Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
FÓRUM A nőszervezet életéből Indonéz népi együttest fogadott nemrégiben Bratislavában Elena Litvajová, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke. Az indonéz népi együttes a kulturális minisztérium meghívására érkezett hazánkba. A nöszövetségi fogadáson jelen volt Enap Suratman, az Indonéz Köztársaság csehszlovákiai nagykövete is. Elena Litvajová a szlovákiai nőmozgalom hagyományaival és jelenlegi feladataival ismertette meg a vendégeket. Kemala Motik Gafur, az indonéz kulturális küldöttség vezetője és a Cinta Tanah Air elnevezésű szervezet képviselője, aki egyébként az itt vendégeskedő folklóregyüttes egyik alapítója, meggyőződését fejezte ki, hogy az indonéz művészek — majdnem harmincéves szünet utáni — csehszlovákiai látogatása hozzájárul a kölcsönös kapcsolatok elmélyítéséhez.-Ik-FOTÓ: LAOISLAV LISICKY Rövid hírek Vágfarkasdon (Vlcany) nemrég találkozót tartottak a hatvanévesek. A rendezők — Restály János, Liptai Károly, Fazekas Lajos, Iván Gyula, Bogyi Ferenc, Deák Eszter, Seres János és Tóth János — hetvenkét személyt hívtak meg, akik közül hatvannégyen meg is érkeztek a ünnepélyre. Újra együtt voltak a gyerekkori játszótársak, köztük rég nerh látott emberek is, akiket az idők szele a határokon túlra vetett. Magyarországról harmincegyen, Kaliforniából egy kortársnő érkezett, de Csehországból és Szlovákia távoli vidékeiről is számosán. Szép és megható volt az ünnep azon része, amikor volt tanítójuk, Osztényi Endre köszöntötte őket. Utána a hnb-n fogadták a hatvanéveseket, s beírták nevüket a falu emlékkönyvébe, fogadták a jókívánságokat, majd a kultúrházban reggelig szórakoztak, társalogtak. Búcsúzóul pedig megfogadták, hogy öt év múlva újra találkoznak. BALOGH IRÉN Deákiban (Diakovce) a hetven éven felüli lakosokat köszöntötte kedves rendezvénnyel a hnb, a püt és a művelődési ház vezetősége. A faluban élő 220 hetven éven felüli személy közül 170-en vettek részt a nyugdíjastalálkozón. Az ajándékok és virágok átvétele után a komáromi (Komárno) Matesz színművészei vidám műsorral szórakoztatták az ünnepeiteket. Azokat az idős embereket, akik egészségi állapotuk miatt nem vehettek részt a találkozón, otthonukban látogatták meg a szociális ügyosztály vezetői. Kép és szöveg: VARGA ÁGNES M Érdekes előadás volt nemrég Nádszegen (Trstice). Igaz, egyhetes késéssel, de mégis eljött a helyi Csemadok meghívására Bödök Zsigmond csillagász, aki élményszámba menő néhány órával lepte meg az érdeklődő helybelieket. Nádszegen nagyon remélik, hogy ez csak a kezdet, s az előttük álló őszi és tavaszi időszakban még sok hasonló előadással kedveskedhetnek mindazoknak, akik hajlandók otthagyni az otthoni munkát, s elmennek egy kicsit művelődni. AGÓCS BÉLA Mindenféle f fatodszor rendezték meg Rim aszomti hatban (Rimavská Sobota) a Gömöri Vásárt. Idén kaptam először vásárfiát. (Mert gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy amit magának vásárol az ember, az nem ajándék.) Szóval, igy esett a dolog: Tulajdonképpen az állomásra indultam. Útközben persze azért próbáltam bekukucskálni a tolongó vásárlók válla fölött a kirakott holmira. Méreteimnél fogva nem túl nagy sikerrel... Igy aztán elég gyorsan haladtam. Találkoztam a ///. B-sekkel, akik lelkendezve mutatták a „zsákmányt" — apró virágos harisnyanadrágot — s készségesen magyarázták, merre találom a vadászterületet". Ezt nem lehet kihagyni, elindultam. Kikerültem néhány alaposan „bevásározott" férfit, megmentettem csodálatos fodros esernyőmet a pultokat rohamozó hölgyektől, kikérték a véleményemet, hogy „venni vagy nem venni", sőt, még kávéra is majdnem meghívtak. Azért csak tovább jutottam. A legjobban feltérképezhető sátrak alatt „rávasalós" mintájú gyerekpólók lógtak. Némelyiken igazán aranyos volt a matrica. TitaniHára gondoltam, azután a kinőtt ruhák szekrényére ... — De jó lenne, ha matricát is lehetne kapni — ötlött fel bennem. És mit fátok ? Az egyik sátor körül jókora tömeg, kicsik-nagyok kezében „A " matrica. Aránylag gyorsan sorra kerültem, az eladó kedves és türelmes, ráadásul készséges volt. Pedig álldogáltam ott egy darabig, amíg végre eldöntöttem, hogy a furulyás Tomot vagy a másikat akarom-e. Végre nyélbe ütöttük a vásárt, elköszöntem. — Aha, ott nyílnak a virágocskák! De megpillantottam még valamit: csábító színekkel újra hívogattak „A" matricák. Nem tudtam ellenállni, közelebb mentem. Választottam, fizettem, a szőke, kékszemű srác mosolyogva adott vissza. Ő is feltűnően udvarias volt. — Ezek összebeszéltek! A szomszédban lecsaptam a virágokra, mehettem volna akár, de győzött a Törpike, meg Titanilla lányom várható öröme. Visszamentem. A srác mosolygott. — Kérek egy ajándékos törpét — mondtam, mivel hupikék fogalmam sincs, hogy hívják a kezében csomagocskát tartó Törpöt. — No, ha ajándékos, adjuk ajándékba — mondta a srác egy vásározótól meglepő gesztussal. Hát így kaptam egy ajándékos Törpöt — ajándékba. KOVÁCS ILDIKÓ morsvonaton utazom haza Kassá- KJ Y ró! (Kosice). Péntek délután lévén a vonat zsúfolva van diákokkal. Eredeti szándékomtól, hogy aludni fogok, el kell tekintenem. Örülök, hogy leülhetek. Induláskor heten ülünk a fülkében. Középiskolásokkal utazom. Ahogy sza-CMi, hatvan körüliek Az őszi erdőt jártam. A nagy, • :ínpompás időszaknak már vége volt. Csupán a borókák és más tűlevelűek nem vetették le örökzöld ruhájukat. De a tar fák alatt is szeretek járni, a siippendő avarszőnyegen. (Állítólag jót tesz az aszfalthoz szokott lábizmoknak.) Szeretem a nyirkos levelekből föl szálló illatot, örülök, ha itt-ott fölfedezek néhány ehető gombát, vagy a távolból megpillantok néhány özet. Járom az erdőt, teli tüdővel szívom az erős, tiszta levegőt, amikor egyszeresük valami zajra leszek figyelmes. Nem vad csőrt elése ez a bokrok között, nem is az ágak ropognak. Nyikorgás ez. ahogy kelletlen kerekek szoktak nyikorogni. A hang irányából föl is tűnik hamarosan egy nő alakja, aki kis szekeret ház maga után. A szekérke magasan megrakva lehullott gallyakkal, farönkökkel, kidőlt törzsekkel amilyenek bőven hevernek a jók között. Milyen festői kép — gondolom jó mester ecsetjére méltó. Szép párja lehelne az én falamon lógó téli erdőnek, amelynek behavazott útján ficánkoló lovak húzzák a kocsit a rajta ülő, nyilván esküvőre vagy mulatságba igyekvő muzsikusokkal. Amint így elandalodom. az asszony a közelembe ér. Ráncos szoknya, báránybekecs, csizma van rajta, a feje kendövei bekötve, ami árnyékot vet arcára, de olyan magamkon'tnak nézem. — No, de ilyet! — hallom, és a hang rögtön ismerős. — Hát maga mit keres itt. Évike? — Jó napot, Gizus! — lepődöm meg én is, hogy itt találkozom régi üzemi konyhám volt szakácsnőjével aki a szilvás gombócból mindig adott ráadást, ha kértem. Ö is. akárcsak én. már több éve nyugdíjas lehet. — Egy kis friss levegőt szívni jöttem a városból — felelem. — Maga pedig itt lakik valamerre? Fejével int, hogy ott lenn a faluban, s kendője csücskével megtörli homlokát. Méricskélem a jól megrakott szekeret. Nem is lehel olyan könnyű, a rönköknek súlyuk van. — Ahogy látom, gyújtásnak valót szedett össze — folytatom a beszélgetést. — Nem gyújtás ez, bár az volna. Attól tartok, tüzelő lesz belőle. Tele akarom hordáim vele a Jóskámról, ami ugyan mióta emlékszem, tulajdonképpen szeneskamra. Azaz, hogy annak kellene lennie, mert már tavaly sem telt meg annyi szénnek amennyit jónak láttunk volna beszerezni. Kimaradások voltak az ellátásban. meg a minőséggel is baj volt. Ezidén, miután újságainak is foglalkoztak a szénproblémával és biztattak, hogy a várható nehézségek elhárítására minden intézkedés megtörténi, én már óvatos vagyok, de bár bizonyulna ez az óvatosság fölöslegesnek. Arra gondoltam, hogy nekem a távfűtéses lakásban eszembe sem jutott, hogy sok vidéki háztartás aggódva várja, vajon kerül-e elegendő s kielégítő minőségű szén bányáinkból a tűzhelyekbe, kályhákba, amelyeknek finoman áramló meleggel kel! kellemessé varázsolniuk otthonainkat, ha kinn harap majd a tél hidege. — Bizony —folytatta Gizus már el is felejtettem, hogy valamikor, süldölány koromban jártam már az erdőt nagyanyámmal rozséért. Azt hittem, ez ntár végérvényesen a múlthoz tartozik. Most pedig megint így akarom a fűtési folyamatosságot biztosítani. Telik az időmből, meg az erdei levegő és a mozgás sem árt. Jó ez nő 6
