Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
antorint elhagyva hajónk keleti irányt vett. Úti célunk Rodosz. az Égéi-tenger idegenforgalmának egyik legnevezetesebb központja. Hajóutunknak ez a szakasza mintegy tíz órát tartott Reggel kilenckor az Esztónia lehorgonyzón a rodoszi kikötőben. Mindenki örült, hogy most a hajó lépcsőjéről egyenesen a szárazföldre léphettünk, s nem egv billegő csónakba, ahogyan erre a két előző kirándulásunknál kényszerültünk. Odakint rekkenő hőség fogadott bennünket. A kikötő hőmérője 38 Celsius fokot mutatott, ezért megkönnyebbülve szálltunk be a légkondicionált autóbuszba, amely város- és szigetnéző körútra vitt bennünket. Már a hajóról feltűnt néhány karcsú minaret, jelezvén. hogy mindössze tizennyolc kilométerre vagyunk az ázsiai Törökországtól. Az éghajlat is Kis-Ázsiára emlékeztetett, de amint autóbuszunk elhagyta a kikötőt, az egyik templomból kihallatszó egyházi ének jelezte, hogy még görög földön vagyunk. A város ünnepi arcát mutatta. Görög kísérőnk elmondta, hogy egyházi ünnep van, s ennek tiszteletére a város bazilikája előtt katonai díszőrség sorakozott fel. Ez a város — Rodosz szigetének azonos nevű központja — merőben különbözött az eddig látott városoktól. Rengeteg épület és rom emlékeztetett az ókori görög történelemre és művészetre. A sziget •múltja i. e. a 13. századig nyúlik vissza, amikor az acháj birodalom fővárosa volt. Ennek a hajdani településnek a maradványait még nem tárták fel. A 4. században Rodosz lett a földközi tengeri kereskedelem központja. A hellén és a római uralom idején is az egyiptomi Alexandriával vetélkedő kulturális centrumként ismerték. Itt készült a világhírű Laokoón-csoport (az óriáskígyókkal viaskodó trójai papnak és fiainak a szobra), amely ma a Vatikáni Múzemban látható. Itt állt a világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Koloszszus, amelynek helyén, a mandaraki kikötőben, a város jelképeként két bronzszarvas áll. A mintegy harminc méter magas kolosszus i. e. 225-ben egy földrengés következtében a tengerbe zuhant, és a ródosziak nem mertek a vízbe dőlt szoborhoz nyúlni. Csak a hetedik században került felszínre, amikor a szaracénok eladták egy zsidó kereskedőnek. Több évszázados pangás után Rodosz 1309 és 1528 között újra fellendült. Ezt a felvirágzást a Johaniták rendjének (a mai Máltai lovagok elődeinek) köszönhették. amely a szigetet ismét a térség jelentős politikai és gazdasági tényezőjévé tette. Rodosz középkori városnegyedét kizárólag a Johaniták építették. Megtekintettük a rend élén álló Nagy Mester palotáját, amely a város egyik legnevezetesebb épülete. Mindmáig itt tartják a Máltai lovagok rendfőnökének választását. de a második világháború éveiben, amikor a sziget olasz uralom alatt volt (1947-ig). Mussolini az erődszerű palotát felújíttatta, és nyaralóvá alakíttatta át. A palota közelében van a Lovagok utcája. amelyben a hét nemzetiségből álló Johaniták külön épületekben helyezték el az azonos nemzetiségű szerzeteseket Ez az utca teljesen megőrizte középkori arculatát. A. tikkasztó hőségben az egyik 14. századból származó vízköpőből enyhítettük szomjunkat. A Lovagok utcája egy térbe torkollik, ahol a Johaniták kórháza és menedékhelye áll. Ez a_ 15. századbeli épület ma régészeti múzeum. Rodosznak van egy még régebbi városrésze is. amelyet tornyokkal megtűzdelt fal övez. A fal tövében láthatók az i. e. 3. századbál származó Afroditétemplom romjai. A sziget a 16. század első felében török fennhatóság alá került, a görögöknek el kellett hagyniuk a várost. A nyugati városrészbe törököket telepítettek, a keleti részét a zsidóknak tartották fenn. A sziget csak 1912-ben szabadult fel a török uralom alól. és került olasz kézbe. Rodoszi városnéző kőrútunk során a tengerpart nő 8
