Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-12-20 / 51-52. szám

I nálunk csináltatni, hisz munkaigényes, kicsi rajta a nyereség.

De nekünk a kevés valuta is sokat jelent. Újabb olasz ! zoknikötö gépeket például. És egy ideig még zoknihiányt a hazai piacon. Ezt elviselni: állampolgári áldozatunk.

— Minőségi okok miatt most nem jól megy a tőkés export. : Azt mondják, nem eléggé divatosak a termékeink — mondja

Mária Babőáková mérnök, személyzeti igazgató. — Túltelje! sitjük hát a hazai árualapokba szánt tervet. De valamit tennünk kell a kivitelért is. Egyébként jók az eredményeink, s a munkaerőgondon kívül nemigen panaszkodhatunk. Hat üzemünk van a Kelet-szlovákiai kerületben, hétezer-nyolc - ; száz dolgozóval. Ezek nyolcvan százaléka nő (6 352). Csak a vezetők a szerelők a gépbeállítók férfiak. Az itt végzett ; szakmunkák, segédmunkák a bértarifa 3—4. osztályába vannak besorolva, a fizetések hát igen alacsonyak. A könnyűiparban elvétve van 5-ös osztályú munka. Itt a környéken pedig elég nagy a munkahelyválaszték a nők számára. Hiába igyekszünk a szociális programban megcsinálni amit csak lehet, nagy az elvándorlás. Sok lány eleve nem akar itt dolgozni, csak azért jár a szakmunkásképzőbe, mert máshová nem került be. Az első adódó alkalommal elmennek. A többiek meg férjhez mennek, gyereket szülnek, a gyár nem számíthat rájuk. Újabban az a szokás, hogy két év korkülönb< séggel szülik meg gyermekeiket, Így legalább öt évre kiesnek a munkából. Hiába költöttünk annyit gyermekintézményekre, a bölcsődét már nem tudjuk megtölteni. Még jó, hogy Poprád olyan gyorsan fejlődik! A járulékos beruházások ott is ; késnek, mint mindenütt, így aztán busszal hordjuk-visszük a gyerekeket onnan is az üzemi óvodába. Hét kilométer nem olyan sok, és Így a dolgozóinknak sem kell körbeloholniuk a várost, mielőtt munkába jönnének. Műszak végén a gyárkapu előtt felszállnak a buszra, mennek a gyermekekért, azután ; haza. A üzemi konyhát is kihasználják, a koszt sem rossz, a második műszakban dolgozók pedig vacsorát is kapnak. De mondom, a szociális program nem elég. Évente kb. 750 no megy el a vállalatunktól. Gyermekgondozási és szülési szabadságon most 1 328-an vannak (ebből 907 gyesen)... Ha nagyon nagy bajban vagyunk, néhány kismamát rá tudunk beszélni, hogy munkába álljon, de valóban csak néhányat.

— S ezen nem is csodálkozom — mondja az éppen rendelő üzemorvos, Ivica Hirnáková doktor. — Az asszo-S nyok túlhajszoltak, túlterheltek. Inkább megélnek hát a vala-I mivel kevesebb pénzből, főleg a környező falvakból bejárók. Hisz aki utazik, annak jóformán pihenni sincs már ideje. Sok a neurózis, a neurotikus eredetű szervi panasz. Én mindig az j okot igyekszem megtalálni, mert a fölöslegesen szedett gyógyszer csak árt a szervezetnek. Sok fejfájás, vélt szívpanasz mögött áll hátgerinc-rendellenesség, több figyelmet kellene hát fordítani a rehabilitációra. Az egyoldalú megterl helés meglátszik az emberen. Úszást, szaunázást, tornát ' javasoltak nekik, a fedett uszodába pedig az üzem veszi meg I a belépőjegyeket. De szabadidőt csinálni nem tudunk az

asszonyoknak. Az utóbbi időben egyre több a szívbetegünk, I szaporodnak a légúti megbetegedések, több a mozgásszervi : betegség, a leszázalékolás ... Hogy a lelki egészség milyen ; az üzemben, azt kérdezi? Hát. .. mondtam, hogy túlterhel- ' tek a nők, de különösebb gond nincs. Talán egyszer fordult , elő, hogy kiírtam valakit azért, mert már összecsaptak felette ; a hullámok ... Az is gyorsan rendezte ügyes bajos dolgait. ;

Babcáková mérnöknő még hozzáteszi, hogy bevezették a | lépcsőzetes munkakezdést, 1 060 nő kezdi a munkát hat j helyett később, de legkésőbb nyolc órakor, megszabadulva j így a kora reggeli rohanástól, 550 nő pedig részmunkaidőben dolgozik. És hát tudvalévő, hogy a nők nagyon gyakortatiasak, jól alkalmazkodnak a körülményekhez.

Ez a beletörődő alkalmazkodás azonban kezdi megbosz- j szülni magát. A közvélemény ugyan már hangosan beszél ; arról, hogy családmodellünk kétkeresős, és ehhez mértek a : megélhetési költségek is, a bérezés területén azonban még í mindig az ötvenes évek optimista elképzelései jegyében \ folynak a dolgok. Mintha a női kereset csak a luxus, az ■ átlagon felüli nívó miatt kellene a családoknak. Holott a női munka ma már nem alkotmányos jog és kötelesség, hanem : kényszerűség — mind magánemberi, mind népgazdasági j szempontból —, és sok nőbe belenevelt önkifejezési önmeg- :■ valósítási forma. Sehová nem vezető, látszólagos bérreform- I jaink — népszerű nevükön: ZEÚMS /. és //. — az égvilágon semmit nem változtattak meg a termelésben. Nem is változ- : tathattak, hisz végeredményben ugyanazt a bértömeget ; kellett osztani továbbra is, s aki gépközeiben, a termelésben ■ éli le napjait, az tudja, senki sincs túlfizetve, s a húsz-harminc ötven vagy száz-kétszáz koronákkal nem lehet igazán diffe- í renciálni, főleg nem kiemelten jutalmazni. Meglehet, tiz év múlva működni fog majd az új gazdasági mechanizmus; • meglehet, akkorra már valóban ösztönzőek lesznek, az új ' szabályozók, beválik az új adó- és elvonási rendszer. Megle- ; hét. Ám ott, ahol törvények állnak szemben, a gépek jobb ] kihasználására — a többműszakos üzemelés növelésére — I utasító határozatokkal, ahol a gazdaságinál talán fontosabb | küldetés akadályozza a haszonelvűség teljes uralmát, ugyan- : akkor irányszámok írják elő, hol — miből — mit és mennyit j kell és szabad, ott duplán nehéz eligazodni az együtt ható * régi és új törvények régi és új (bár inkább újként is a régi) ; módszerek útvesztőjében. Mert el kell mondani, hogy exten- I ziv alapokra aligha építhető intenzív gazdálkodás, és amig ; olyan lesz a gazdasági klíma, hogy az egyszerű reprodukci- í óra, a szintentartásra sem marad elég pénz, addig csak az • élő munka, azaz az ember lehet az egyetlen intenzifikáló ; tényező: ha maximális mértékben mozgósítja munkaerejét és : képességeit. Azt azonban meg is kell tudni fizetni. Ez a ; legnagyobb szociális vívmány.

Minden bizonnyal észrevették ezt a Tatrasvitben is, mert a jelenleg gyesen lévő üzemi pszichológus a kerületiekkel ; együttműködve készített egy tanulmányt arról, miért is nehéz I

az itt végzett munka. Arra a következtetésre jutottak, hogy a bérosztályokba való besorolás nem felel meg a megkövetelt szakértelemnek és a munka nehézségi fokának, ezért tarifamódosítási javaslattal és kérelemmel fordultak a CSSZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériumához. A válasz nem sokáig váratott magára. Az illetékes minisztériumi dolgozó Sfastny miniszterhelyettesre hivatkozva közli a vállalat igazgatóságával, hogy kérésük indokolatlan, mert az érintett szakmák besorolása megfelel azok nehézségi fokának és szakmai igényességének. Differenciáljanak, ha tudnak, a meglévő lehetőségek keretei között! Igaz, ök nem végeztek felmérést — terepen.

Marad hát továbbra is minden a régiben. A munkaerőhiány enyhítésére vendégmunkásokat foglalkoztat a vállalat, összesen 150 nőt (60 lengyel, 90 vietnami). A rájuk fordított különkiadásokat a gazdálkodó szervezetek a költségek közé könyvelhetik el, gondolom, így elképzelhetők a rezsiben vagy a ráfordításokban is. De hogy a vendégmunkások a hazai szakmunkások teljesítményét elérjék, ahhoz talán évek is kellenek. Távlatilag pedig egyáltalán nem jelentenek megoldást.

El kell mondanom, a vállalat, ahogy tud, törődik dolgozóival. Sok mindenben jobbak számos más termelőüzemnél, sokat tesznek azért, hogy dolgozóikat megtarsák. Óvoda, üzemi lakás, étkezés, rehabilitáció, helyben orvosi ellátás, üdültetés ... Csak az alapvető kérdésben nem tudnak semmit tenni. Pedig tisztában vannak vele, hogy minden munka legjobb ösztözöje a pénz. Mert bár nem szívesen beszélünk piacgazdaságról, mindannyian a piacról élünk, ahol mindennek megvan az ára. Megelégedettségünket is a piac befolyásolja leginkább. Jól dolgozni pedig csak jól megfizetett, nyugodt, megelégedett emberek tudnak.

— Hát nem furcsa — mondja kísérőnk; dr. Jana Kozlerová üzemi jogász, miközben a termékeket nézegetjük —, hogy amit itt megcsinálunk, azt a vele dolgozók nemigen tudják megvenni, mert olyan drága! Még szerencse, hogy mintaboltunk havonta rendez kiárusítást a selejtes termékekből, így ehhez-ahhoz hozzájutunk. Évente egyszer-kétszer mindenki kaphat egy zsetont, ami feljogosítja a vásárlásra . . .

— Talán az átalakítás, ha igazán elkezdődik, az majd hoz változást — vigasztalom.

Nevet, jóízűen nevet.

— Átalakítás ... Tudja milyen szóbeszéd járja az üzemben? Hogy nálunk felülről kezdődött: a második emeleti irodák „lakói” leköltöztek az első emeletre, az első emeletiek meg fel a másodikra! — mondja.

N. GYURKOVITS RÓZA-nő 13