Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
vükből kiveszem, a kassai magyar tannyelvű ipari szakközépiskolába járnak. Van köztük elsőéves és negyedikes is. Az egyikük, a legtömzsibb egy darab sza/ámis kenyeret vesz elő. Erre aztán mindnyájan nekiesnek. Zsivaj támad, s bizony már „ízesebb" kifejezések is elhangzanak. A másik fülkéből is átszólnak, ők is kérnek a kenyérdarabból. Egy bányászjelvény felmutatása után elállnak eredeti szándékuktól. Mindenki előszedi az elemózsiáját, majd az egyik táskából előkerül néhány üveg sör és egy üveg ribiz/ibor is. — Nektek is kéne, mi ?! — néz körül gúnyolódva a tulajdonos, s a többieknek már szinte csorog a nyála. Először a sört isszák meg, majd felbontják a bort is. Körbe-körbe jár az üveg, s egyhamar kiürül. Mikor már csak az alján van egy kevés, lehúzzák az ablakot, és átszólnak a másik fülkébe. Azok epekedve nyúlnak az üvegért, de az üveg gazdája a maradékot az üveggel együtt hozzávágja a kinti villanyoszlophoz. Azok mérgükben átköpnek az ablakon, amit az itteniek sem hagynak viszonzat/anuf. Midőn a kedélyek lecsillapodnak, becsukják az ablakot, és előkerül egy üveg sör. A továbbiakban arról esik szó, hogy este még diszkóba mennek, és ott „dögire" leiszák magukat. Néhány cifra káromkodás is díszíti az élménybeszámolót Újra körbe jár az üveg. A legtömzsibb elutasítja, és megjegyzi, hogy ő inkább egy üveg kólát inna. — Ipariba jársz, kisfiam, nem pedig óvodába — vágja rá a volt bortulajdonos, s nagyot húz az üvegből. Hát igen... Ipariba. Még hazaérve is sokáig cseng fülemben a mondat:„Ipariba jársz, kisfiam, nem pedig óvodába." S ez már tekintély. JUHÁSZ JÁNOS aerobic helyett. Meg közben csipkebogyót is szedek, minden évben el teszek néhány üreg hecsedlit, ilyesmit nem lehet kapni a boltokban. Hadd fogyasszák az unokák a C-vitamint. — Itt laknak a fiatalok is? — érdeklődöm. . —ht vagyunk, mind egyrakáson. A fiatalok az utca felöl emeletet húztak maguknak, mi meg az öregemmel a mögötte lévő régi házban lakunk. A gyerekek többnyire úgyis nálunk tanyáznak, hisz a szülök naphosszat munkában vannak. Üres a nagy ház, csak. karácsonykor, búcsúkor telik meg, mert olyankor a másik fiam is eljön a családjával. Olyankor együtt van az öl unoka. — Hát az nagy öröm lehet. — A kétéves ikerpárra most az uram vigyáz, mert a rossz térde csak a ház kőiül engedi mozogni. Váltottunk még pár szót a családtól, a közös ismeröskökröl, aztán ki-ki folytatta J\ Jiunkámból kifolyólag sokat uta/ w / zom, főleg a dél-szlovákiai városokban szoktam gyakrabban megfordulni. Ha vonaton vagy autóbuszon érkezem, rendszerint városi autóbusszal jutok el a kiszemelt üzemekbe, vállalatokba. Ilyenkor első gondom, hogy menetjegyet szerezzek a tömegközlekedési eszközökre. Nemrég az egyik városban nem sikerült ez a szándékom. A közelben nem volt nyitva az újságárus, a jegyautomata nem működött. „Lesz, ami lesz" alapon egy más város járataira szóló jegyet húztam elő a pénztárcámból, s azt lyukasztottam ki az autóbuszban. Nagyon izgultam, mert ha jött volna az ellenőr, könyörtelenül megbüntet. De szerencsém volt, ellenőr nélkül érkeztünk meg a végállomásra. Diadalmasan lélegeztem fel: ezúttal nem lettem szegényebb egy százassal. A fentiekhez kapcsolódik a következő eset: a minap a fodrásznál várakozva, beszédbe elegyedtem a mellettem ülő növel, aki közlekedési ellenőr a fővárosban. Arról mesélt nekem, milyen furfangosak egyes utasok, no persze az ő eszén nem járnak túl! S elmondta legutóbbi fogását: egy fiatalember brnói jeggyel utazott Bratis/avában, de ő rajtakapta, s méltón megbüntette! S miközben ezt előadta, győzedelmes mosoly ült az arcán, s elégedetten dörzsölte össze a tenyérét. Lám, hogy örültem én annak idején, hogy megúsztam a büntetést, az ellenőr meg hogy örül, hogy rajtakapott egy potyautast! Elmondhatjuk: más-más irányú öröm! HALA ILONA az útját, A kéziszekér kerekének nyikorgása nemsokára elenyészett a levegőben. Nekem még sokáig a Gizussal való találkozás járt a fejemben. Hogy elegendő szén jut majd mindenkinek, azt csak remélem, de azt biztosan tudom, hogy Gizus unokáit akár a szén izzik majd a kályhában, akár a rozsé lángjai pattognak benne, egy más. egy még finomabb meleg veszi körül, amivel kapcsolatban sosem lesz fennakadás, és semmiféle pénzzel nem lehet megfizetni. Az ítélet jogerős 1987. július 28-án a Komáromi (Komárno) járási Dedina Mládeze község egyik buszmegállójánál két rendőr személyi ellenőrzést végzett, s amikor a 24 éves kőhídgyarmati (Kamenny Most) Jozef Verbókhoz értek, egy pisztolyt találtak nála. Verbók úgy próbált menekülni a felelősségrevonás elöl, hogy egy másik megtöltött pisztolyt szegezett a mellette álló rendőr gyomrához. A rendőr reflexszerüen oldalra fordult, így a pisztolyból kilőtt golyó nem találta el. Ezután a rendőrnek sikerült kiütnie a pisztolyt a vádlott kezéből, majd lefogták és letartóztatták. Verbók bűnlistáját még három bűncselekmény elkövetése is terheli. Bebizonyosodott, hogy 1987 júliusában Negyed (Neded) községben Negyedi Zoltántól, aki engedély nélkül lőfegyvert tartott otthonában, egy 6 ezer koronás pisztolyt, 15 töltényt és egy osztrák gyártmányú revolvert vásárolt 150 éles tölténynyel. A következő bűncselekményt a 37 esztendős komáromi Frant&ek Marosival követte el a múlt év július 9-én, amikor Bény (Bíóa) községben betörtek egy családi házba, ahol kb. 19 ezer koronát és 100 forintot loptak el. A zsákmányból Verbók 12 ezer koronát és száz forintot. Marosi pedig 7 ezer koronát hagyott meg. Verbók, Marosi és a 31 éves kolárovói Vojtech Mihalics közösen egy következő lakásbetörést követett el Vágsellyén (Sala). Mihalicstól származott az ötlet, hogy itt egy jómódú lakosról tud, ezért társait taxijával oda szállította. Marosi a lakás erkélye alatt „állt lesben", míg Verbók a villámhárítón felmászva, az erkélyen keresztül jutott a lakásba, ahonnan több mint 42 ezer koronát, 7 500 forintot, 25 amerikai dollárt, közel 3 ezer osztrák schillinget, 170 nyugatnémet márkát, ezerszáz koronás tuzex-utalványt, valamint 74 100,— Kős értekben arany ékszert, órát, videókamerát zsákmányolt. Marosit még két kerékpárlopás vádja is terheli, amit Komáromban követett el a múlt év június 17-én. A 35 éves Negyedi Zoltán bűne tiltott fegyvertartás, mert bizonyítást nyert, hogy e fegyvereket 1967—68-ban szerezte be engedély nélkül, és tartotta lakásában, amíg azokon 6 ezer korona ellenében túl nem adott. Verbók a tárgyaláson azzal mentegetőzött, hogy nem volt szándékában rálőni a rendőrre, csak meg akarta őt ijeszteni. A nyompzás során viszont úgy vallott, hogy a fegyvert rendőrök ellen vásárolta. A tárgyaláson eipanaszolta, hogy a letartóztatáskor a rendőrök fizikailag bántalmazták, és az odahívott orvos sem akarta őt megvizsgálni. A tanúk vallomásaikban tagadták a vádlott állítását. A rendőrök elmondták, hogy amikor a lövés után kiütötték a vádlott kezéből a pisztolyt, az fel akarta kapni, de ekkor fegyverrel fejbe vágták. Egyébként nem bántalmazták. Az orvos is azt vallotta, hogy a vádlott testén a fejsérülésen kívül egyéb sérülést nem észlelt, s maga a vádlott sem panaszkodott más fájdalomra. ■ A Sellyén elkövetett bűntettet beismerte ő is. Marosi is, míg Mihalics az egyik vallomásában úgy beszélt, hogy nem tudott társai lakásbetörési szándékáról, csak mint megrendelőket szállította őket a komáromi szolgáltatóüzem taxijával Vágsellyére. Amikor Verbók és Marosi 5 ezer koronát és ékszert adott neki, azt mondták, ez azért van, hogy hallgasson. Ezt az állítását Verbók és Marosi tagadták, mivel Mihalics egy másik tippel is szolgált, ahonnan akár 600 ezer koronát is el lehetett volna vinni. A bíróság Verbók bűntettét emberölési kísérletnek minősítette, s bűnösnek találta még tiltott fegyverviselésben és sorozatos lopásokban. Marosit társtettesként és egyedül is sorozatos lopás bűntettében, Mihaiicsot társtettesként lopás, Negyedit pedig tiltott fegyvertartás bűntettében. A büntetés kiszabásánál a bíróság figyelembe vette a bűnesetek társadalomra való veszélyességét, a kár nagyságát és a vádlottak eddigi életét. Verbók korábban már kétszer volt büntetve, legutóbb 1987májusában szabadult a börtönből. Letartóztatásáig csupán 7 műszakot dolgozott le. Marosi ugyancsak kétszer volt büntetve, legutóbbi büntetését 1986 novemberében töltötte le. Mint gépész, munkáját tűrhetően végezte, csak az utóbbi időben romlott le munkaerkölcse. Mihalics taxivezetőként dolgozott, lakóhelyéről és munkahelyéről jó értékelést kapott, büntetve ezidáig nem volt. Negyediről úgyszintén jó véleményt mondtak, büntetve még nem volt. A feljebbvitel i bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságon hozott döntést. Ennek alapján Verbók harmadfokú javító-nevelő intézetben 12 évet tölt majd le, s emellett a bíróság elkobozta a két lőfegyvert és töltényeket. A büntetés letöltése után két évig kell majd rendszeresen jelentkeznie a rendőrségen bizonyítva, hogy rendes állása és jövedelme van. Marosi büntetése 4 év szabadságvesztés, másodfokú javítónevelő intézetben, melynek letöltése után 1 évig kell majd jelentkeznie a rendőrségen. Mihaiicsot a bíróság két évre ítélte, melyet elsőfokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie. Negyedit a bíróság 4 hónapig terjedő szabadságvesztésre ítélte, melyet egyéves próbaidőre felfüggesztett. A vádlottakat a bíróság kártérítésre is kötelezte.
