Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-13 / 38. szám
CSALÁDI KOR Lapunk előző két számában Peter Guráft szociológus a családok széthullásának okait fejtegette. A felméréseken alapuló elméleti cikksorozatot most a gyakorlatból merített példákkal folytatjuk. Beszélgetőpartnerünk PASZTERÁK ERZSÉBET, a Kelet-szlovákiai Kerületi Bíróság családjogi ügyekkel foglalkozó bírája. — Mi a leggyakoribb oka annak, hogy a házastársak nem nyugodnak bele az elsőfokú bíróság elöntésébe, és mindenáron válni akarnak? — A válások leggyakoribb oka az elhamarkodott házasságkötés. A fiatalok a házasságkötés előtt nem ismerik eléggé jól egymást, a házassággal kapcsolatos elképzelésük eltér a valóságtól. A válni akarók gyakran nagyon fiatalon kötöttek házasságot. jóformán még maguk is gyerekek, és ha megszületik — a legtöbb esetben már útban lévő — gyermekük, nem tudnak mit kezdeni a nyakukba szakadó gondokkal. Vegyünk egy konkrét esetet: a házastársak 23 évesek, ma már két gyermek szülei. Házasságuk előtt szombat-vasárnap kirándulni jártak, minden szabad idejüket együtt töltötték. Amióta megvannak a gyerekek, a feleség nem mehet a férjével, mert a gyerekekkel. a háztartással kell törődnie. A férj viszont nem hajlandó lemondani a barátokról, a megszokott életmódról, ráadásul a háztartási munkából sem veszi ki részét. A feleség elégedetlen, elvárná, hogy férje segítsen neki. Mivel ezt nem tudja megértetni vele. beadja a válókeresetet. Az elsőfokú bíróság kimondta a válást — szerintem kissé elhamarkodottan — de a férj nem egyezett bele, fellebbezett. így került az ügy hozzánk. Sajnos nekünk nincs időnk arra, hogy a házasság fenntartásának fontosságáról győzögessúk a házastársakat, pedig ebben az esetben alighanem ezt kellett volna tennünk. Nézeteltérésük orvosolható lett volna például úgy. hogy hétvégeken az egész család együtt megy kirándulni, délutánonként sétálni — sajnos a feleség már nem volt hajlandó szót érteni, békülni, visszafogadni a férjet. Mint nagyon gyakran, ebben az esetben is ezt tapasztaltam, hogy a házasság előtti és a házassági tanácsadónak kellene nagyobb szerepet vállalnia a fiatalok ilyen jellegű gondjainak megoldásában. — Igénybe veszik-e egyáltalán a fiatalok ennek az intézménynek a segítségét? — Kevesen. Sőt a bíróság sem működik együtt a házassági tanácsadóval, pedig erre a gyakorlatban nagy szükség lenne. A bíró a bizonyítékok alapján dönt, de ez nem elég. Én sokszor úgy érzem, hogy a nálam megforduló fiataloknak a további életükhöz tanácsra lenne szükségük, amit a házassági tanácsadó szakembereitől kellene megkapniuk. Ez azonban csak ügy lenne lehetséges, ha a tanácsadó emberei állandó kapcsolatban állnának a bírósággal. és mi felhívhatnánk a figyelmüket az ilyen esetekre. Régebben volt békéltető tárgyalás is. de mert nem teljesítette a célját, törölték. Igaz. a törvény ugyan most is kimondja: a bíróságnak hatni kell a házastársakra, hogy azok kibéküljenek. Ha meghallgatom mind a két felet, van véleményem egy ügyről, tudnék is velük foglalkozni. de erre a törvény már se időt, se lehetőséget nem ad. Szerintem a házassági tanácsadó munkáját jobban kellene propagálni. hogy a fiatalok, ha úgy érzik, zátonyra futott a házasságuk, előbb hozzájuk forduljanak és csak végső esetben a bírósághoz. — Ön már több mint húsz éve válóperes bíróként működik. Ez idő alatt egy új nemzedék nőtt fel... — Sajnos, nem egy esetben fordult már elő, hogy a szülők után a gyerekek is hozzám kerültek. Gyakran úgy tűnik, a válás öröklődő betegség. Elváltak a szüleim, a testvéreim, miért ne válhatnék el én is? — tették már fel nekem nemegyszer a kérdést. Az a baj. hogy a fiatalok a válásban nem látnak semmi restellnivalót. Magától értetődő dolognak tartják, nem veszik észre, hogy mindketten ráfizetnek, a gyerekeket fjedig kifejezetten megkárosítják. A családon belüli példamutatásnak rendkívül nagy jelentősége van. például ha a mama gyakran cseréli a partnerét a lánya is egész biztosan ilyen lesz. Két évtizedes tapasztalatom mondatja ezt velem .. . — Egyre gyakoribb az is. hogy a házastársak húsz-harminc évi egy(ittlét után akarnak válni. Miért? — Mert az idősödő férfi a fiatal lányhoz fűződő nagy „szerelemben" nem gondol arra. hogy a feleségének okozott csalódást évek múlva visszakapja. Konkrétan: évekkel ezelőtt egy fiatal lány tanúként csaknem büszkén jelentette ki, hogy ö majd megmutatja, milyennek kell lenni a 45 éves férfi feleségének!... Tíz év sem telt el, megint nálam kötöttek ki, de most már más szerepben. A nő válni akart „öreg" férjétől. A férfi, aki a fiatal nő miatt elhagyta a családját, végül is ott állt teljesen magára maradva, mert időközben még a gyermekei is elfordultak tőle ... — A válásokban szerepet játszhat-e a féltékenység? — Az indokolatlan féltékenység felhívja a figyelmet a hűtlenségre. A férfiak nem szeretik a konfliktusokat, de ha már például a kolléganő miatt otthon ok nélkül is állandó a veszekedés, miért ne következhetne be a hűtlenség? így legalább indokolt a szemrehányás. Ilyen esetben tulajdonképpen a feleség megalapozatlan féltékenysége az oka a férj félrelépésének. A házastársaknak bizalommal kell lenniük egymás iránt; nem kell a parazsat szítani, mert hamar lángra lobban! — Gyakran kerül-e sor válásra munkahelyi kapcsolatok miatt? — Ha nem is közvetlen okként merül fel. de a háttérben ez a „tétel" is gyakran szerepel. Ilyen esetben kérjük a munkahely segítségét, amit sajnos a munkahelyen nem vesznek komolyan. A „főnöknek" a munkaerő a fontos, nem a családi háttér, s ahelyett, hogy segítenének, megmagyarázzák, mennyi nehézséggel járna, ha a szóban forgó munkaerőt például máshová helyeznék át. Ha a sértett fél fordul a másik fél munkahelyének vezetőjéhez, azok panaszként kezelik az ügyet és a dolgozójuk pártjára állnak, mondván: milyen házastárs Válunk - de miért? lehet az, aki panaszkodni jön a munkahelyre! Még támogatják is: válj el. ha ilyen a társad. Hadig a munkahelyen sok válást meg lehetne előzni, például azzal, hogy nem nyújtanak lehetőséget az iszogatásra. ami gyakori előzménye a hűtlenkedésnek. Az izem vezetőségének nemcsak a dolgozóját kellene látni, hanem annak családját is. és akkor nem fordulhatna elő hasonló eset, mint amilyen nemrég Rozsnyón (Roznava) történt, hogy üzemi lakást adtak a dolgozónak, holott az még el sem vált a feleségétől, de az új lakásba már szeretőjével költözött be. A munkahelynek, a társadalomnak a családot kell támogatnia, nem pedig felbomlását elősegíteni. — Mint anyák mit tehetünk gyermekeink jó házassága érdekében ? — Elsősorban mutassunk jó példát nekik! Én hosszú évekig a Kassa (Kosice)-vidéki járás bíróságán dolgoztam, ahol bizony a hozzám kerülő feleknél nagyon sok durvaságot tapasztaltam. Az iszákosság, a veszekedés, a verekedés, a durva bánásmód volt a leggyakoribb válási ok. Mit tanulhatnak ilyen családokban a gyerekek? A szülőknek kell megtanítaniuk a fiúkat az illedelmes viselkedésre a nőkkel szemben. Ha ezt otthon nem látják, honnan tudhatnák, hogy a feleség elvárja tőle a szép szót. a kedvességet ?... Nekem elég látni hogyan jönnek be, és hogyan távoznak a felek a teremből, már a viselkedésükből megítélem a helyzetet. Ha itt sem viselkednek tisztességesen egymással szemben, mi lehet otthon, a zárt ajtók mögött? Gyakran tapasztalom azt is, hogy főiskolások, magas beosztású emberek sem tudnak műveltségük szintjéhez méltóan viselkedni. Szinte elemi dolgokat nem vesznek figyelembe, nem tartanak be. Én ezt a család rovására írom, mert ott kellett volna ..megnevelni" őket, még gyermekkorban. Például. ha egy illedelmes kislány beleszeret egy szép, ám olyan családban nevelkedő fiúba, ahol a viselkedés elemi szabályaira sem tanították meg. a szerelem első hullámának elmúltával mit fog kezdeni ezzel a fiúval? Visszafogja az igényeit, vagy megkísérli átnevelni a párját de végül is a válóperes bírónál köt ki. Mert a házasságkötés előtt ugyan sok mindent elnéznek egymásnak a fiatalok, de vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudnak egy életen át tolerálni. Az egyik kollégám mondja mindig, a válókeresetet indító férfinak: nem elég a nőt a házasságba vinni, meg is kell tudni tartani! Vagyis úgy kell viselkedni. hogy mindketten jól érezzék magukat a közös fedél alatt. — Mit tanácsol az anyósoknak ? — Az anyós szerepet is tanulni kellene. Úgy látom, sok házasság azért bomlik fel. mert a szülők túlzottan beavatkoznak a fiatalok dolgába. Amikor meghallgatjuk a fiatalokat, gyakran kirajzolódik, hogy a hiba tulajdonképpen nem is bennük, hanem a szülőkben van, akik nem tudatosítják, hogy gyermekeik felnőttek, saját életüket akarják élni. A szülők „lekenyerezik" a gyerekeiket, ellátják őket mindennel, viszont cserébe megkövetelik a teljes alárendeltséget. Anynyira beleszólnak a fiatalok életébe, hogy még a válást is „elintézik" nekik. Majd én megmutatom — jelentik ki, és védőszárnyuk alá veszik gyermeküket. Nem tudatosítják. hogy épp ezzel a túlzott gondoskodással teszik őt szerencsétlenné. Azt tanácsolom: hagyjuk gyermekeinket önállóan dönteni és cselekedni. Az anyagi támogatásunkért pedig ne követeljük magunknak ügyes-bajos dolgaikban a döntés jogát. — Mi történik, ha a fiatalok házasságkötési elhatározása elhamarkodott? — Úgy kell nevelni a gyerekeket, hogy ne kerüljön sor elhamarkodott döntésre. A válásnál gyakran hallom: sietni kellett, mert jött a gyerek. Ez csupán késő bánat ... A fiataloknak tudatosítaniuk kell. mit hoz magával az együttlét. s ezt nem szabad a véletlenre bízniuk, mint ahogy nem lehet a gyerek születése sem a véletlen műve. Csak a megfontoltan kötött házasságnak lehet jövője, a „majdcsak lesz valahogy" nézet eleve a váláshoz vezet. A válásokat tehát elsősorban azzal lehet megelőzni, ha a házasságkötésre szellemileg (és anyagilag) érett felek között kerül sor, akik tettük minden következményét felelősséggel vállalják. Erre kell nevelni gyermekeinket, és saját jó példánkkal járni előttük. H. ZSEBIK SAROLTA nű 10
