Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
Lassan bezárulnak a háztáji kertek és a kerttelepek kapui, a termelők pedig hozzáfognak a számvetéshez. A kertészkedök Szlovákiai Szövetségének csábi (Cebovce) alapszervezete alig ötven tagot tőmörit. Filip Józsefné terményfelvásáriót az idei eredményekről kérdeztem. — Községünkben a szervezett zöldségtermesztésnek még nincsenek hagyományai, ám az elmúlt két-három év tapasztalatai alapján nem nehéz megállapítani, hogy ebben az évben minden eddiginél szerényebb eredményekről adhatunk számot — mondja, majd így folytatja: — A rimaszombati (Rim. Sobota) Kertészeti Szolgáltatásokkal uborkából és hagymából 40, paprikából 20 árra kötöttünk szerződést. Uborkából ezúttal is kevés, olyannyira kevés termett, hogy csak két szállítmányra futotta belőle. Pedig a termelők tényleg igyekeztek mindent megtenni az uborkát fenyegető veszély, a lisztharmat megelőzése, illetve késleltetése érdekében. Elegendő vegyszert kaptunk, mi több, házi készítésű szerrel — tej és méz keverékével — is kísérleteztek néhányan, de előbb-utóbb elérte a betegség a termést. így aztán alig több. mint 5 ezer koronát tett ki a felvásárolt uborka értéke. — Hogyan alakult a hagyma- és a paprikatetmés? — Az itteni földet nagyon szereti a hagyma. Ez a termésben is megmutatkozott, csakhogy a konzervgyárnak, mivel uborkából kevés termett, nem volt szüksége a sók hagymára. A paprikának viszont nem jó az itteni föld. Nem nőtt meg elég nagyra, így aztán nem is felelt meg a minőségi követelményeknek. A korán beköszöntött hűvös éjszakák is gátolták a növekedésben. Beszélgetésünk során arról is szó esett, hogy idén még az alma sem vált be, kevés termett, mert éppen virágzás idején jégeső érte. Hasonló sorsra jutottak a diófák is. Ráadásul a megtermett dió is férges. — Pár évvel ezelőtt 150 ezer korona értékben vásároltam fel diót, most jóval keveLakóte/epünkön délután háromkor nyit ebédszünet után a hozzánk legközelebb eső élelmiszerbolt A minap három óra felé már többen toporogtak a bejáratnál. En is a sorakozókhoz csatlakoztam. Közben megérkezett a pénztáros és még két eladó, akik szintén a bebocsátásra vártak. Elérkezett a három óra, s a bolt még zárva. Szaporán teltek a percek, s a boltvezető sehol! A pénztárosnő védelmébe vette főnökét, mondván, nem szokott késni, most az egyszer biztosan közbejött valami... Na persze, megvan! a felesége! Mostanában várják a második gyereküket, bizonyára épp most jött el a szülés ideje. Csakis ez lehet az oka. Biztosan el kellett őt kísérni a szülészetre. Negyed négykor feltűnt a boltvezető a járdán. Komótosan rakta a lábait, mintha minden egyes lépését megfontolná. Már -már az volt a benyomásom, hogy dacból nem siet: csak azért sem! Nem dől össze a világ amiatt, hogy ő most elkésett. Jó hosszú volt már a várakozók sora, mire a fiatal férfi megérkezett. A pénztáros rögtön megrohamozta kérdéseivel: — Na, mi van? Szül a felesége? Vagy már meg is van a gyerek ? Izgatottan figyelt mindenki alig vártuk a választ — jó hírt sebb lesz a bevétel. Ezzel is úgy leszünk, mint az uborkával, amely az idény vége felé inkább a szabadpiacra vándorolt, mint a felvásárlóhoz. A termelők, látva az uborka iránti megnövekedett keresletet és a kilónkénti 14—15 koronás piaci árat, szabadon értékesítették a termést. Valljuk be őszintén, kit ne csábítana a magasabb felvásárlási ár?! És ahogy hallom, a cukrászdák már most 70 koronáért vásárolják fel a dió kilóját, míg mi, felvásárlók nem tudunk ennyit kínálni érte a termelőknek. — Mi lehetne a megoldás? — Ezzel a dologgal magasabb fórumon kellene foglalkozni. Egy biztos: az árhullámzások nem jó irányba terelik a termelői kedvet — mondja Filip Józsefné. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA [Az ítélet jogerős A házassági hűtlenség miatti bűncselekmények aránya hazánkban nem túl nagy, de következményük súlyos is lehet. Esetünkben nem sok hiányzott ahhoz, hogy a vádlott 45 éves felesége meghaljon ... A 37 éves keszegfalvi (Kameniőná) Ferdinand Kovácsot eddig hatszor állították bíróság elé és ítélték el erőszakos bűncselekmények miatt, s közülük háromszor nagyon súlyos, erőszakos bűncselekmény miatt. Az ügyész most mint rendkívül visszaeső bűnözőt gyilkossági kísérlet miatt vádolta. A büntetőtanács előtt a vádlott úgy A kötelesség mindig szívesen hall az ember. De az üzlet vezetője csak úgy féNállról felelt: — Ugyan! Még van három hetünk. Nem történt semmi. Csak ebéd után lepihentünk, s későn ébredtünk föl... Csak ez történt tehát. Most már mit tehetünk, mással is előfordul... Nekem viszont akaratlanul is fehdéződött a fejemben egy eset a gyerekkoromból. Annak idején apám három műszakban dolgozott. Ha éjszakás volt, az este kilenc órakor induló autóbusszal ment be a városba. Egyszer — egy késő őszi napon történt — az autóbusz a megszokottnál jóval hamarabb érkezett. Apám éppen a kaput nyitotta, amikor a busz elhúzott a házunk előtt. Egy bicikli volt épp a kapuhoz támasztva, azt megragadta, felpattant rá, s miközben gyorsan hajtani kezdte a pedált, rám szólt, hogy fussak utána, hozzam majd haza a megállóból a kerékpárt Én lélekszakadva futottam, ő csak távolodott, távolodott Az autóbusz akkor még ott állt a megálvallott, hogy mikor a szilveszteri mulatság utáni délelőttön hazaért, megtudta, hogy feleségénél éjszaka idegen férfi volt látogatóban, s ezt ő nejének szóvá is tette. Erre az asszony a gyerekekkel együtt ott akarta öt hagyni, és az állomásra ment. Ekkor szinte elborult elméje, s nem is tudta, mit csinál. A nyomozás során viszont az ügyvéd és a pszichiáter jelenlétében beismerte, hogy feleségét tőrrel kétszer megszúrta. Ezután egy személyautó alá ugorva öngyilkosságot kísérelt meg. Védelmére felhozta, saját gyerekeitől tudta meg, hogy feleségénél az éjszaka idegen férfi volt s féltékenységében nem fogta fel, mit is cselekszik. A sértett, tehát a feleség is igazolta a bűntettet és annak elkövetési módját. Elmondta, hogy mikor a vasútállomáson várakozott, férje késsel a kezében üvöltözve, hogy „most megdöglesz!”. kétszer hátba szúrta. Ezt a bizonyítás során a kihallgatott tanúk egész sora igazolta. A bírósági orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a sértett lapockáját két szúrás érte, melyek a tüdőn át a mellkasig hatoltak, emellett két bordája is eltört A lelet szerint a sérülést a helyszínen lefoglalt, 10,5 cm hosszú pengéjű vadásztőrrel okozta a tettes. Az első szúrás volt erősebb, a másik csak közepes. A sérülések az asszony életét közvetlenül veszélyeztették, s főleg a tüdőt ért szúrás, mely halálhoz is vezethetett volna. A nő gyógykezelése mintegy hat hetet vett igénybe. A véralkohol-vizsgálat a vádlott vérébe 1,96 ezrelék alkoholt állapított meg. Tette elkövetése után a vádlott egy Volga típusú személygépkocsi elé ugrott, de könnyebb sérülésekkel megúszta. lóban, úgy gondoltam, bevárja a menetrend szerinti indulási időt. De még csak fél úton járhattunk, amikor a sofőr indított. A pszichiátriai szakvélemény a vádlottnál semmilyen lelki betegséget nem állapított meg, tettét egyszerű alkoholos befolyásoltságban követte el, személyiségét pedig alkoholistának ítélték meg. A bizonyítékokat értékelve a vád beigazolódott: Kovács 1989. január 1-jén a déli órákban a vasútállomás várótermében, házastársi nézeteltérések után, rátámadt a nála 9 évvel idősebb feleségére, akit egy vadásztőrrel kétszer hátba szúrt, mely szúrások a mellüregbe hatolva súlyos tüdősérüiést és bordatörést idéztek elő. Életét csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróság büntetőtanácsa megerősítette a vádban is rögzített minősítést, de csak mint viszszaeső bűnözőt ítélte el Kovácsot s nem mint rendkívül visszaesőt, mivel az utolsó erőszakos bűncselekmény miatti büntetését több mint tíz évvel ezelőtt töltötte le. Minden terhelő és enyhítő körülményt értékelve a bíróság úgy látta, hogy a tíztől tizenöt évig terjedő büntetési skálán a legmegfelelőbb a 12 éves szabadságvesztés kiszabása, melynek letöltésére Kovácsot harmadfokú javító-nevelő intézetbe sorolták. Alkoholtól való függősége miatt a szakértők javaslatára intézeti kényszerelvonó kezelését is elrendelték. A bűntett minősítése és a kiszabott büntetés ellen a vádlott fellebbezést nyújtott be, mert szerinte csak súlyos testi sértést követett el. Az SZSZK Legfelsőbb Bírósága a fellebbezést értékelve megállapította, hogy az első fokon hozott döntés jogilag helytálló, ezért azt elutasította.-íkr— Tóth, várjál! Hallod, Tóth? Várj meg! — tört fel apámból a kétségbeesett kiáltás. Tóth a kollégája volt, akivel egyszerre jártak dolgozni. S akkor hátunk mögött Tóth bácsi nevetését hallottuk: — Várlak, várlak! Reméltem, hogy te se hagysz itt engem. Apám megkönnyebbült idősebb munkatársa higgadtsága láttán. S máris azon kezdtek tanakodni, hogyan is juthatnának el tízre az üzembe. Mert az kétségtelen volt hogy a műszak kezdetére ott kell lenniük. Úgy döntöttek, motorkerékpárral mennek. Apám előhozta jó öreg kétszázötvenesét, s mit sem törődve a tél közeledtét jelző nyirkos köddel, már indultak is. Sok más esetnek voltam még tanúja gyerekkoromban. S bár apám sose mondta, hogy a kötelesség megszeg heteden. az adott szó megmásíthatatlan, saját példájával mégis megmutatta s megtanított, hogy minden helyzetben eleget kell tenni kötelességünknek, hogy semmi sem lehetetlen, s hogy történjék bármi, az embernek helyt kell állnia. FIALA ILONA nő 7
