Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-08 / 46. szám
Nőszervezeti “ Véteményunk szerint időszerű a Cseh szlovák Nöszövetség alapszabályzatának módosítása. A járási szervek időben összehívták az alapszervezetek vezetőit, és tájékoztatták őket a módosításokról. Az alapszervezetek most tanulmányozták az anyagot, mely a vezetőségi gyűléseken megvitatásra került. Különösen érdekelt bennünket a III. témakör, vagyis a CSSZNSZ szervezeti felépítése, a szövetségen belüli demokrácia, s ezen belül a 13. pont, amely kimondja, hogy „az alapszervezetek tanácskozásain érvényesül a nyílt véleménycsere, a bírálat és az önbírálat". így érvényre juthatnak az alulról jövő javaslatok, ötletek is, melyek az alapszervezetekben születtek meg. Stúrovo-nánai alapszervezetünkben is tanulmányoztuk az alapszabályzat-tervezetet, s helyeselve a felsoroltakat, hiányérzetünknek is hangot adtunk. A falusi alapszervezetekre vonatkozóan a megemlítésnél többet nem találtunk a tervezetben. Ezt keveselljük, mert tudvalévő, hogy egy-egy faluban tíznél jóval több a szervezet taglétszáma, az átlag 50—80 körüli. Ez már egy kis tömegszervezet, mely olajozza, görgeti a falu „szekerének" kerekét, tesz már egyet s mást a fejlődésért. Ugyanakkor összetételénél fogva e szervezetek tagsága az, amely az óvodák, iskolák, a fiatalok, az idősek, egyének és családok minden, gondját, baját közvetíteni tudja, vagyis szociálpolitikánk legérzékenyebb visszajelzője lehet, ezért nagyobb figyelmet érdemelne. füzünk abban, hogy a gyakorlati életben ezt meg is kapják majd. Hiszen a falusi szervezetek tagsága nemcsak életkorban, hanem életvitelben, gondolkodásmódban és foglalkozás tekintetében is annyira sokrétű, hogy szinte minden irányban közvetíthet, ha országos célokról, tennivalókról van szó. Nem rekeszthetök hát ki a városi, járási, kerületi szervek figyelmének középpontjából. Fontos, hogy milyen a tagság, magánéletével, munkájával milyen személyes példát mutat, s már az sem kevés, ha saját portáján tart példás rendet, mert tapasztaltuk, hogy aki otthon rendezetten él, az a közügyekért is szívesen vállal többletmunkát. legyen az egyének és családok becsületes életmódja minden tagra nézve kőtelező konkrét tett, mert ez kihathat a település, végeredményben pedig az egész ország közgondolkodására. A javaslat megvitatása mellett persze sok más dolog foglalkoztatja még a nőszervezeteket. Örömünkre szolgál, hogy szervezetünktől nagyon szép propagációs anyagot kaptunk, melyet jól fel tudunk használni munkánk során. Városunkban a nemzeti front és a vnb most hirdette meg az őszi aktivitás hónapját, hazánk megalakulásának 70. évfordulója, valamint a csehszlovákszovjet barátság jegyében. Ez szorosan kötődik a környezetvédelemhez, melynek érdekében másodlagos nyersanyagok gyűjtésére kötelezték magukat egyének és tömegszervezetek. Szervezetünk itt is bizonyítani akar. mert az említett évfordulók mellett mi már gyűjtjük a konkrét tetteket is, melyekkel saját kongresszusunkra készülve akarjuk szervezetünk jó hírét öregbíteni. HAJTMAN KORNÉLIA, NÁNA [Köztünk élnek Az orvosi rendelők zsúfoltsága, a várakozási idő lehetőség arra, hogy az ember képet alkosson egy-egy körzeti orvos munkájáról. A tornai {Turnianske Podhradie) II. számú orvosi rendelőben rend van. Tar Márta egészségügyi nővér szigorú fegyelmet tart, dr Tarabcáková Irena pedig szívélyesen oktat a rendszeretetre, az utóbbi években még arra is, hogy a betegekkel megértessék: az orvos dolgozik és a rendelés alatt nem kell zavarni, mindenkire sor kerül. A fiatal doktornő 1981. május 1 -tői dolgozik itt a körzeti rendelőben. Közben két gyermeknek adott életet, s mikor kissé felcseperedtek, folytatta munkáját, mely bizony nem mondható könnyűnek. Körzetébe 3 770 beteg tartozik, az elmúlt fél év alatt 6 226 embert vizsgált meg, évente kétszer szervez véradást, melyen mintegy 190 véradó jelenik meg. Körzetéhez hét község és három üzem tartozik, amelyben minden héten kedden rendelési nap van. Szerdán a véleményező és ellenőrző bizottság ül össze a betegek felülvizsgálatára, a csütörtök a nyugdíjasoké. És ők azok, akik felhívták a figyelmemet, írjak a mi kedveá doktornőkről, aki olyan türelemmel és figyelemmel fordul idős betegei felé, hogy dicséretet érdemel. Pedig a kezdet Tarabcák doktornő részére is nehéz volt, mint általában a többi fiatalnak. Olyan kedvelt és szakmailag elismert doktornő után vette át a rendelést, aki tíz évig rendelt itt, és csak a magasabb fokú képzettség megszerzése miatt távozott. Eleinte egyes betegek fel-felkeresték régi orvosukat, majd hallva Tarabcák doktornő kedves érdeklődését betegei iránt, lassan viszszatérnek a tornai rendelőbe, és panaszaikkal ma már bátran keresik fel fiatal körzeti orvosukat. Tarabcák doktornő látja és érzi, hogy betegei bizalommal fordulnak hozzá, s bár számuk egyre gyarapszik gyógyítá-Tárcánk Középtermetű, szürke ruhás férfi lépegetett a járdán. Járása nyugodt és kiegyensúlyozott volt, amolyan közönséges ballagás. Néha a kirakatok felé nézeti de látszott rajta, hogy nem a bennük lévő holmik érdekük. A férfi arca közönyös, kifejezéstelen volt, akárcsak a haja és a ruhája. Látszott rajta, hogy valami erősen foglalkoztatja, hogy figyel valamire, amit megerősített a kirakatokra tévedő tekintete. A férfi megállt az ablak előtt. Köszönt En fogadtam. Egy pillanatig bámula a fehér virágtartóban a begóniákat, aztán megszólalt: — Szeretem a fehér színt — Én is — válaszoltam. — Őszig fehér cipőben járok. Gyűlölöm a fekete lábbelit. — A gyűlölet igen kemény kifejezés. Kár olyasmire használni, mint a cipő — ellenkezett a férfi. Éva Besfaková Ablak Azon az augusztusi vasárnap délelőttön az ablakban álltam. Egy öreg ház földszintjén lakom. Nem kellemes hely ez Aki itt lakik, annak nincs zavartalan magánélete, hanem olyan természetellenes, amelyre rányomja bélyegét a félelem. Nem a betörőktől fél, hanem az idegenek tolakodó tekintetétől. Ha az ablakban állok, a járókelők szeme egy magasságba esik az enyémmel, ami azonban nem közelséget, emberi összetarozást sugároz Épp ellenkezőleg. Gyakran szorongás fog el, elrejtőzöm a függöny ráncai mögé, amíg elhalad az ismeretlen járókelő, akivel szemben olyan ellenszenvet érzek, mintha sáros cipővel piszkhaná a szobám szőnyegét. Csak amikor már elhaladt, nézek ki az ablakon, és locsolom meg a virágokat. Az egyhangúan ballagó férfi nem tűnt ellenségnek. Amióta befordult az utcába, tudtam. hogy nem óhajt belesni az ablakon. Kint a hőség és az utca pora fokozta az üresség érzését. A férfin kívül senki sem járt az utcán. Én az ablakban ácsorogtam, mivel utáltam a vasárnap délelőtti sétákat Ha nem jutok ki a városból, mindig otthon maradok. Évek óta nem járok el vasárnaponként otthonról. a földszinten — Gyűlölöm a mértéktartást is — folytattam, figyelmen kívül hagyva ellenvetését. — A kimért kifejezéseket, érzelmeket szavakat A gyűlöletet mindig többre becsülöm, mint a mértékletességet Hallgatott Higgadtam félreállva az ablaktól, rám se nézett Rágyújtott. Az utca végét bámulta, pedig az semmiben sem külömbözött attól, ahol áll. Hiszen ugyanaz a járda volt amely piszkos futóként szegélyezte az utcát Nem tudtam, miért bámul a messzeségbe, de úgy gondoltam, csak azért, hogy ne kelljen rám néznie. Valószínűleg ez az igazság, mivel én nem kértem a társalgásra. Nem én. — Én mértéktartó ember vagyok — szólalt meg egy pillanat múltán, de ezúttal hangját felemelte. — ki nem állhatom az indulatosságot, a konfliktusokat Mindig a pontosságot és nyugalmat óhajtottam, és azt akarom most is. Az indulatokat és a konfliktusokat soha nem bírtam, az idegeimre mentek. Az utolsó kifejezés vulgárisán csengett. Jobban kiemelte logikátlanságát. — Egy mértéktartó embernek semmi sem mehet az idegeire — ellenkeztem — Nem hiszem, hogy egy ilyen embert ilyesmi kizökkenthet a nyugalmából. Az úgynevezett egyhangú, szürke életem soha senkit nem tehet boldoggá. A férfi megértett. Eldobta és eltaposta a csikket. Negyed öt volt. Az utcán feltűntek a vasárnapi sétáról hazatérő járókelők. Pontosan negyed órát beszélgettem a szürke ruhás férfival, aki utolsó szavaimra szótlanul megfordult és elindult visszafelé ahonnan negyed órája érkezett. Bámultam a járását szürke ruhás alakját, míg csak el nem tűnt az utca fordulójában. Szó nélkül távozott, mint minden vasárnap negyed ötkor, immár nyolc éve, amikor is tizenkét évi házasság után elváltunk. Becsuktam az ablakot. Nem kell senkinek belátnia vasárnap alkonyaikor egy öregedő asszony szobájába. OREL ÉVA FORDÍTÁSA na 6
