Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
A boldogulás korlátái ESET: A rendelőt egyéves kisgyermekkel keresték fel. Félő volt, hogy intézeti kezelésre szorul, hiszen úgy tűnt, mozdulatlanságra van itelve, és nem fog kapcsolatot teremteni környezetével Az orvoscsoport kórelemzése után, intenzív járobeteg-kezeléssel s a szülök szoros együttműködésével két és fél éves korára bar ügyetlenül, de jár, kommunikál, megvan a helye a családban. Annyira, amennyire egyenetlen pszichomotorikus fejlődésében megmutatkozó sérülésé engedte. TÁRSADALMUNK rendkívül nehezen fogadja el a másságot. A szőkébb és tágabb környezet szinte atavisztikusan ki szeretné vetni, nem tudomásul venni a sérült egyedet. Az embert azonban minden más biológiai lény fölé emeli társadalmi lény volta. A szervezett emberi társadalomnak pedig kötelessége teljes jogú tagjaként elfogadni, sőt segíteni a bármilyen formában sérült vagy fogyatékos gyermek szocializációját és társadalmi beilleszkedését. A szülőnek óriási gond az olyan egyszerűnek tűnő kérdés is, hogyan kell a sérült gyermeket nevelni, hogyan kell foglalkozni vele, hogyan kell élni a családban. Ki adja meg minderre a választ?! Két évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a Bratislavai Egyetemi Gyermekkórház gyermekpszichiátriai klinikáján AZ EGYETLEN PSZICHOMOTORIKUS FEJLÖDÉSÜ GYERMEKEK SZÁMÁRA NYÍLT AMBULANCIA. A rendelő szakembercsoportja (gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter, -neurológus, klinikai pszichológus, genetikus, gyógypedagógus gondozónö) egy addig létező hézagot töltött be. Egyet a sok közül, azt vallva, hogy a korai felismerés és azonnali segítség, ha csodát nem tehet is, de enyhítheti a bajt, egy-egy család terheit. A rendelőben eddig közel kétszáz pácienst tartanak számon és rendszeresen behívjak őket. A korosztály a csecsemőktől kezdve huszonegy éves korig terjed. A gyűjtőterület Nyugat-Szlovákia, de a rendelő felsőbb szolgáltatásokat egész Szlovákia számára is végez. BESZÉLGETŐPARTNEREINK: dr. Marta SKORICOVÁ, docens, a tudományok kandidátusa (a gyermekpszichiátriai klinika igazgató főorvosa), dr. Jana BLUSKOVÁ főorvos, dr. Jozef GLOS gyermekneurológus, dr. SZÓRÁD István gyermekgyógyász és dr. Olga SAPÁKOVÁ pszichológus. — Mit értsünk egyenetlen pszichomotorikus fejlődésen, illetve milyen gyermekek kerülnek Önökhöz? Dr. M. S.: — Azok a gyermekek, akiknek pszichomotorikus fejlődése egyenetlen, nem teljesítik a pediátriai screening normáit, vagyis a gyermekgyógyász megállapította, hogy testi-lelki - értelmi fejlődésükben eltértek a normálistól. Ezért további specifikus kórelemzést és specifikus terápiát, gondoskodást igényelnek. Az említett kategóriában nagyon széles skálán mozognak a sérülések, az enyhe agyi károsodásoktól kezdve a mozgás-, a látás-, a hallás- stb. sérüléseken át egészen a súlyos értelmi fogyatékosságig. Az ambulancián csoportmunkát végzünk, és szilárd meggyőződésünk, hogy az értelmi fogyatékos gyermekkel is elérhetünk eredményeket. A differenciális diagnózis után minden gyermek számára megtaláljuk azt a formát, hogyan lehet vele egyénileg foglalkozni, hogyan nézhetünk fejlődésének kritikus stádiumai elébe, hogy azt ő is, a család is a lehető legkisebb megrázkódtatással élje meg. Rendkívül fontos munkánkban a szülőkkel való együttműködés. A részletes közös kivizsgálás után ismét közösen tájékoztatjuk a szülőt gyermeke állapotáról, tehát bevonjuk a csoportmunkába. Ez az egészségügyi ellátásban eléggé egyedi módszer, mondhatnám, ebben úttörők vagyunk. A rendelőintézetekben, ahol, mondjuk, a körzeti rendeléseken egy orvos ötven-hatvan beteget kényszerül ellátni, ez elképzelhetetlen. A szülőket meg is lepi a módszerünk, de a legtöbben nagyra értékelik ezt az őszinteséget. Lényegében sokan itt tudják meg tőlünk a teljes igazságot gyermekük állapotáról. Dr. Sz. I.: — Hangsúlyozom, hogy amennyiben a szülő valamilyen rendellenességet tapasztal a gyermek fejlődésében — mondjuk kortársaival összehasonlítva—, minél előbb forduljon orvoshoz. Ambulanciánk azonban nem helyettesit bizonyos más egészségügyi szolgáltatásokat, például a körzeti gyermekorvos.-ideggyógyász, illetve -pszichiáter munkáját. Hozzánk a beteg gyermeket a körzeti orvos előzetes kivizsgálás után utalhatja be, ha bizonyos fejlődési rendellenességeket tapasztalt. Dr. O. S.: — Arra törekszünk, hogy megakadályozzuk a gyermek állapotának további romlását, s hogy azokat a képességeit, amelyek sérülése ellenére potenciálisan megvannak, a felszínre hozzuk. Ezek olyan képességek, amelyek segítség nélkül nem fejleszthetők, sőt, elenyésznek. Dr. J. B.: — A súlyos értelmi fogyatékosoktól eltekintve ugyanis a könnyebben sérült gyermekek egyes funkciókban kimagasló eredményeket tudnak elérni, amihez persze nélkülözhetetlen az intenzív foglalkozás, tréning. — Miből következtethet a szülő arra, hogy gyermeke nem fejlődik annak rendje és módja szerint ? Dr. J. G.: — Például: a gyermek nem emelgeti hason fekve a fejét, nem ül fel, nem próbál felállni stb. Természetesen a figyelem és a beszéd is nagyon fontos mutató. Kizárólag szakember döntheti el, hogy a fejlődés tényleg elhajolt-e a normálistól, tényleg defektusról van-e szó. — Milyen kiváltó okai vannak az egyenetlen pszichomotorikus fejlődésnek ? Dr. J. G.: — A károsodás lehet öröklött, tehát a genetikai kódban van a hiba, történhet a magzati életben (toxikus — fizikai, kémiai stb. — hatások révén), bekövetkezhet a szülés során és utána is. A skála tehát rendkívül széles. és olykor nem is lehet egyértelműen válaszolni arra, hogy pontosan mi okozta a sérülést. A leggyakrabban tudniillik több tényező együttesen. A magzati életben igen nagy a sérülés veszélye, az agy ugyanis nagyon érzékenyen reagál bárminemű külső ingerre. A szülők gyakran szegezik nekünk a kérdést, hol történt a baj, olykor önmagukat okolva, hogy megelőzhették volna. Ez persze nem ilyen egyszerű, s a legtöbb esetben rajtuk kívül álló okokról van szó. Dr. Sz. I.: — A fejlődési rendellenességek, sérülések eredetét illetően kisebbfajta adatgyűjtést végeztünk ez év elején. Ezek az adatok azonban nem általánosíthatók, hiszen csak a nálunk bejegyzett gyermekeket vizsgáltuk: az esetek mintegy felében a kiváltó ok fertőzés és különböző mérgező hatások voltak, függetlenül attól, hogy a magzati életben vagy születés után történtek. A következő nagy csoportot az ismeretlen prenatális tényezők alkották, az utolsóhelyre pedig a mechanikus sérülések kerültek. Több esetben a tényezők együtthatása okozta a rendellenességet. Dr. M. S.: — Egyes társadalmi jelenségeket, problémákat is említhetnék okokként. Gondoljunk csak a jelenlegi nagymértékű környezetszennyezésre, ami rendkívül nagy hatással van a terhes nőre, tehát a következő generációkra is. Egyes okok — különösen a terhesség első három hónapjában — teljesen megfordíthatják a magzat fejlődésének irányát. Visszamenőleg mi nem tudjuk pontosan megmondani: igen, ez attól a bizonyos virózistól van, mert közben még számos más hatás is éri az anyát. Megemlíthetem még az alkoholizmust, a toxikomániát; szintén megpecsételik a születendő gyermeket. Dr. O. S.: — A felsoroltakhoz pedig hozzájárulnak a szintén szaporodó pszichogén tényezők: a lelki terhek, családi, munkahelyi gondok, stresszek. — Önök miben látják a megelőzés lehetőségét ? Dr. J. G.: — Mi csupán felhívhatjuk a figyelmet bizonyos jelenségekre, a megelőzés elsősorban a nőgyógyászok, a genetikusok, gyermekgyógyászok feladata. Genetikai tanácsadónk jó színvonalon működik. A nőgyógyászoknak talán még nagyobb szerepet kellene vállalniuk, intenzívebb felvilágosító munkát kellene végezniük. nő 10
