Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
CSALÁDI KÖR Interjú dr. Cséfalvay logopédussal FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ. KÖNÖZS1 ISTVÁN nuk klinikai logopédus posztja, jelentkezzek. F.ngem mindig érdekeltek az agykárosultak. A kongresszusokon mindig szívesen hallgattam az erről szóló előadásokat. Csodáltam azokat, akik az agysérülésekkor fellépő beszéd elvesztésének korrekciójánál értek el eredményeket, és már akkor olvasgattam neuropszichológiai tárgyú dolgokat, amikor még nem is sejtettem, hogy egyszer idekerülök. A telefon után elmentem Dániel Bartko professzorhoz, aki annak ellenére, hogy nem tudott rólam semmit, felvett. Nagyon nehéz volt a kezdet. Az a logopédusnő. aki előttem 13 évig dolgozott itt. állandóan Moszkvába járt tanulmányútra. ahol már évek óta foglalkoznak az afázisokkal. s világviszonylatban is szaktekintélyek vannak. Ő tőlük tanult. A európai hírű szaktekintély. Lurija professzornak (aki a neuropszichológia megteremtője : ennek egy ágazata az afáziológia) a tanítványa, dr. Sági Judit, aki most már Amerikába jár előadni. Meghívott. Szabadságot vettem ki. és a saját pénzemen mentem el hozzá, mert a minisztériumban nem lehetett elintézni. Két napon át reggeltől estig bszélgetett velem. Nagyon sokat tanultam tőle. Az ő jegyzetei számomra az „afáziológiai biblia”. Reggelente a buszban mindig azt olvasom, sok mondatát kívülről is megtanulom, hogy a véremmé váljanak. írtam a Világ Logopédiai Szövetségének Titkárságára Amerikába. Svájcba és Írországba, hogy szeretnék tag lenni, de nem áll módomban befizetni az évi 60 dollárnyi tagdíjat, ám ha lehet, küldjenek <itwítothneq beszélni — Te iskolás korunkban egy folyton egyszemélyes színházat játszó, mindenkit és mindent parodizáló srác voltál, most pedig tekintélyes, komoly foglalkozásod van. Klinikai logopédus vagy: egyetemi tanársegéd, államvizsgáztatsz ... Tudom, a humor és a foglalkozásod nem záija ki egymást, mégis, miért lettél éppen logopédus? — Sokáig fogorvos akartam lenni, de az érettségi előtt édesapám találkozott egy tanár barátjával, aki gyógypedagógusokat oktat az egyetemen, s rábeszélt, hogy próbálkozzam inkább náluk. Ismerőseink közül többen is voltak gyógypedagógusok. Ők általában zeneterápiával foglalkoztak, s úgy képzeltem el. én is azt fogom majd csinálni. A logopédiáról akkor még fogalmam sem volt. S hogy mégis, miért éppen erre szakosodtam, annak személyes okai vannak. A logopédiát előadó Lechta docens személyiségének varázsa kapott meg. Hallottam róla, hogy szigorú, sokat követel, kedveli a magyar diákokat és azokat, akik fordítani akarnak idegen nyelvekből, nála íiják a legjobb szakdolgozatokat. Fiatal is volt, külsőleg is szimpatikus, ezért elhatároztam, hogy a szemináriumokon megpróbálok feltűnni, hogy észrevegyen. Sikerült, s a szimpátia valószínűleg kölcsönös volt. mert harmadikos koromtól külön foglalkozott velem, könyveket adott. Negyedikesként lefordítottam egy előadást, amellyel Budapesten szerepelt. Neki köszönhetem, hogy logopédus lettem. No meg az is közrejátszott, hogy a logopédia tűnt nekem a legegzaktabb ágazatnak a gyógypedagógián belül. — Hányán voltatok az évfolyamban logopédusok? — összesen nyolcvanan voltunk a gyógypedagógián, ebből tizenöten logopédusok. Ketten magyarok. Egy nagyon ügyes komáromi lány. Révai Darina és én. Különben ez elnőiesedett pálya. A tizenötből kettő volt fiú, s akkor minket. tartottak az erős férfiévfolyamnak! — A humorod megmaradt... — Többen állítják, hogy veszítettem a „művészi értékemből”. Az érettségiig gátlástalanabb voltam, azután felnőttem ? Vagy rákényszerültem? A főiskolán már kutató típusnak tartottak, s a mostani kollégáim szerint is az vagyok. Mert érdekel a dolgok elméleti oldala, rengeteget olvasok, no meg a komoly arckifejezésem és a szemüvegem miatt. Pedig még most is bújkálnak bennem rejtett színészi ambíciók. Előadás közben valószínűleg ezeket a vágyaimat is kiélem. — Családi és baráti körben ismert, milyen lelkesedéssel, milyen átéléssel tudsz beszélni a munkádról. Köztudomású, hogy szíwel-lélekkel csinálod. Nemegyszer mondtad, hogy több pénzért sem mennél máshová, pedig a fizetésed nem olyan magas. Hát hogy is kezdődött tulajdonképpen ez a „szerelem”? — Az egyetem után egv középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket foglalkoztató napközi otthonba kerültem. Kezdetben nevelőként, majd a diagnosztikai részlegen dolgoztam logopédusként Nagyon jó volt a kollektíva, a 38 éves igazgató, aki tulajdonképpen egyike volt azoknak, akik erre a pályára irányítottak, szinte mindent akceptált, amit kiötlöttem. Országos viszonylatban máig sincs még egy ilyen intézet, ahol ennyi szakember foglalkozik ilyen súlyos értelmi fogyatékos gyermekekkel. Ők többnyire a foglalkoztató iskolát sem képesek elvégezni. csak elvétve tudtak ü'zig vagy húszig számolni, orientálódni a térben. De én mindennel elégedett voltam, szerettem a gyerekeket, szerettem a munkámat. Azután egy délután telefonált Lechta docens, hogy megüresedett a bratislavai orvosi egyetem ideggyógyászati osztályálogopédiának tehát volt rangja az osztályon. Erre odajön egy kezdő, aki alig tud valamit ezekről a dolgokról. Rögtön másnap megkeresett egy docens, hogy konzultáljon velem, az egyik betegünknek kortrikális dizartriája van-e vagy enyhe expresszív afáziája. Én zavarban voltam, nem is értettem teljesen, amit mondott, s csak annak örültem, hogy legalább két lehetőségből választhatok. Akkor még leletet sem tudtam írni. nem volt. aki bevezessen, a főiskolán pedig esak egykét előadáson foglalkoztunk ilyen gyakorlati tudnivalókkal. Azóta a helyi agysérüléseknél fellépő funkciózavarokkal vagy funkciókiesésekkel foglalkozom, amelyek agyvérzéseknél vagy születéseknél alakulnak ki, mikor akadályozott tíz agy vérellátása, vagy azért, mert leszűkül az ér. vagy mert eldugul. Ez a lokális agysérüléskor bekövetkező beszédzavar az afázia. Jelenleg 190 kivizsgálás és beteg van mögöttem, ami nem kevés. Kezdettől fogva rengeteget olvastam, izgatott, hogy a beszédnek milyen komponense sérült meg. milyen mértékben, mit érhetek el a gyógyítással, hogyan tükröződik vissza mindez a beteg lelkiállapotában. S mivel nálunk alig van szakirodalom, s alig van kivel konzultálni. elkezdtem írogatni a nagy világba, írtam Kanadába, ahonnan a magyar származású Kertész András professzor válaszolt — magyarul, elküldte a legújabb tesztjét, hogy fordítsam le, foglalkozzak vele, s ha arra járok, látogassam meg. Az NSZK-ból egy, csak az afáziásokkal foglalkozó rehabilitációs központból kaptam egy csomó könyvet és publikációt... — ... bocsánat de tegyük hozzá, hogy mindez a te „magánakciód" volt... — Igen. Teljesen ismeretlenül írtam mindenhova. Természetesen Magyarországra is. ahonnan azonnal válaszolt egy nekem anyagokat Egy hónap múlva jött a válasz, hogy felvesznek individuális tagnak, egy svájci könyvkiadó fedezi helyettem az évi tagdíjat. — Miből áll a jelenlegi munkád? — Sajnos, a betegeket nálunk csak diagnosztizáljuk, legföljebb négy hétig maradhatnak. Azután visszakerülnek a körzetükbe. Hozzánk tartozik az egész Dunaszerdahelyi járás, az egész Nyugatszlovákiai kerület, és egész Szlovákia részére végzünk szuperkonzíliumokaL Ez azt jelenti, hogy hozzánk kerülnek a diagnosztikailag legösszetettebb esetek. Én más logopédusoktól eltérően, akik hónapokig foglalkoznak a betegekkel, egy beteget maximum 28 napig látok. Meg kell állapítanom, milyen afáziáról van szó, ebből következően milyen legyen a rehabilitáció stratégiája. Tehát, hogy a beszéd melyik komponense sérült meg. a beszédmegértés, beszédprodukció. beszéd után mondás vagy a megnevezés. utána még meg kell állapítanom mely magasabb pszichikai funkciók sérültek meg: írászavar, olvasászavar, agnosztikai zavarok vagy a praktikus tevékenység zavara. A diagnosztizálás és a stratégiakialakítás kb. egy hétig tarL azután kezdek foglalkozni a beteggel. Sikerült elérnem, hogy mielőtt a páciens elhagyja a kórházat, a folytonosság fennmaradása érdekében valamelyik hozzátartozója felkeressen. Bemutatom neki. mit és hogyan lehet csinálni, ötleteket adok a betegekkel való foglalkozáshoz. Ez azért is fontos, mert sajnos fél kezemen meg tudnám számolni, hogy Szlovákiában ki foglalkozik ennyire monotematikusan az afáziákkal. A többi logopédus a gyermekkori beszédhibákra specializált, így nem tudja folytatni, amit én elkezdtem, s kutatásom szerint az afáziás betegek 60—70 százaléka ezért abba is hagyja a logopéduslátogatást, s ez nagy
