Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-31 / 6. szám

„Úgy tapasztalom, a nők még mindig félénken visel­kednek, ha arról van szó, hogy a megfelelő fórumon elmond­ják gondjukat, bajukat. Népe­sebb gyülekezet előtt nem áll­nak ki szívesen, hogy felhívják az illetékesek figyelmét rosz­­szabbodó élet- és munkakö­rülményeikre a körülöttük levő fonákságokra" — mon­dotta egy fiatal újságírókollé­ga, és hozzátette: „Funkciót sem vállalnak szívesen". A nőszövetség egyik lapjának képviselője nem késlekedett a válasszal: „Rosszul, vagy felületesen ítél a kolléga, mert a nőszövetség járási szerveze­teit, az alapszervezeteket jár­va én ennek éppen az ellenke­zőjét tapasztalom: a nők ige­nis nyíltan, minden köntörfa­lazás nélkül beszélnek mun­kahelyi és lakóhelyi nehézsé­geikről egyaránt." Kinek van igaza? A nőket inkább félénk báránykáknak tekintő férfinak, vagy a nő­mozgalomban és azon túl is a nők jogainak mindenkori érvényesítéséért nyíltan kiál­ló újságirónönek? Az igazsá­got minden bizonnyal a két vélemény ötvözésével köze­líthetjük meg a legjobban, mert mindkét véleményben van igazság, de ilyen sarkí­tott formában egyik sem ér­vényes. Az első azért, mert a dolgozó nők nem utolsósor­ban képzettségüknek kö­szönhetően szerencsére le­­vetkezték félénkségüket, és ma már aligha akad olyan női munkaközösség, melynek valamelyik tagja ne merne szólni arról, ami bántja őket. Persze, az is igaz, hogy nem mindig a megfelelő helyen és megfelelően fogalmazva ad­nak hangot véleményüknek, de ez érthető, hiszen nem vagyunk egyformák, nem mindenki alkalmas nyilvános szerepvállalásra. És éppen ez utóbbi miatt nem min­degy, hogy most, a nöszerve­bizottságba, akiről az őt jelö­lő kollektíva minden tagjának az a meggyőződése: ügyé­nek képviselete jó kezekbe kerül. Jómagam azt a véleményt osztom, hogy akire közéleti szerepet bízunk, aki ilyen szerepet vállal, az „ember" legyen elsősorban. Éspedig közösségben gondolkodó ember, olyan, aki látja és lát­tatni tudja a problémákat, aki érvelni tud, és akinek nem mindegy embertársa, mun­kahelyi, lakóhelyi közössége sorsának, helyzetének alaku­lása. Legyen nő vagy férfi az illető, a fontos az, hogy nem­zeti bizottsági képviselőként, állami vállalat dolgozókol­­lektiváját képviselő tanács­tagként vagy üzemi szak­­szervezeti bizottsági tagként merje elmondani vélemé­nyét, mégha ez ellenkezik is a felettese által előterjesztett véleménnyel. Hiszen aki ma szerepet vállal, az az eddigi­nél nagyobb felelősséget is magára vállal. A társadalmi és a gazdasági átalakítás időszakában a különböző bi­zottságokban — legyen szó önkéntes társadalmi szerve­zetről. vagy állami vállalatról, nemzeti bizottságról — nem lesz és nem lehet helye a „bólogató jánosoknak", a passzív tagoknak. Ahol ilye­nek kapnak helyet, ott a rossz választás-jelölés előbb-utóbb megbosszulja magát. Ezért nem mindegy, hogy szavazáskor kire emel­jük igenlően kezünket. Tuda­tosítanunk kell, hogy az is fe­lelősséget vállal, aki sza­vaz ... Aki szerepet vállal zetek járási konferenciáin, az állami vállalatok alapításakor stb. kiket választunk ki ma­gunk közül arra, hogy méltó módon képviseljenek ben­nünket, hogy bátran és főleg érvekkel alátámasztva mond­ják el a megfelelő fóru­mon véleményüket, javító szándékú javaslatukat. Nöszövetségi fórumokon és másutt is gyakran elhang­zott a bírálat, hogy az utóbbi években gyakorlattá vált a „statisztikai szempontok szerinti jelölés", ami nem je­lentett mást, mint hogy ele­get kellett tenni bizonyos mutatóknak. Lehet, nem mindenütt alkalmazták ezt a módszert, de tény, hogy na­gyon károsan hatott a közvé­leményre, és ennek követ­keztében sok helyen lekeze­lően bántak egy-egy nő tiszt­ségviselővel, bizottsági tag­gal, mondván: azért került csak oda, mert kellett a sta­tisztika miatt. E statisztikai mutatók ugyan sehol sem láttak napvilágot, mégis, sok helyütt igazodtak hozzájuk. Sokszor ugyanis könnyebb volt eleget tenni a bürokrati­kus módon megfogalmazott elvárásoknak, mint olyan je­löltet keresni, pontosabban fogalmazva olyan jelöltet ki­nevelni egy-egy tisztségre. A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítő­nél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kcs. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest. XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, z. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 41 3 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Szatay Ildikó, az udvar­­di (Dvory nad Zita vau) iparcikk-holt elárusítója — Riportunk a 4—5. oldalon. Könözsi István Jelvétele nő 2

Next

/
Thumbnails
Contents