Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-27 / 40. szám

A Harda portán A szerző felvételei

egymás után betegedtek meg az emberek sárgaságban. A hosszas vizsgálódás azután kiderítette, hogy a májgyulladások oka az ivóvíz, mert az elhasználódott, rosszul illeszkedő csövek mentén fertőző anyag, szenny került bele.

Az elnök szerint az idén 1 600 méter csővezetéket kéne lefektetni a faluban. Hogy miért ez a feltételes mód? Hát csak azért, mert a tervek ugyan már két éve készek, a szerelési munkálatokat pedig az idén júliusban meg kellett volna kezdeni, de továbbra is csak a régi csövek pattognak szét. Az utóbbikat természetesen már nerp a hivatalban, hanem az utcán mondogatják az emberek.

Valóságosan is felállítottak azonban két új víztartályt, és fúrattak egy további kutat is — igaz még a 70-es években — a régi mellé, ez utóbbi 9 liter vizet szolgáltat másodpercenként. 1978-ban a széthordott kastély helyén elkészült az egészségügyi központ épülete. Ugyanitt, a kastély kiterjedt parkjában épült fel még 1967-ben a kultúrház is a könyvtárral együtt. (Ennek következtében — teszik hozzá a faluban — megintcsak több értékes, mifelénk ritka és különlegesnek számító fát kellett kivágni. Hja, ha a kastély marad, maradnak a fák is ?! Késő bánat!)

Vannak még a hivatalban további szép új tervek is. Például, hogy 1990 után a Jednota szövetkezet Szaláncon vagy 10 millió koronás költségvetéssel bevásárlóközpontot épít. Merthogy minden környező faluban van már ilyen központ, csak itt nincs. Igaz, akkor meg a mostani apró kis boltok hiányoznak majd a falu egy-egy végéről, főleg az öregeknek, akiknek nehezükre esik már a sok gyaloglás. No de legalább lesznek végre raktárak, az alkalmazottaknak szociális helyiségek — ami most hiányzik.

— Aztán a parkot is rendbe kéne hozni — mondja az elnök. — Száradnak ki a fák, újakat kéne ültetni...

Bizony a veszteségeket, előbb vagy utóbb illik és érdemes, sőt kell is pótolni!

KOCSIS ARANKA

MIÉRT NEM ÖZÖNLENEK AZ EMBEREK A SZOLGÁLTATÁSOKBA?

Február elseje óta van érvényben köztársaságainkban az a kormányrendelet, mely szerint magánemberek is vehetnek bérbe üzletet, vendéglőt, kereskedelmi szolgáltatásokat nyújthatnak az állampolgároknak. A Hospodárske noviny szerkesztősége az eddigi tapasztalatokról kérdezte Jana Kapicová mérnököt, a kladnói vendéglátóipari üzemek és éttermek igazgatóját. A beszélgetési — tekintettel arra, hogy a helyzet országszerte hasonló — az alábbiakban olvashatják.

— A lehetőségtől sokkal többet vártunk, érdeklődés azonban alig mutatkozik iránta. Miért?

— Őszintén szólva mi nem is terveztük. hogy jelentős számú üzemegységet kínáljunk fel bérbevételre. Nálunk a kisebb gazdasági egységek rentábilisak, a nagyok pedig, melyek főként az üzemi étkeztetésre rendezkedtek be, s jövedelmezőségük alacsony, számba se jöhettek e szempontból. Szívesen adtunk volna bérbe kioszkokat a strandokon, hármat fel is kínáltunk, de egyetlen bérlő sem jelentkezett.

— Miért ilyen kicsi vagy pontosabban semekkora az érdeklődés?

— Sokan, de főként a szakmabeliek. tudatosítják, mennyi gonddal jár egy ilyen gazdasági bérlet. Hiszen sokkal kényelmesebb mindent az üzemtől várni, az ellátástól kezdve a fenntartásig és a fizetésig. Továbbá, ha nem egészen kicsi üzletről van szó. egy ember nem is elegendő az üzemeltetéséhez, legalább még egy-két családtagot foglalkoztatni kell. S arra sem számíthatnak, hogy csak heti 42,5 óra lesz a munkaidejük.

— És a mozgóboltok? A pályaudvari mozgóárusok?

— Erről még nem esett szó nálunk. A kladnói és a slanéi pályaudvaron például nem árusítható tömény alkohol, csak sör. A vasútigazgatóság maga sem támogatná ezt a formát, mert veszélyezteti a biztonságot, a rendet és tisztaságot.

— És erre sem jelentkezett senki?

— Nem. Eddig üzemünk egyetlen egy dolgozója kért engedélyt a nemzeti bizottságtól, hogy borozót nyithasson Slanéban. De még ő sem üzemel, most valamilyen átalakításokat végez...

— Önöknek nincs ott borozójuk ?

— De van. Ám a készülő maszek borozóról keveset tudok, tán két-három ember dolgozik ott. valóban nem tudok többet mondani.

— Szívesen elhiszem, hogy egy borozó nem konkurencia az üzemnek. de mi lesz, ha hozzálátnak a földműves-szövetkezetek vagy a fogyasztási szövetkezetek?

— A Jednotának már hosszabb ideje célja, hogy több teret kapjon a

városokban, hogy javíthassa általa a kistelepülések apró üzleteiben elért alacsony rentabilitását. Nekünk ez nem éppen jóleső érzés, mert nekünk nem áll módunkban a Jednota eme konkurensi mivoltát a kis falvakban visszafizetni.

— Persze ez régebbi eredetű gond!

— Valóban. Azóta tart. mióta államilag felszámolták az állami és a szövetkezeti kereskedelem különböző érdekszféráit. Korábban elég egyértelmű volt, kié a falu, kié a város... A földműves-szövetkezetekről nem tudok még semmit, arról sem. hogy ilyesmire készülnének. Azt viszont hallottam, hogy a krusovicei sörfőzde saját boltot nyit Kiadnóban.

— Miért baj ez?

— Nem baj. az viszont már igen, hogy a krusovicei sörfőzde nyáron nem képes elég sört szállítani sem nekünk, sem a jednotás boltoknak, s ezt nem úgy kell megoldani, hogy saját boltot nyitnak. Mi kevesebb költséggel tudnánk eladni a termékeiket.

— Tehát néhány apróságtól eltekintve szinte semmi nem változott a kereskedelemben ?

— Csak annyi, hogy a tömegtájékoztató eszközök megállás nélkül kritizálják az áldatlan kereskedelmi viszonyokat és szolgáltatásokat. Nemrég a Dikobrazban is olvastam, hogy fél év alatt semmi nem történt. Személy szerint mégis az a véleményem, hogy az új feltételek között jobban megy a munka, s már maga a változás ténye is pozitívum. Azt várni pedig, hogy a kereskedelem megváltozik, miközben gazdaságunk egésze változatlan marad, nem lehet. Ennyi idő alatt nem egyenlíthetők ki a bérkülönbségek a kereskedelem és az ipar között. Az ipar különben sem ad annyi munkaerőt, amennyire szükség lenne, nincsenek űj áruszállítóink, és az építőipari kapacitás nem a mi céljainkra nő. Ezért gondolom, hogy pontatlan képet fest az, aki a kereskedelmet csak öhmagában, a gazdasági rendszer egészéből kiszakítva veszi szemügyre.

nő 5