Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
gyan tennénk hát képesek átfogóan látni a kisüzemek gondjait?! Az újságíró számtalanszor tapasztalja, tervhivataltól az ágazati miniszterig, hogy amire az állami nagyvállalat (a monopol!) nem képes, annak megoldását a szövetkezeti szférától várják, mondván, a kiegészítő termelés az övék kell, hogy legyen. A nemzeti bizottsági és szövetkezeti építöbrigádoknak kellene ily módon karbantartaniuk a lakásalapot, elvégezniük a felújításokat és az igényes belvárosi foghíjbeépítéseket. Az ipari szövetkezeteknek kellene megtermelniök azokat a termékeket, amelyeknek a gyártása nem eléggé kifizetődő. De persze nagyon is húsbavágó kérdés: ők ráfizethetnek? És az is sokakat foglalkoztató kérdés: miért drága a gyermekholmi, ha senki nem nyer rajta? Nos, Ludmila Gulovával átnéztük az árkalkulációt is. Az országosan érvényes előírások vonatkoznak a Piesfankára is, a konfekción nincs kedvezményük. A 2—6 éves korosztály ruháit 19—50 százalékig terjedő fogalmi adó terheli, a 6—10 Az egyik műhely a kisgyermekes anyaké. Itt rugalmas a munkaidő, és nincs szalagmunka. Mindenki készterméket állít elő éves korosztályét is 50 százalék körüli, a nagyobbakéit pedig változó, mint a felnőttekéit. A blúzoknál a forgalmi adó 39— 41—54 százalék között mozog ... De a forgalmi adón túl még más egyebek is leképződnek a kiskereskedelmi árakban. — Egy kamaszméretű anorák vagy egy nadrág kiskereskedelmi árképzési indexe 2,85 — szemlélteti Ludmila Gulová a folyamatot. — Tölünk nagykereskedelmi áron kerül az áru az Otexhoz, s hogy egyszerű legyen a számítás: ha a nagykereskedelmi ár pl. 100 korona, akkor ehhez hozzá kell adni még 2,85X100-at, vagyis 285-öt, így lesz a kiskereskedelmi ár 385 korona. Ennek az összegnek az idei évtől kezdve 21 százaléka illeti a kereskedelmet rabatt címén, ami tulajdonképpen a kereskedelmi árkedvezményt jelenti. A számolást ki-ki folytathatja, az államkassza azért nyer a gyermekholmin, nem is kis őszszeget, mégha mindenki más ráfizetésről panaszkodik is. Az árképzés különben is furcsa dolog. Vannak benne különböző kategóriák, s ezek jóvoltából végeredményül kijöhet az is például, hogy mig ugyanaz a blúz teljesen sima kivitelben 280 koronáért kerül a boltokba, egy kézi hímzésű virágdísszel már csak 205 korona. (Lehet, hogy a jövő a hímzett gyermekholmié?) Paradox a helyzet. A Piesfanka műhelyeiben dolgozók átlagéletkora 24 év, és mivel mind egy szálig nők, anyaként is érdekeltek abban, kapható-e nálunk gyermekruha. Dolgozóként azonban nem foglalkozhatnak ilyen lelkiismereti kérdésekkel, mert hiszen keresniük is kell! Megérthetők azok, akik több pénz reményében máshová pártolnak, és megérthető az elnök aszszony, aki gazdasági szakemberként kénytelen helytállni, mert ez az elsődleges feladata. Az újságíró csak egy dolgot nem ért. A standard áruk külföldi behozatalával vannak már rossz tapasztalataink; kiderült, milliókat (tízmilliókat!) fizetünk rá, megbízhatatlanok a források, bajok vannak a minőséggel, s a mennyiségről már nem is szólunk... És baj van a szemlélettel, a gyakorlattal is, hiszen miközben mi magunk az iparilag fejlett tőkés országoknak végzünk bérmunkát, és szállítunk standard árut (melynek maradékait itthon Q minőségi osztályú luxustermékként értékesítjük), egykor fejlett iparunk jó hírét a „harmadik világ" jellemzőihez degradálva, a harmadik világból képtelenek vagyunk nyereségesen beszerezni ugyanezeket a holmikat. Ezért aztán a legégetőbb hiánycikk kényszerbehozatala a legtöbb esetben marad az, ami: tűzoltás. (Főleg ilyenkor, karácsony előtt.) A helyzet — nem csak szövetkezeti fronton — elszomorító. Az egészből kiszakítva nem is lehet igazán elemezni. A beígért és sokat emlegetett „szemléletváltás" talán segíthetne a helyzet javításában, ahogy azt az országhatárainkon kívüli példák mutatják. De ez egyelőre még várat magára. N. GYURKOVITS RÓZA PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI A tervezők jól dolgoznak,- sok díjat nyernek, de mire a gyártásra kerülne a sor, kiderül, hogy nincs elég alapanyag nő 5
