Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-21 / 48. szám
Minden év őszén országos fesztiválon találkoznak azok a vers- és prózamondók, akik a Szlovák Nőszövetség által szervezett verseny járási, területi fordulóin arra érdemesnek találtatnak. Az irodalmi alkotásokból is jól ismert egykori Ólublón — ma Stará ILubovna —, amelytől nem messze élt és alkotott Terézia Vansová szlovák írónő, a verseny névadója, tartják meg már hagyományosan a döntőt, szlovák, ukrán és magyar vers- és prózamondók — valamennyien dolgozó lányok, asszonyok — részvételével. Az elmúlt évek során jó néhány színvonalas produkciónak lehettünk tanúi, nem egy kitűnő vers-, illetve prózamondó nevét jegyeztük meg, tehát volt és van értelme a versenynek. Az is tény, hogy a változatosság, a verseny frissítése érdekében az utóbbi egykét évben a már szinte profi szintű előadók helyett teret adtak az újnak, az először jelentkezőknek, s a régi versenyzők szakmai tanácsokkal látták el a gyakorlatlanabb résztvevőket, esetleg zsűritagként mondtak véleményt a területi fordulókon, így nagyrészt kicserélődött a mezőny. Mégis, úgy tűnik, elfáradt ez a verseny — nem egy szervező, illetve résztvevő adott hangot véleményének: nem ártana „pihentetni" a fesztivált, jót tenne a rendezvénynek, ha csak két-három évente ismétlődne. A tervek szerint az idén — az eddigi gyakorlattól eltérően — külön-külön kategóriában mutatkoztak volna be a magyar, az ukrán és a szlovák résztvevők. Hogy végül is megváltozott ez az elképzelés, és az összes versenyzőt két kategóriába — a vers-, illetve a prózamondók kategóriájába — osztották, ennek oka az volt, hogy az ukrán zsűritagok, teljesen érthetően, kérték: a versenyzők látni, hallani szeretnék egymást, nem csupán azokat a társaikat, akikkel a területi fordulón már találkoztak, így felborult ugyan az előző este kisorsolt fellépési sorrend, de a szereplők megfigyelhették a más nyelvű előadók produkcióját, ami mindenképpen hasznosnak bizonyult. A sorsolás egyébként ezúttal is ötletes volt: a résztvevők kis, üveg közé tett csipkedíszt húztak, ezen volt a sorszám, valamint egyegy szellemes mondás, idézet, amelyet a húzáskor fel is olvastak. Az idén az országos döntőbe tíz magyar versenyző jutott be, közülük kilenc volt jelen Ólublón. Teljesítményüket nem csupán a magyar zsűri (Gály Ilona, Dunajszky Géza, Pék Zoltán), \ A * iw&i 1? iMlr 1 l y íREH jgfS§f A! *#§ Szólj, költemény! Sipos Anikó a sorsoláskor W k. A magyar résztvevők a város főterén — huszonnegyedszer hanem a többi zsűritag is értékelte, s bár mint minden értékeléskor, itt sem volt mindenki megelégedve az eredménnyel, elmondhatjuk, hogy összességében — hagyományosan — jó eredményt könyvelhettek el a magyar lányok. Első helyezést ért el Eschwig Hajts Mercedes, Kotora Rózsa, Pogány Mária és Szamaránszky Edit, második lett Oroszlán Mária és Sipos Anikó, a harmadik helyre került Fónad Magda, Mátyás Mária és Szabó Csilla. Szamaránszky Edit elnyerte a Csemadok VB különdíját is. A Szólj, költemény! idei döntőjén különdíjjal — az SZNSZ KB nagydíjával — jutalmaztak egy régi résztvevőt, Zuzana Bukovskát, a(<i a gálaest egyik rendezője volt. Hogy mi lesz a Szólj, költemény! további sorsa, lesz-e tehát a jövőben is minden évben, vagya két-, illetve többévenként megrendezésre kerülő verseny mellett döntenek-e a szervezők — ez néhány hónap múlva bizonyára kiderül. E sorok írója azokkal ért egyet, akik a két-három évenként megrendezendő versenyre voksolnak. BERTHA ÉVA na 17
