Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-08 / 46. szám
miért, nem teljesítették kívánságát. Arrébb, a katedrális boltíve alatt szobrot emeltek a kupola építészének, Brunelleschi nek. A Dóm tér legősibb épülete a nyolcszögletű Battistero, vagyis a keresztelő kápolna. Sokan azt hitték, köztük Dante is, hogy ezt még a régi rómaiak építették. A Dómra néző keleti bronzkapu domborműveit Michelangelo elragadtatással „Porta del Paradiso"-nak (a Paradicsom kapuja) nevezte el. amely bibliai jeleneteket ábrázol és Lorenzo Ghiberti szobrászművész alkotása. Firenze történelmi belvárosát járva eljutok az óváros másik műemlék terére, a Piazza della Signoríára. Firenze jelképe, a Palazzo Verecchio, vagyis a városháza. Felső homlokzatát csipkés lörések koronázzák, így az épületet inkább várpalotához hasonlítanám. Ugyanolyan törésekkel csipkézett 90 méter magas kilátó-loggiás tornya felemelt mutatóujjként figyelmeztet a hatalomra. A tizenkettedik század fordulóján, amikor építeni kezdték. Dante még a városatyák közt viselte szívén Firenze sorsát. Akkor még nem hitte volna, hogy mire felépül a városháza, éppen ennek urai száműzik szülővárosából. A palota előtt Michelangelo Dávid szobrának mása jelképesen őrködik a főbejáratnál. Az eredetit féltő gonddal az Accademiába vitték. A reneszánsz fénykorában építették a városházát, annak udvarát, és a freskókkal díszített belső termeit, köztük az 500-ak termét, melyben a városi magisztrátus ülésezett Ebben az időben született Michelangelo itt látható Győzelem szobra is. A teret övező épületek között található az Uffizi-palota. a volt nagyhercegi kormányhivatal székháza. A palota otthont ad a Mediciek alapította képzőművészeti gyűjteménynek. Lehetetlen leírni a festőművészetnek és szobrászatnak ezt a ragyogó kincsestárát, melyet szerte a világon ismernek. Csupán néhány mester nevének, alkotásának említésére vállalkozom. Megtalálom itt Leonardo da Vinci Angyali üdvözletét Michelangelónak a Doni-család számára festett képeit Botticellinek a Tavasz és A Vénusz születése című munkáit. Giorgione Önarcképét Tiziano Vénuszát. Veronese szebbnél szebb képeit, Goya Spanyol királynőjét, Dürer és Raffaello madonnáit Rubens Isabella Brandt művész arcképét. A Santa Croce katedrális monumentális hármas homlokzata hasonló mint a Dómé. talán valamivel szerényebb, s odabenn a boltívek alatt nagy emberek alusszák örök álmukat. Itt nyugszig többek között Michelangelo. Rossini. Machiavelli. Galilei. Az óváros utcáit járva a Via Cavour elején megtalálom a Palazzo Medicrt. a firenzei reneszánsz jellegzetes palotáját. A Mediciek fénykora és hanyatlása egybeesik a firenzei reneszánsz fejlődésével és hanyatlásával. A család nem viselt fejedelmi rangot hanem úgy. mint a város többi lakosa Firenze polgárának nevezte magát Sietek az Accademiába. hogy legalább rövid ideig gyönyörködhessem Michelangelo leghíresebb művében, a Dávid szoborban. Négy befejezetlen szobor áll mellette, köztük a Rabszolga, melyeket a mester óriásoknak nevezett. Hogy miért nem fejezte be a szobrokat? Mert Rómába utazott, hogy megfesse a Sixtusi-kápolna Utolsó ítélet freskóját így szülővárosába, ahol befejezetlen szobrait hagyta, életében sohasem tért már vissza. A belvárosi sétálóutcában nyüzsög a sok turista. Látni itt rikító öltözetű amerikaiakat, videokamerával futkosó japánokat, hangoskodó németeket, olasz szabadságos katonákat és ez az egész színes nyüzsgés beleillik Itália összképébe. A folyóiparti házsor mellett elhaladva Firenze további látványosságához, a Ponte Vecchio műemlékhídhoz érek. melynek mindkét széléhez fecskefészekszerü apró házakat ragasztottak, s így aki átmegy a hídon, jobbról is, balról is ajándékboltok, ékszerüzletek, arany- és ötvösművesek kirakatait nézegetheti. Ezek az arany- és ötvösműhelyek a néhai pénzváltókkal együtt a mai modem bankházak elődei voltak. A hid közepén levő nyitott erkélyről elnézegetem az Amo hömpölygő vizét, mellettem pedig az idegenvezető éppen a német turistáknak magyarázza, hogy a második világháborúban a visszavonuló katonáik mennyire szerettek hidat robbantani. A hidat csak a német konzul könyörgésére kímélték meg. a többit mind felrobbantották. Ragyogó rálátás nyílik innen a városra, és mintha a nagy mester Michelangelo bronzba öntött Dávid szobra is a várost fürkészné, keresgélve, hol nyugszik alkotója. DUSEK IMRE Gyökeres változásokat akarnak a nők Köztudomású, hogy társadalmunkban a nők egyenjogúak, tanulhatnak és művelhetik magukat. Valójában azonban szociális körülményeik miatt nem tudják képességeiket és tehetségüket kellőképpen kibontakoztatni. — Az. hogy ma annyit vitatkozunk a nők helyzetéről, nem a glasznoszty sajátossága, hanem objektív szükségszerűség. A peresztrojka munka- és életfettételeiknek megváltoztatása, általában a társadalom és a nők viszonyának átértékelése nélkül nem lehet sikeres — mondja Maja Pankratova, az ismert szociológusod aki hosszú ideié tanulmányozza a nők és a család társadalmi megítélését. — Régi, elcsépelt igazság, hogy teherbíró és tűrőképességünk nem ismer határokat. Ez valóban így is van. csakhogy most már végre szeretnénk terheinket megosztani a férfiakkal. Gyökeres változásokat akarunk. — Furcsa, ellentmondásos dolog. hogy amióta a peresztrojka elkezdődött, az újságok egyre - másra szólítják fel a dolgozó nőket hogy térjenek vissza a családi tűzhelyhez. Mi erről a véleménye? — Ennek az a magyarázata, hogy a válások megszaporodását a riasztóan alacsony születési számot a fiatalokkal kapcsolatos gondokat sokan a nők munkába állásával hozzák összefüggésbe. Ezért követelik hagyományos társadalmi szerepünknek a visszaállítását. Én úgy vélem, hogy a nők ma már nélkülözhetetlenek a termelésben. Azt kellene elérnünk, hogy mindegyikünk maga dönthesse el: akar-e dolgozni, s ha igen, hol és milyen munkaidő-beosztásban. Egy felmérés szerint a megkérdezettek nyolcvan százaléka nem kívánja otthagyni a munkahelyét — még azok sem, akiknek anyagi körülményei lehetővé tennék ezt. Más vizsgálatok is azt tanúsítják, hogy ez a 80—20 százalékos arány általános, városon és falun egyaránt. A megoldás az lenne, ha növelnénk a családi pótlékot — amely nálunk igen alacsony, jóval alacsonyabb, mint például a nyugat-európai országokban —, s így minden anya szabadon választhatna a munkahely és a család között. Ne csak papoljunk róla, hanem a gyakorlatban is ismerjük el. hogy a gyermeknevelést egyenlő fontosságúnak tartjuk a társadalmitag hasznos munkával. — Mi a véleménye: változatlan megbecsülésben van e része a dolgozó nőnek családjában? Állrthatjuk-e ezt figyelembe véve. hogy a nők mind fizetésüket. mind lehetőségeiket tekintve el maradnak a férfiak mögött. Hiszen elég csak arra utalnunk, hogy sem a politikai bizottságban. sem a minisztériumokban nincsenek nők. s a diplomáciai karban is mindössze egyről tudunk . .. — A nők nagy része szerint munkába állásuk jói hatással van családjuk közérzetére, a családi légkörre. Tekintélyük férjük, gyermekeik szemében megnő, hiszen pénzt visznek haza. s ezzel hozzájárulnak életkörülményeik javításához. és látókörük, ismereteik is kiszélesednek. Mindazonáltal kettős teherviselésük megoldhatatlan ellentmondásnak, egyszersmind talán életük legkirívóbb ellentmondásának látszik. Nálunk, ha a dolgozó nő hazaért már el is felejtette munkahelyét mert anynyi tennivaló várja otthon. A férfiak viszont akiket nem terhelnek úgy a családi gondok, teljességgel hivatásuknak élhetnek. A családon belüli munkamegosztás úgy alakult ki évszázadok alatt, hogy a férfi fő feladata az otthon falain kívülre, a nőé az otthon falain belülre esik. A nők fizetése is rendszerint elmarad a férfiakétól, de nem mindig és nem mindenütt A balti köztársaságokban például minden tizedik családban többet keresnek, mint az erősebb nem képviselői. Véleményem szerint a jövőben javulni fognak társadalmi felemelkedésünk esélyei. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nők általános műveltsége és szakmai sikereik nemzedékről nemzedékre nőnek. És minden bizonnyal előbb-utóbb megszabadulunk a háztartási munka terheitől is. Megtettük már az első lépéseket ... — Ön szerint tehát a hétköznapi gondok akadályozzák a nők felemelkedését ? — Számtalan gátló tényezővel kell számolnunk. Vegyük először a lélektaniakat: a kislányokat már óvodás koruktól az anyaságra, a fiúkat a családfenntartásra készítik fel. s ezzel eleve egyenlőtlenekké teszik őket. Felnőtt korukban pedig munkahelyükön és közvetlen környezetükben sem segítik elő a nők szakmai előrehaladását. mert a közfelfogás szerint merő kedvtelésből vállalnak munkát. De hogyan is vegyék fel a versenyt munkahelyükön a férfiakkal, ha naponta órákat töltenek el a sorban állással, a hiánycikkek felkutatásával? Erejük, energiájuk nagy részét erre. s nem szakmai önképzésükre fordítják. — Egyetért azzal, hogy nálunk más-más jogok illetik meg a két nemet? — Tudatos megkülönböztetésről nem beszélhetünk. De tény az. hogy a fentebb részletezett körülmények miatt és történelmi okokból nincs elég olyan energikus, kellően képzett és felkészült nő nálunk, aki alkalmas lenne vezetőnek. Mindennek ellenére — ugyancsak a felmérések tanúsága szerint — férfisovinizmusról nemigen beszélhetünk. A két nem képviselői megegyeznek abban, hogy a férfiak nem támogatják egymást minden körülmények közön. Más kérdés, hogy a munkahelyeken nem képviselik megfelelőképpen a nők érdekeit. Amikor például elfogadták a kisgyermekes anyák röviditen munkaidejéről szóló törvényt, a férfi főnökök nem siettek bevezetésével. Igaz. maga a törvény sem egészen egyértelmű. — Egy amerikai szockMgusnő módfelett csodálkozott azon. hogy nálunk mennyire számon tartják: férjezett-e a nő vagy sem. Csakugyan így van ez? Továbbra is ugyanazt a helyet foglalja el a család értékrendünkben, mint azelőtt: nem rendítették meg a válások? — Nem nagyon. A nők nyolc van és a férfiak hatvan százaléka szerint a boldogság alapfettétele a kiegyensúlyozott családi élet, bár az utóbbi időben többen .ja szabad életre" vagy a külföldi utazásokra szavaznak inkább. Persze vannak nők — bármilyen eretnek gondolatnak tetszik is —, akik alkalmatlanok a házasságra, hiába is bizonygatják. hogy csak a szerencse nem kedvez nekik. Tudomásul kell vennünk ezt, ha mégoly alacsony is a születési arányszám. Nagy általánosságban azonban igen érzékenyen érinti a nőket a férjhez menés! reményeik meghiúsulása. — Korábban több nőt helyeztek vezető állásba. Helyes gyakorlat volt ez? — Természetesen nem. Nem lett volna szabad erőltetni, de talán így akarták ösztönözni a legjobbakat. Ma már másképp látjuk ezt. Jobb, ha mindenki a maga erejéből igyekszik felküzdeni magát. Natalja Kraminova Moszkovszkije Novosztyi nő 9
