Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
FÓRUM _ Mi így csirráljuk — Úgy érezzük, fejlődőben van nálunk a Szlovák Nöszövetség helyi szervezete. A vezetőségbe fiatalok kerültek, de a tapasztalatok átadására. a régi bevált módszerek felelevenítésére itt vannak köztünk az idősebbek is. Jó hozzájuk fordulni, ha bizonytalanok vagyunk, ha nem egészen világos előttünk egy-egy rendezvény lebonyolításának menete. Megmaradt vezetőségi tagnak a régi elnök, Novoszák Irma néni; Szabó Eszter, László Júlia ugyancsak az idősebb korosztályt képviseli. Egyébként a harminc-negyven év közöttiek káphatók nálunk a közös ségi munkára — vélekedett a Szlovák Nöszövetség padányi (Padán) helyi szervezetének tevékenységéről az elnök, Ivánné Lipkovics Erzsébet. A csallóközi kis faluban jól működő szervezetként tartják számon a lányokét, asszonyokét. Nemcsak azért, mert a falu minden társadalmi megmozdulásában ott vannak, ha nem mert bátran valósítják meg egyéni elképzeléseiket, szót emel nek olyan dolgokért, amelyek a nők életének könnyítését jelentenék. Nyolcvannégy tagunk legtöbbje olyan asszony — mert azért túlnyo mó többségben az asszonyoké a mi szervezetünk —, aki otthon van. Kisebb-nagyobb gyerekeiket nevelik, meg persze a kertben teszik a dolgukat. Ők kimondottan igénylik, hogy más jellegű elfoglaltságban is részük legyen. Ezért nem gond számomra egy-egy akció megszervezése, szívesen, örömmel tesznek az asszonyok mindent. Amikor például a járási konferencián meghirdették, hogy minden alapszervezet a lakóhelyén ültesse el a Béke fáját, mi egy egész parkot létesítettünk. Hatvan fát és díszbokrot ültettünk el a művelődési ház mellett. Ez a létesítmény ugyanis a boldogságunk, végre van szép kultúrházunk, sokat takarítottunk, dolgoztunk mielőbbi átadása érdekében, mert már nagyon vártuk. A környékének rendezését is vállaltuk, s ezt a békeparkot mi gondozzuk majd — mondta. Aztán arról beszélt, hogy a sok szervezést egyedül nem bírná, de szerencsére olyan vezetőségi tagok veszik körül, akik egyetlen szóból megértik, mit kell segíteni. Mindenekelőtt Lázók Barnabásné iskolaigazgató nevét említette, aki főleg az előadások, a politikai tanfolyamok, a családdal, gyermekneveléssel, egészségüggyel kapcsolatos beszélgetések megszervezését vállalja. Meg a szövetkezet elnökét, Cserge Károlyét, akitől nem tudnak olyat kérni, amit ne teljesítene. A lányok, asszonyok a társadalmi munkában való példás részvétellel viszonozzák mindezt. A padányi nők ugyanis büszkék kis falujuk rendezettségére, s bármikor készek tenni is ezért. S hogy pénzük is legyen, szívesen vállalják évről évre a textil-, papír- és vasgyűjtést. A bevétel nemcsak öncélú, jutott belőle az örményországi földrengés károsultjainak 500 korona, a szolidaritási alapra pedig 100 korona. Ivánné Lipkovics Erzsébet fiatal és igényes, szereti az újdonságokat, s ezeket kívánja meghonosítani a szervezetben. A falusiak is megérdemlik az újat, a korszerűt, vallja, s ha felvállalta, hogy vezetőjük, szószólójuk lesz, tesz is azért, hogy ezt megkapják. Vertcsipke- és virágkötési tanfolyamot tervez a tél folyamán a tagoknak. Kifogástalannak minősítik a hetente hozzájuk járó ruhatisztító-begyűjtő működését, pontosan jár, a tisztítóban szépen dolgoznak, minden darabot rendben \ megkapnak, ez nagy könnyebbség a nőknek. Felemelte viszont szavát a kenyér- és tejellátás ügyében. Kevés, rossz minőségű, ami hozzájuk érkezik, s éppen azoknak gond ez a két legalapvetőbb élelmiszer, akik megtermelik. Már beszélt a Jednota illetékeseivel, s bízik az intézkedésben. Most ez volt a legégetőbb baj. de ha más adódik, abban is készséggel intézkedik az elnöknö. Gondos és felelősségteljes vezető került a padányi szervezet élére, aki méltó utódja a sokéves tapasztalattal rendelkező régi elnöknőnek. BENYÁK MÁRIA Visszhang A NÓ 42. számában megragadta figyelmemet Nagyvendégi Éva cikke ..Mikor a csoda elmaradt, avagy a zuluk Dobs inán" címmel. Bár egy kicsit magas stílusban írta meg kritikáját a szerkesztő. főleg, a zulukra gondolok, remélem, idegenfordalmi hivatalaink képviselői felfigyelnek rá. és tesznek róla. hogy a jövő évi turistaszezonban nemcsak Dobsinán. hanem szlovákiai nevezetességeink egész területén biztosítani fogják, ha másként nem. legalább magnószalagról a megfelelő nyelvű magyarázatot a hazánkat oly nagy számmal látogató turisták részére. Az idegenvezetés modernizált formájával találkoztam, amikor ez év augusztusában. községünk nőszervezeti és Jednota-tagjaival kiránduláson vettünk részt, és többek között ellátogattunk Lőcsére (Levoéa) is. hogy megismerkedjünk a város nevezetességeivel. Amikor a vármegyeház üléstermébe beléptünk és az idegenvezetőnő meghallotta, hogy a csoport tagjai magyarul beszélnek, mindnyájunkat szépen leültetett a székekre. és bekapcsolta a magnetofont, ahonnan értelmesen, magyarul hallhattuk a vármegyeház és a város történetét. Míg az előadás tartott, lehetett nézelődni. figyelni, mindenki meg volt elégedve. mert megtudtuk, amit akartunk. Azt hiszem, hogy szerencsés dolog kihasználni a technika adta lehetőségeket. csak meg kell találni a megfelelő hangot és módot hozzá. A lőcseieknek sikerült, és remélem, más nyelven is ilyen színvonalasan adják elő a magyarázatot. FARKAS RÓZSA Ki mit vet!.. Ki mint vet úgy arat!... És ez így igaz!... Most ezt a régi igazságot az alkalomszerűség miatt, így módosítanám: „Ki mit vet azt termel." De ez nem igaz! Hogy: „hogyhogy - hogy?!" Hát tessék meghallgatni! Van nekünk, a Csermosnya völgyének egyik kis falujában egy ici-pici házikónk, körülötte icipici kertecske. A kertecskét minden tavaszszal megműveljük és bevetjük a legszükségesebb zöldségfélével, hogy a nyár folyamán, amikor a tiszta levegő ott maraszt bennünket, legyen egy kis levesbe, főzelékbe való zöldségünk! Ebből eredően téli foglalatosságaink főbb részét a magbeszerzés jelenti. Az idei (1989-es évi) ültetvényezésre is lelkiismeretesen felkészültünk. Bőséges vetőmagkészletünkből még ángyomasszonyéknak is jutott pár tasakkal. A műgonddal megmunkált és szimmetrikusan szétbarázdált ágyásokba az igyekezettől remegő kézzel szórtuk (vetettük) bele a tasakok tartalmát... Míg nem volt kertünk, mi se tudtuk, micsoda izgalomba tudja hozni a kertészkedőt ez a művelet. Már a veteményezéskor látja lelki szemeivel a haragoszöld petrezselymet sárgarépát karalábét, hagymát és a többi effélét... Kapormagot nem említettem, mert annak magja ősszel a földre hullva áttelel, és legkésőbb a nyár elején kikel. Méghozzá annyi, hogy alig győzzük ritkítani!... Nos, amint mondom, a múlt tavasszal is veteményeztünk, öntöztünk: gyomláltuk a sorközöket, a földet lazítottuk, kapáltuk és szívszorongva lestük, mikor kel ki, mint izmosodik és vastagszik a petrezselyem, a répa meg a többi. Es annak rendje-módja szerint neki is indult valamennyi... Csak a sárgarépaként elvetett magokból kelt ki rengeteg. .. kapor! Úgy annyira, hogy amikor a felettébb illatozó szálakat kiegyeltük, alig maradt a sorokban néhány szálacska — ...: sárgarépa!... Mi mást tehettünk, mint futottunk másik vetőmag után. Azzal már több szerencsénk volt, csak éppen három hétel később ehettünk saját termésű sárgarépát!.. . Ráadásul ángyomaszszony is sokára szánta rá magát, hogy visszaköszönjön! . .. Talán azt hitte, mi cseréltük ki a sárgarépát kapormagra!... Talán még időben van — a jövő évi termés érdekében — megkérni a vetőmagtasako/ókat: több figyelemmel és komolysággal végezzék munkájukat! A szóbanforgó magokat (tavaly) az egyik Semena szaküzletben vásároltuk! KOVÁCS JÓZSEF H A Munka Érdemrenddel kitüntetett ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz-ben már több évtizedes hagyománya van a baromfitenyésztésnek, ezen belül is a tojástermelésnek. Tavaly például közel 26 millió tojást értékesített a gazdaság, az idén viszont majdnem hárommillióval csökkenteni kényszerült a termelést. Az év elején 35 ezer tojót kellett kiselejtezni, s ezáltal két tojócsamok üresen maradt. A gazdaságban hosszú távon a brojlercsirke-tenyésztés került előtérbe. Egyébként a tojóházakban teljesen automatizált a munka. A ll-es számú csarnokban Jámbor Ferencné és Deák Istvánné, a szövetkezet régi dolgozói, elmondták, hogy itt a tojók gondozása, etetése szó szerint gombnyomásra történik. Egyedül a tojások osztályozásánál szükséges a kézi beavatkozás. Mint mondották, naponta 25—30 ezer darab tojás fordul meg a kezük között. S azt sem titkolták el, hogy jó munkafeltételek között, korszerű technológiai felszereléssel öröm dolgozni a tojóházakban. nő 6
