Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-13 / 38. szám
Major István, a forradalmár tanító, Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapitótagja. országgyűlési képviselő és a nevéhez fűződő események — mindenekelőtt a véres tragédiával végződő kosúti sztrájk s az utána következő per, amely nemcsak Major István személyére, hanem a szlovákiai munkásmozgalom erejére is felhívta a figyelmet határainkon innen és túl — ma már történelem. Oe abban a bratislavai lakótelepi lakásban, amelyben özvegy dr. Koronthályné. született Major Albina, a forradalmár ma hetvenhat éves leánya lakik, ez a történelem az emlékezés szelíd fényében hirtelen érzékelhető valósággá válik, minden-minden olyan, mintha tegnap történt volna. S nemcsak azért, mert a bútorok, könyvek, fényképek, a gondosan őrzött dokumentumok idézik a múltat. Inkább azért, mert Albina asszony oly szemléletesen és pontosan, és mégis fiatalos rajongással, töretlenül sugárzó hittel és szeretettel tud emlékezni. </5 O ■O H o Vallomás Apáról ..Apa verebélvi (Vráble) születésű volt. az iskoláit Érsekújváron (Nővé Zámky). Nvitrán (Nitra) és a modrai tanítóképzőben végezte. Tanított Nagykéren, Nevidzanyban. Özdögön és Nagvhinden. Okos. olvasott, széles látókörű ember volt. Senki sem irányította a politikai pálya felé. a mukásmozgalomhoz maga jutott el. Sokat járt a környező falvakba, elbeszélgetett az emberekkel, világosan látta a gondjaikat, örömeiket, az életüket. Ezerkilencszáztizenliétben az orosz frontról kezdtek haza szállingózni a sebesültek, hadifoglyok, tőlük került kezébe a Kommunista Kiáltvány, s ez eldöntötte a sorsunkat. Ezerkilencszázhúszban egyik szervezője volt a verebélvi általános sztrájknak, nagy beszédet is mondott. A sztrájk után elfogatóparancsot adlak ki ellene, de egy juhász még idejében figyelmeztette. így el tudott rejtőzködni. De ezzel a tanítóságnak befellegzett, és persze a biztos megélhetésnek is. Amikor megalakult a kommunista párt. Bratislavába költöztünk, mert Apa a Népszava szerkesztője lett. Ez így természetes volt. hiszen jó íráskészsége volt. azelőtt is sok elbeszélést és verset is írt. Esténként ezeket anyának olvasta fel. akkor, amikor az öcsémet meg engem már aludni küldtek. Néha nagy erőfeszítés árán sikerült egy kicsit még J'önn maradnom, ilyenkor kikukucskáltam az ajtón. Apa és anya a petróleumlámpa fénykörében olvastak, vagy Apa éppen felolvasott valamit. Ez a kép örökre a telkembe vésődött, olyan szép volt. végtelen nyugalmat és biztonságot sugárzott. A fővárosban először is lakást kellett találnunk, és lehetőleg minél olcsóbbat. Hosszas keresgélés után találtunk egy embert. aki az akkori Lamacsi út fölött a hegyen bérbe adta a házát. Kicsi, magányos ház volt. két szoba-konyha, hatalmas kert vette körül, szomszédok sehol. Apa naponta négyszer is megtette a hosszú utat a városba és haza. persze, gvalog, s mi is innen gyalogoltunk be az iskolába. A kkoriban a pártgyűlések mindig este voltak, sokáig tartottak, s mert akkor még Anya is párttag volt. kénytelenek voltak bennünket magunkra hagyni. Hiába zárták ránk az ifitót. hiába volt az udvarban a nagy farkaskutya, mi az öcsémmel iszonyatosan féltünk. Ha a kutya akár csak egyet is vakkantott, én rendszerint az asztal alá bújtam, öcsém pedig az ágy alá. annyira féltünk a tolvajoktól, és bizony mire a szüléink hazaértek, sokszor találtak bennünket mély álomba merülve a .fedezékben”. Apa látta, hogy ez nem tesz jót nekünk, ilyenkor reggel kialvatlanul mentünk az iskolába és egvre gyakrabban már előre rettegtünk, mi lesz, ha megint el kel! menniük. — így nem mehet tovább — döntött végül is apa. s megkérte Anyát, hogy ő ne járjon többet a gyűlésekre. Anyát nagyon fájdalmasan érintette, hogy le kell mondania párttagságáról, de belátta. hogy nincs más megoldás. A megélhetés egyre nehezebb lelt. s Anya otthoni munkát vállalt. Kiszabott férfiingeket és melltartókat varrt össze, az ingek darabjáért 1,80 koronát, a melltartókén darabonként 70fillért kapott. Eleinte, jó, ha hónnal össze tudott állítani egy nap alatt, de hát ez édeskevés volt. Összeszorította a jógát és hajtotta magát, míg naponta tíz inget össze nem állított. Igaz. így csak két órát aludhatott. De soha. sem akkor, sem később egy zokszói sem ejtett, soha egy szóval sem rótta föl Apának, hogy meggyőződése, eszméi, az igazságosabb jövőért vívott küzdelem miatt lemondott a viszonylag jó megélhetést biztosító tanítóságról. Persze, mi gyerekek is be voltunk fogva. Amikor hazajöttem az iskolából. a gallérokat készítettem a gép alá. öcsém az ingujjakat. Anyám pedig egyre kevesebbet irt haza a nagyszülőknek, szűkszavú mondatokat, általánosságokat. Egy napon aztán megjelent nagymama. Hatalmas kosarat cipelt mindenféle jóval, fogalmunk sem volt, hogy talált oda föl a hegyre. Igen határozott asszony volt. Bejött. körülnézett, és csak anynvit mondott. Sejtettem. Attól fogva a nagyszüléim sokszor kisegítettek bennünket. A párnát ezerki lenszázhuszonötben választották meg képviselőnek az országgyűlésbe. Ettől nem lett jobb az anyagi helyzetünk. sőt Apu még többet vállalt magára. Még többet utazott vidékre, a környező falvakba a hétvégeken, jövedelmének jó részét cigarettára és vonatjegyre költötte. Ekkor azonban már kinn laktunk a „kolóniában”. Itt német elvtársak alakítottak lakásszövetkezetet, úgy tudom, ez volt Szlovákiában az első. s A pátiak is szóltak, lépjen be. Boldogan tette volna, de negyvenezer koronát kellett volna letennie. Nekem ennyi pénzem sohasem lesz. mosolygott lemondóan. Anya azonban spekulálni kezdett. Nagyszüleiül már nyugdíjasok voltak, volt egy kis gazdaságuk, szőlőjük. Mi lenne, ha eladnák, és belépnének a szövetkezetbe?! Hiszen egy kis családi házbun mindannyian kényelmesen elférnénk, kertről, szőlőről sem kellene lemondaniuk. hiszen minden házhoz kis kertet is terveztek. Nagyszüleiül meghányták-vetették a dolgot, nagyapa úgy vélte, hogy segíteni kötelességük, és különben is, ők is csak nyernek, ha együtt lesz a család. Nagyapa tulajdonképpen csak ekkor ismerte meg A fia életét. Mondogatta is nemegyszer: — Pista, ilyen okos ember, és kommunista lettél. .. Aztán mind ritkábban sóhajtozott, ám annál többet segített Apának a pártmunkában. Teljes öt évig rejtegettük a pincénkben a sokszorosító gépet, és Anyával hármasban gyártottuk a röplapokat. Ilyenkor a kapuban Nagymama őrködött, a kert végében pedig nagyapa. Szép szál, derék ember volt. öblös Dr. Koronthályné Major Albina hangú. No csak jó! figyeljetek, ha egyet köhintek. rá a zsákot a gépre, leoltani a villanyt, fölrohanni. Nekünk is megvolt a feladatunk. Öcsém a Szőlősi úti kaszárnyáiba és a repülőtérre hordta a röplapokat. hihetetlenül ügyesen, gyorsan mozgott. sohasem bukkantak még a nyomára sem. Az én dolgom pedig az volt. hogy egy kis csomagot a Kuchajdára — ez gyakorlótér volt — vigyek s beletegyem egy hatalmas fa alatti gödörbe. Aztán valaki érte jött, de természetesen, a konspiráció törvénye szerint, soha sem tudtuk meg, hogy ki járt a csomagért. A gépet akkor vitték el tőlünk az elvtársak, amikor Apát a kosúti perben elítélték. Tizenhat hónapra ítélték, ezt a lipótvári (Leopoldov) börtönben kellett kitöltenie. Később közölték velünk, hogy havonta egyszer egy családtag meglátogathatja. Egyszer kikönyörögtem Anyától, hogy én mehessek. Anya mindig csomagolt sonkás zsemlét, és pozsonyi kiflit sütött. Apa kedvenc süteményét. De soha sem engedték meg. hogy odaadja. Dehát mindig vitte a csomagot, hátha egyszer. .. így hát én sem mentem üres kézzel. Boldogan repültem, nem sejtettem. hogy ez a találkozás lesz életem egyik legmegrázóbb emléke. Nagy. szürke kopár terembe vezettek, a sarokban írnok ült. elvette a látogatási engedélyt, felírta az adataimat s intett, hogy menjek a lerem% közepére. A másik oldalon bevezették Apát. Amikor megláttam, nos. még ma is csak nehezen tudom összerakni a szavakat. Bejött abban a vastag, szürke rabruhában. olyan sovány és kicsi volt benne, olyan elesett, talán a döbbenet segített, hogy ne sikoltsak s hogy vissza tudjam tartani a könnyeimet. És mint mindig, életünk legnehezebb pillanataiban, most is A pa volt, aki föltalálta magát, hatvány kis mosollyal, nagyon nyugodt hangon mondta: látod, kislányom, legalább nem fázom. A hangjától bennem is lecsillapultak az érzelmek, láttam, hogy az írnok int a két őrnek, hogy menjenek ki. én némán mutattam a kosárkára: odaadhatom? Az írnok intett, hogy igen. Apa megevett egy sonkás zsemlét és egy pozsonyi kiflit, a többit nem A kommunista országgyűlési képviselő dolgozószobájában, ahol hivatalos ügyeit intézte. Emlékezetes cikkeit és beszédeit azonban otthon, az éjszaka nyugalmas óráiban írta nö 8
