, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgozik. Ezen utóbbi csoportnak, a fizikai munkát végző nőknek az iskolai végzettségi szintje nagyon kedvezőtlen (még a csehországinál is kedvezőtlenebb) képet mutat. (Majd nyolcvan százalékuk szakképzetlen.) A fiatalabb korosztály nagy része inkább az adminisztratív apparátusban dolgozik. bár a felső fokú végzettségűek aránya itt is alacsony, nem éri el a tíz százalékot sem. Mit jelent mindez a valós helyzetet vizsgálva ? A mezőgazdaság nagy fokú gépesítése ellenére egyes területeken a tényleges gépi munka aránya még nagyon alacsony, a nők nagy százaléka nehéz, fizikailag megterhelő munkát végez. Buchta kandidátus megállapítja, hogy sok esetben még a szakképzettségüket megszerzett nők sem dolgoznak képzettségüknek, képességeiknek megfelelő munkakörben, beosztásban. Az asszonyoknak, anyáknak ugyanis a legfontosabb, hogy családbeli kötelességeiknek eleget tudjanak tenni, s ezért sok mindent hajlandók föladni álmaikból. Nagy előnyt jelent számukra, ha helyben van a munkahely, ha kedvezőbb a munkaidő, s ezáltal több idő jut a gyerekekre. háztájira, de ugyanígy fontos szempont a nagyobb bér is. Buchta ezzel kapcsolatban fölhívja figyelmünket egy jelenségre; azok a nők. akik nem tudnak eredeti képesítésüknek megfelelően elhelyezkedni, a kényszerítő körülmények hatására más ágazatokban keresnek érvényesülést. (Például nem mezőgazdasági irányzatú szakérettségivel a mezőgazdaságban helyezkednek el.) Buchta a jelenségei társadalmi szempontból egyértelműen károsnak ítéli, hiszen eszközök, tudásanyag stb. pazarlásáról van itt szó. 1986-ban a mezőgazdasági kutatóintézet egy fölmérést végzett, melynek során megállapították, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nők mintegy negyvenöt százaléka túlsúlyokkal manipulál, s nemegyszer erejét meghaladó fizikai munkát végez. (Csak a mezőgazdasági üzemek nyolc százalékában nem sértették meg az előírásokat.) Ez valójában azt is jelenti, hogy az üzemek nagy része nem foglalkozik érdemben a helyzet megoldásával; a vizsgálatok például kimutatták, hogy az állattenyésztésben dolgozó nőknek egész sor elégtelenséggel, hiányossággal kell szembesülniük, a megoldás legcsekélyebb (és konkrét határidőkkel alátámasztott) reménye nélkül. A mezőgazdaság azon ágazatok közé tartozik. ahol a nehéz munkakörülmények taglalásakor érdemes bizonyos összefüggéseket figyelembe venni. Egyenes arányosság áll fönn ugyanis a nehéz munkakörülmények és a táppénzesek magas aránya között. A mezőgazdaságban dolgozó nők megbetegedési gyakorisága sokkal magasabb az ugyanitt dolgozó férfiakéhoz viszonyítva. És nemcsak magasabb náluk a táppénzállományba vettek aránya — hosszabb ideig is betegeskednek, mint férfi társaik. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy ijesztően emelkedik a mun kavégzés során szerzett betegségek arányi az állattenyésztésben dolgozó nők körébei — gondolom, a jelenség gazdasági, szociáli: vetületeit nem kell külön taglalni. De ha már a munkakörülményekről szó lünk, nem hallgathatunk a magán- és család életről sem, annál is inkább, mert a ké terület kölcsönhatása nyilvánvaló. Mi jellemzi a vidéki családokat? Első sorban is nagyobbak, több a gyerek, néh több generáció is együtt él. családi házbai laknak; háztájival, kis kerttel bírnak. így háztartási, ház körüli munkák több időt vesz nek igénybe, mint a városi családokbar Majerová fölmérése szerint a vidékiek túl nyomó részének kiterjedt háztájija van. hal vanöt százalékuk disznót, juhot is tart. A na azonban vidéken is csak huszonnégy órábt áll. s az ember fizikai ereje véges — munkavégzésnek a vidéki háztájikban i megvannak a maga határai. A háztájik léc főbb célja, az önellátáson kívül, a jobb me gélhetés biztosítása, a pótlólagos jövede lemhez jutás és az irányadó társadalmi rété (esetünkben a városi) fogyasztási színvonali nak követése. A háztájiban végzett műnk jellemzője, hogy a vidéki család a tőbbietje védelemért a főfoglalkozás munkaidején ti többletmunkát végez, a szabad idő tértiéi nő io
