Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-12-20 / 51-52. szám

léptek, ringott egyet-egyet, s gerendáival odadörgölőzött a tó befagyott éles jegéhez.

A kicsi szoba érckályhája hideg volt, a fiatalember orosz kucsmáját levéve kipirultan fújtatva hosszadalmasan élesztgette benne a tüzet, föl sem pillantott, amíg meg nem hallotta a forgács első pattogását. Az ágyat rongyszőnyeg takarta, s a falak között kifeszített zsinegeken a tó tulajdonosának ruhái száradtak vállfákon az ingek, a zoknik meg csak úgy magukra.

Imola asszony a rongyszönyeggel letakart ágyra ereszkedett, ott szürcsölte nemsokárta a forró mentateát : a legjobb volt erre a különös alkalomra, hűsített s egyben melegített is. A ház és a tó tulajdonosa az érckályha mellett, fekete báránybőrrel bevont kicsi zsámolyon ült, két lábát kinyújtva pihentette.

— Ez az én képzelödöhelyem — mutatott maga alá, az ülő alkalmatosságra. — Amit elképzelek magamnak, az enyém lesz.

Valahol, érthetetlen közelségben vonat robogott, nemsokára ráfutott egy vashídra, és zakatolása lassan ült le. Az ajtó üvegén át csak a fenyők sötétlettek.

— És hogyan kíván nekem udvarolni? — kérdezte Imola asszony.

A zsámolyon ülő fiatalember végre elmosolyodott.

— Rendszeresen haza fogom kísérni innen — ismerte be nyíltan.

Hazafelé menet Imola asszony haladt elöl, a fiatalember követte. Ilyenkor télen látszik a levegőben, milyen utat választ magának az ember lehelete. Ha az ember kedvét leli benne, az előtte haladóét könnyen bekaphatja. Megtehetik ezt teljesen idegen emberek egymással, jó ismerősök vagy egyszerűen azok akik maguk előtt is tisztázatlan okból a közeledésnek ezt a módját választották.

— Megpróbálok majd ellentállni magának — mondta Imola asszony, amikor furcsa, rövid utcácskájában kapuja elé értek. És mutatóujját a tó tulajdonosa arához érintette. — Vesse minden erejét latba.

A fiatalember biccentett:

— Azt fogom tenni, amire maga kér.

UPCSEY GYÖRGY SZOBRA (HRAPKA TIBOR FELVÉTELE)

nő 35

'V

eers

Arany János

Az uj évet (ócska tárgy!)

Kell megénekelnem. Hálálkodva, ahogy illik. Poharat emelnem.

Mit van mit kívánni még Ily áldott időben? —

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,

A gabona áros;

Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros.

Mérje pedig szöszön-boron. Font kijárja bőven.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót;

Valaki csak ráteszen,

Nyerje meg a lottót;

Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben.

Adjon Isten, ami nincs.

Az uj esztendőben.

Szegény ember malacának Egy híja se essék;

Messze járjon dög, halál. Burgonya -betegség ;

Orvos, bakó a díját Kapja heverőben.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába;

Boci járjon mezőre.

Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Kivül, belül maradjon Békében az ország;

A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig.

Tisztét jól betöltse:

Viz kedviért a babát Soha ki ne öntse;

Emberiség, igazság Egyik serpenyőben.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,

Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen.

Legyen egység, türelem.

Hit a jövendőben.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit. Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hőén.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

író pedig írónak Szemét ki ne ássa, —

Ne is legyen az idén Na pfogyat kozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben.

Adjon Isten, ami nincs.

Ez uj esztendőben.

Mire üssék még pohárt? Asszonyi hűségre?

Barátság-, polgár-erény-. Vagy mi más egyébre ? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben.

Tudj' Isten, mi minden nincs. Ez uj esztendőben.

ESTERHAZY PETER

4

rr~

Mi

(1853)

Azt kérdi a 4 esztendős. Zsófia névre keresztelt, Zsozsónak hivott lányom, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Eltűnődöm ezen. tényleg, hogy is LESZ ez . Azután kicsi két alattomosan azt válaszolom, ha nagy leszek, és szerencsém lesz. és nagyon összeszedem magam, akkor Zsozsó leszek.

Vigyorogni kezdett. Ne vigyorog!. fám, ez rád is vonatkozik; ha szerencséd lesz, te is Zsozsó leszel (és kizavartam a szobámból)

Igaz így ez? Vagy csak apaiféle) próbálja lekenyerezni gyermekét — szokása szerint saját magával ? (Micsoda kímélő koszt.) Mi az. amit irigyelünk a gyerekeinkben? A jóság? Nem. A gyerekek nagyon is kegyetlenek tudnak lenni, igazán rosszak. A büntelenség? Ez ügyben — bocsánat a laza fordulatért — eggyel följebb illetékesek. A szenvedés hiánya ? Ez kicsit jobb. bár ezt meg a gyerekektől kéne megkérdezni, félek. a szenvedésre ők is érettek, nincsenek itt felnőtt-előjogaink.

És azt sem szeretem, ahogy gyors kézzel előrángatunk szavakat, a gyermeki rácsodálkozást" (sőt és persze: rácsudátkozástl), a ,.gy játékosságot", a „gy. ártatlanságot". Azt hiszem, nem úgy van. nem úgy szépen, hogy gyermekségünkben elérnénk valamilyen csúcsot, s onnantól, ki gyorsan, ki kevésbé, rohanunk alá romolva.

Mert romiunk és épülünk. Van. amit most tudok. 36 évesen, és tavaly még nem tudtam, és van, amit 20 évesen tudtam, és most már nem tudom, legjobb esetben, munkaköri kötelesség, emlékezem. — És egyébként is a gyermek az, aki még nem kész, aki befejezetlen, és „esztelenség tapad az ifjú szivéhez", „szeszély a törvénye", és „szilárd nevelés híján sodródik a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szelével".

Mégis: gyermeknek lenni kiváltságos pillanat. Gyermeken, aki tehát birtokolja a gyermekit, apai tapasztalataim szerint, a 4 ev körülit érdemes értenünk. Előtte az tobbé kevésbé mérhetetlen, utána ki ilyen, ki olyan. De abban a négyesztendősben mintha volna valami személytől független tudás, mondanám, zsenialitás. Zseniális, vagyis ép. És személytelen, vagyis nem azért ép, mert okos. tehetséges vagy jó vagy akármiféle volna, hanem azért, mert ilyen az ember. Minden ember. Hogy látunk egy ép pontot a teremtésben (amint iszkol kicsit megfélemlítve ki a szobából). Később. máskor is vannak ilyen pontok, de az rendszerint komoly munka, adottság és adomány eredménye.

Ami engem illet: Mikor gyermek volnék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek. Minek utána pedig elértem a férfíkort. elhadtam a gyermekhez illő dolgokat. Mert mostan látunk tükör által és homályos beszéd által. — Itt tartok.

De a 4 éves, zseniális gyermek egy másik mondatot emel ki a Bibliából, egy mondatot, melyről lelkiismeret-furdalásosan szeretnénk megfeledkezni, betemetve társadalmi és személyes létünk törmelékével, az európai felnőtt kelet-európai mélabús és színes panaszolkodásával. A mondat a Teremtés Könyvéből való. Hogy Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott vala. Szárai: jó.

Nem csoda hát, ha oly lázasan kutatjuk, vagy ellenkezőleg, lázasan tagadjuk, hárítjuk a bennünk lévő (születő és elhaló): Zsozsót.

A:, épséget és szabadságot.