Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
VizmBV ’ÁTÜSS/ két fél abból, hogy ez a település fontos kereskedőét, a Via regni Bohemia mellett létesült, ráadásul politikai tekintetben is jelentős helyen, a középkori Magyar és Cseh Királyság határán. A város az évszázadok során mindig nemzetek, nyelvek, kultúrák találkozó- és ütközőhelye volt. Sok gazdag német patríciusnak kellett elhagynia a házát, birtokát 1435 után, amikor a huszita seregek betörtek a település falai közé. Ezzel tér nyílt a környékről beáramló új lakók — a szlovák etnikum — számára. A középkor végére körülbelül azonos arányban lakták a várost magyarok, németek és szlovákok. A három etnikum képviselői egészen 1690-ig a vezetéséből is egyenlő mértékben részesedtek. Egy 1769-es feljegyzésből pedig kiderül, hogy éppúgy, mint azt a képviselőktől elvárták, az újonnan választott jegyző is csak abban az esetben foglalhatta el hivatalát, ha a latin mellett, még a magyar, a német, illetve a szlovák nyelv közül legalább kettőt bírt. A sok feljegyzés, rendelet, dekrétum persze arról is árulkodik, hogy az egyezségek korábban sem születtek minden verejték nélkül. Valójában nem fogadta be a város az egyetemet sem, amit a szlovák kultúra kiemelkedő képviselői azóta is fájlalnak. Pedig hát a messzibbre is elható fényt, a rangot az jelentette. A szlovák művelődéstörténet szempontjából nem lényegtelen az sem, hogy az 1635-ben Pázmány Péter alapította egyetemen kezdték a hallgatók a nyugat-szlovákiai nyelvjáráson alapuló pallérozott szlovák nyelvet először beszélni. És itt nyílott a szlovák nyelv első katedrája. A város magistrátusa és a lakosság azonban itteni működésének 142 éve alatt mindvégig hűvösen viseltetett az egyetem iránt. Nem értékelte a kiművelt emberfők jelenlétét, a 15 ezer kötetes könyvtárat, benne a 300 ősnyomtatvánnyal, és azt sem, hogy az egyetemnek saját könyvnyomdája, gyógyszertára, színi előadásai voltak. Amikor 1777-ben végül az intézmény átköltözött Budára — s ott lett belőle a ma is méltán híres Eötvös Loránd Tudományegyetem —, a nyári hónapokban a Vágón, majd a Dunán tutajokon és több tucat megrakott szekéren szállították el a javait, a könyvtár, a levéltár gyűjteményeit, majd a nyomdát. Állítólag a professzorok és a diáksereg ekkor nagy adag iróniával hagyta el a várost. —kocsis— EGY MEGÚJÍTOTT, DE AZ UTCAKÉPBE SZERENCSÉSEN ILLESZKEDŐ KAPUALJ A MAI KULTÚRA MAI PALOTÁJA A VOLT EGYETEM ÉPÜLETEI A SZÉP KOPORTAL A MÉG OLVASHATÓ FELIRATTAL AZ 1622-ben, A KORABAROKK STÍLUSÁBAN ÉPÜLT ISKOLÁN, A VOLT ALBERTINU MON KONOZSI ISTVÁN FELVÉTELEI te-
