Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-08 / 46. szám

suk nem fárasztja, nem idegesíti öt. Erre esküdött fel ezelőtt hét évvel, és az eskü kötelezi. FARKAS RÓZSA r Mindenféle Valahogy úgy képzelem el. hogy ha példá­ul megbetegszik egy szolgáltató üzem egyetlen órajavító mestere, s emiatt sokat késik a javítás, s mondjuk, már harmadszor megyek az órámért, és esetleg elégedetlen­kedem, hogy már rég kész kellene legyen, akkor az üzem közvetítője ne rivalljon rám, hogy nem tudom megérteni: ha egyszer valaki beteg, nem dolgozhat. És úgy képzelném el, hogy ha a piacon magvaváló szilvát keresek, ne csapjon be az eladó, ne sózza rám a portékáját, amikor az nem olyan, amilyet szeretnék. Na persze, én vagyok a balek! Ott helyben meg lehet róla győződni, megvavóló-e a szilva. Hát nem így tettem. De miért? Csak azért, mert a kofa határozottan állította, hogy pontosan az ő szilvája az, amelyik nekem kell. Én pedig nem akartam bizalmatlanságom jelét adni, hát vettem a szilvájából. S még el is pirul­tam, amikor elmenőben hallottam, hogy az árus odaszólt a szomszédjának: „Még mit nem akarna hat koronáért?!" És úgy képzelném el, hogy ha ruhát próbá­lok, és úgy látom, hogy nem áll jól rajtam, az V Röviden Az újbódvai (Nová Bodva) szövetkezet 60 hektáron termel káposztát. Akiváló minősé­eladó ne erősítse, hogy mintha csak rám szabták volna! S ne adja a sértődöttet, ha dicséretei ellenére sem veszem meg a ruhát. Ha pedig a hentesnél jogosan kérem, hogy az ujjnyi szalonnát vágják le a húsról, akkor úgy képzelném el, hogy a hentes ezt meg is teszi, és nem ér az a meglepetés, hogy a mögöttem állók fölháborodva szólnak rám: vigyem, ami van, ne tartsam fel az eladót. Sok mindent másképp is el tudnék képzel­ni, mint ahogy van. De úgy látszik, szűkölkö­dünk belátásban, emberségben, előzékeny­ségben. Pedig rajtunk is múlik, hogy életünk szebbé tegyük. Mindnyájunkon. FIA LA ILONA gű termés betakarításához szorgos kezek munkája kell. A begyűjtést a szepsi (Moldava nad Bodvou) mezőgazdasági középiskola di­ákjai végezték, az osztályozást pedig szak­emberek. Felvételünkön a nyugdíjasok csoportja, balról jobbra: Páll Dezső, Görgei Irma, Neho­­da Anna, Varga Júlia és Józsa Gábomé. Kép és szőve«: KONCZ ÁRPÁD A rm SZSZK Legfelsőbb Bíróságához Pavol Rigó vádlott enyhébb büntetés kiszabásáért fellebbezett, mivel eddig még nem volt bünteve, s nehezményezte, bogy harmadfo­kú javitó-nevelö intézetben kell büntetését letöltenie. A feljebbviteli bíróság Pavol Rigó fellebbezé­sét elutastítva, helyben hagyta a szlovákiai Kerületi Bíróság ítéletét, melynek alapján ez a 30 éves somorjai (Samorín) lakos — ittasan — az ugyancsak somorjai 18 esztendős Jozef Rigóval és egy büntetőjogilag felelősségre nem vonható kiskorú társával 1987. szeptember 6-án az éjszakai órákban megtámadta áldoza­tukat, több ökölcsapással a földre terítette, majd rugdalni kezdte, végül 40 koronáját elvet­te. Pavol Rigót összesen kilenc hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése terhelte, melyet az említett kiskorú fiúval követett el; Jozef Rigó pedig egy ilyen jellegű támadást szintén ezzel a fiúval hajtott végre. Amint az bizonyítást nyert, Az ítélet jogerős Rigóék csaknem két hónapon át — 1987 augusztusától 1987 szeptember végéig — tar­tották rettegésben a somorjai Park borozó környékét, ezalatt 11 férfit ütöttek le pénzszer­zés céljából, miközben egyik áldozatuknak sú­lyos testi sértést Ls okoztak. A „zsákmány” általában 30 koronától ezerkétszázig terjedt. Pavol Rigó a tárgyaláson részben tagadta az ellene felhozott vádat, s azzal védekezett, hogy a pénzt a legtöbb esetben fiatalkorú társa vette el a sértettől, valamint azzal próbálta magát menteni, hogy a nyomozás során csak azért ismerte be a bűneseteket, mert a rendőri szer­vek fizikai és pszichikai kényszere alatt volt. Jozef Rigó első bűnesetét ecsetelve úgy védekezett, hogy a sértettet, akit ugyan együtt követtek az utcán, vádlott társa ütötte, le, a pénzt pedig a kiskorú fiú vette el tőle, miköz­ben ő 4—5 métere állt, és semmit nem csinált. -Második tettét úgy írta le, hogy mikor a kiskorú fiúval az utcán sétálva üres konzervdo­bozt rugdaltak maguk előtt, azzal véletlenül eltalálták a sértettek, aki szidni kezdte őket, mire Rigó feltartóztatta őt. A földön fekvő embert a kiskorú tettes kétszer arcon rúgta, és elvette a táskáját. A nyomozás során kiderült, hogy annak 300 koronáját vitték el. A legfelsőbb bíróság nem látott semmi kivet­nivalót az elsőfokú bíróság döntésében. A bün­tetés kiszabásánál a bíróság helyesen vette figyelembe azt a súlyosbító körülményt, hogy Pavol Rigó tettét feltételes szabadságvesztés próbaidejében követte eLs hogy munkahelyén is roszul értékelik. Büntetése: 9 évig tartó szabadságvesztés, melyet a legsúlyosabb, har­madfokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie. Alkoholtól való függősége miatt a bírósági orvosszakértők javaslatára intézeti al­koholellenes kezelését is elrendelték. Jozef Rigó esetében enyhítő körülmény, hogy a bűntett elkövetése előtt rendes életmó­dot folytatott, büntetve nem volt. Ám tettének veszélyessége és jellege miatt 3 évig terjedő — elsőfokú javító-nevelő intézetben eltöltendő — szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Ezenkívül a bíróság kártérítésre is kötelezte őket.-íkr— | Figyelgetek B valahol egy nagymama, aki már megha­ladta hetvenes éveit. Nem is ét olyan messze tőlem, csak itt, a szomszéd utcában. Van egy lányunokája is, aki már közel jár a tizennegye­dik esztendejéhez Nos, ez a nagymama együtt utazott nyaralni ezzel az unokával. Mindketten megfelelő ruhadarabokat vittek magukkal. Megtehették, mert volt nekik. A nagyi csináltatott magának egy új ruhát, gon­dolván, egy nyaralótelepen, fürdőhelyen is­merkedési estre is sor kerülhet miért ne legyen vele a sok szoknyán, blúzon, nyári ruhán kívül valami modern, valami új szabá­sú, valami, amit ő úgy hívott: „A ruha!"... Az a bizonyos, amiben le lehet tagadni tíz-tizen­öt esztendőt pláne, hogy az alkata is megva­­gyon hozzá (mármint a letagadáshoz). Az unoka is kiválasztotta magának azokat a holmikat, amelyek manapság a tinédzserek divatját jelentik. Ilyen nadrág, olyan nadrág, rövidnadrág, farmernadrág, buggyos nad­rág... Számításuk bevált A fürdőhelyen valóban rendeztek ismerkedési estet Készült rá a nagymama is meg az unoka is, csak éppen a kislány volt a fürgébb, az ügyesebb, mert amikor a nagyi megjelent közös szobájukban, hogy magára öltse ez alkalomra csináltatott modern szabású, japánujjas, hasított szoknyá­­jú estélyi (vagy legalábbis délutáni) toalettjét, abban mér az unokája forgolódott a tükör előtt. Természetesen műszempillákkal és zöldre festett szemöldökkel. A látványtól a nagyma­ma szinte megmerevedett Kis ideig szóhoz sem jutott, végül erőt vett magán, és megkér­dezte a kislánytól, miért vette föl az ő ruháját, amit jó szimattal erre az alkalomra csinálta­tott. Mire a kislány: „Ugyan nagyi, csak nem csinálsz ebből ügyet?! Magad se kívánhatod, hogy én miniszoknyában menjek táncolni, esetleg valamelyik nadrágomban ?! Neked már mindegy, te mindenben csinos vagy, és annyi szoknyát, blúzt hoztál magaddal! A korodhoz tulajdonképpen az olyasmi jobban is illik..." Mit szól ilyenkor egy korunkbeli nagyma­ma? Elfojtja mosolygását, szigorú arcot vág, megpróbál tiltakozni, holott tapasztalatból tud­ja, úgyis hiába. Unokájával való nézeteltérései többnyire a kislány diadalával végződnek. Ez történt most is. Nagyi kikereste ruhatárából a legszolidabb és legkevésbé hasított fekete szoknyát ingblúzt is talált hozzá még néhány bizsuláncot. Az estély, remekül sikerült, annak ellenére, hogy nagymama elfelejtette zöldre festeni sze­me környékét és műszempi/lát sem ragasz­tott. Hiába! Ő már ilyen maradi nagymama. De az unoka a nagyi ruhájában? Mintha csak ráöntötték volna... X nő 7

Next

/
Thumbnails
Contents