Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-11-28 / 49. szám

pótlás, a gyerekeknek is nagyon jó, hogy táncolnak, és nekem is sokkal könnyebb lesz, ha néhány év múlva már az utánpótlásban lesz közülük egy-kettő. Mindegy, hogy mennyi, és az sem számit majd, ki melyik együttesben folytatja felnőttként. Már most kialakul bennük a szemlélet, hogy az Apró Szőttesben táncolni rang. Nekik is át akarjuk adni a táncolás élményét, sőt Rita nemcsak a táncokat tanítja, hanem azt is elmeséli, hol milyen szokások vannak, milyen népviseletben járnak, ezen felül itt, a próbateremben, a szemük láttára készülnek az együttes viseletéi, megtanulnak csujogtatni, tánctáborba járhatnak. Azt szeretnénk elérni velük, amit vallunk: autentikusan művelni a néptáncot, ez az egyedüli tiszta, őszinte irány. Ily módon a tánc ma is azt nyújtja, amit száz évvel ezelőtt. Engem ez köt a fajtámhoz. Így érzem igazinak kötődésemet az anyanyelvemhez, a nemzetemhez.

GRENDEL ÁGOTA

ményünk az autentikus néptáncról és népzenéről, ezért tudunk együtt dolgozni. Amikor engem a Szőttesbe hívtak. Varsányi Laci is engem javasolt. Ök is úgy gondolják, hogy a néptáncot anyanyelvi szinten kell megtanítani azokkal a fiúkkal, lányokkal, akik az együttesben dolgoznak. Varsányiék profi amatőrök. Amatőrként akarnak zenélni, de profi szinten. És ragaszkodnak az autentikus zenéhez, tánchoz. Ha „elbalettesíteném" a néptáncot, biztosan konfliktusba kerülnénk, de én boldogan csinálom tíz év múlva is ugyanezt. Nem tartom fontosnak, hogy a néptáncból minden áron valami újat csikarjunk ki. Annyi forma van benne, hogy győzzük kiaknázni. Olyan emberre is szükség van, aki életben tartja a műsorokban, emberekben az autentikus táncot, zenét. A fiatalok már most is keveset tudnak a népművészetről.

— Talán az ifjabb nemzedék. Azok a gyerekek, akik mondjuk az Apró Szőttesben táncolnak.

Ha nem lenne Furik Rita, akinek a gyerekek a mindene, valószínűleg engem sem érdekelne annyira az aprók sorsa. Tőlem a gyerekekkel folytatott munka távol állt, de most, hogy velük is dolgozom, másként nézek erre a kérdésre. Kell az utánmi értünk hozzá, mi tudjuk, mi kell nekünk. Ez elvileg igaz, de gyakorlatilag jó lenne, ha nem a művészeti vezető és a szervező titkár nyakába zúdulna minden teendő. (Ugyanis a Szőttesnek mindössze ez a két főállásban foglalkoztatott munkatársa van.) A próbaterem katasztrofális állapotban van, mállik a vakolat, nem lehet rendesen szellőztetni, kicsi, zsúfolt, egészségtelen. Különböző megoldásokat javasoltak, ahelyett, hogy addig, amíg az Ifjú Szívek próbaterme el nem készül, ezt tataroztatták volna . . .

— A gondok, bajok ellenére van néhány hűséges tagja a társulatnak.

— Reicher Gellért, a szervező titkár, a Varsányi Együttes, Nagy Ilonka, a ruhatárosunk, Krommer Rudolf.

A Varsányi Együttessel egyezik a vélelyen úton-módon közelítenek a népzenéhez.

A Szőttes azért áll ilyen jól, mert itt mindig a legjobbak dolgoztak, mert mindig olyan emberekre bízták, akik azt akartak, állócsillag maradjon.

— Ahhoz viszont, hogy állócsillag maradhasson. javítani kellene a körülményeken. Mondjuk jó! jönne egy megfelelő próbaterem (különösen, hogy az Apró Szőttes is rendszeresen próbál) . . .

— A Csemadok munkájának a vetülétéi azok a hiányosságok, melyek bennünket sújtanak. A saját költségvetéséhez mérten ugyan óriási összeget ad, ebbe mi szép szerényen beleférünk, anyagi gondjaink tulajdonképpen nincsenek, csak a rugalmatlanság gátol bennünket. Ha el kell intézni valamit, ránk hárítják, mondván.

A szövegben előforduló helységek szlovák elnevezése: Plesany, Kap. Klaöany, Jelka, Zeliezovce.

GYÖKERES GYÖRGY ES KRÜGER VIKTOR FELVÉTELEI