Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-30 / 36. szám
Dehát ott van még számtalan társadalmi szervezet, ott talán hasznosítani tudja kommunális ragaszkodását! Ezeréves tapasztalat, hogy vannak és mindenütt vannak emberek, akik szívesen dolgoznak a közösségért. Hogy mi az oka Görgőn kisszámúságuknak és viszonylagos láthatatlanságuknak, nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy annyi a rendszabály, amivel a közösségek létét szabályozzuk, hogy egy idő után bennünket csípnek nyakon. Mint ahogy sok esetben arról is a személyes kapcsolatok, ismeretségek döntenek, hogy mi jut vagy nem jut egy falunak. S ha nem talpraesett, széles kapcsolathálóval rendelkező „bíró” áll a falu élén, a fejlődés megreked. A közösségeké is. 3. Az Újsor. Zsebik Ilon néni úgy mondja, a Pelenka negyed. Sok a szép ház, új ház, a fiatal emberke. A fíivön birka bőg. Már az se. Nyugszik a nap, a hegyek szürkülő sziluettje körbeér körülöttünk. Középütt üres köztér. Nyár van, jó idő — itt ülnek, bámészkodnak a fiatalok májustól októberig. Java tizenéves. Motort búgatnak, magnót bömböltetnek. Ott csinálnak kultúrát, ahol tudnak. Olyat, amilyet tudnak. Mel lettük focikapu, kifeszített háló a labdajátékokhoz. És építkezési hulladék, bódétákolmány. Nézzen körül — igy az egyik helybéli. Ideális találkahely. Az idegeimre is mennek már néha, mikor nyitva az ablak: olyan nagy a zaj. Dehát hova menjenek? Zsebik Ilon néni: „Azelőtt azért minden ment. Most már a női bizottság se működik, szinjátszócsoport sincsen; no az éneklőcsoport meg a citerazenekar, azok megvannak. Most mindenki csak dolgozik, aztán a tévé előtt elnyúlik. Mióta bejött a tévé- meg a magnórendszer, csak az kell a népnek. Mert ha valamelyik szervezet olyan jól működne, csak tudnánk róla, nemdebár?" Klinkó Attiláné, a helyi művelődési központ vezetője: „Rengeteg sok fiatal van a faluban, és sajnos a SZISZ-szervezet mégsem működik. A fiatalok jobbára az iskolában, a munkahelyükön vannak beszervezve, igy nincs Görgőn, aki bélyeget fizessen. Márpedig, ha bélyeg nincs, akkor szervezet sincsen. Ezért nem alakuhlat meg a SZISZ De igy nincs, aki diszkót rendezzen, aki foglalkozzon a fiatalokkal. Fédig legalább mulatságot, egy-két előadást, műsort rendezhetnének, mint ahogy régebben is szerveztek. Igy csak a kocsma előtt üldögélnek, néha eljárogatnak a Csemadok-klubba, ott van egy televízió; meg a könyvtárba — dehát ez édeskevés. Öregek klubja sincs a faluban, pedig nagyon elkelne. Ezt azonban nem hagyjuk annyiban, már gondoltuk az asszonyokkal, hogy készítünk csigatésztát, s a befolyó pénzzel már csak kezdhetünk valamit. A legnagyobb gondunk azonban, hogy Görgőn a kultúrház kicsi, régi, alja betonos, még a szövetkezet hozatta rendbe. Mellékállásban vagyok itt vezető, egyébként a fogászaton dolgozom Almáson Pablonov nad Turnouj. Mivel nem vagyunk központi község, főállású szakdolgozó nem töltheti be ezt a tisztséget, hiába él itt majdnem ■ több ember, mint a központi községben. Almáson. Pedig ha „egész" ember irányítaná a kultúrát, az sokat segítene. Jobban menne nemcsak a kulturális élet, a közösségi élet is. Azért volt az idén egy-két szép rendezvényünk. Az éneklőcsoporttal eljárogatunk ide-oda. Gombaszögre tGombasek) is hivatalosak voltunk. Meg kell becsülni az ilyenfajta közösségi munkát. Sokszor reggel tíztől estig elvannak otthonról az asszonyok, s még pénzt is költenek, mert előfordul, hogy ebédet sem kapunk; és közben otthon is lenne dolguk. A citerazenekar vezetője most lemondott, de reméljük, találunk helyette valakit. Azelőtt tánccsoportjuk is volt a fiataloknak, s ha akadna vezető, azt is föl lehetne éleszteni. A múltkor elkezdtem összeszedegetni a keményszárú csizmákat a faluban, dehát fizetni értük nem tudtam; nincs ilyen kiadásokra egyáltalán keretem. De azért majd kitalálunk valamit" Molnár Lajos, az elnök: „Április elején kezdtük el építeni az új művelődési házat. A keretünk ötmillió korona, ebből egymilliót társadalmi munkában kell a falu népének ledolgoznia. Az emberek munkakészségével nincs is baj, a közmunka házszám szerint „me gyen". Annál több a gondunk az építőanyag gal. Most például sehogy sem tudtunk cemen tét szerezni, végül a helyzetet úgy oldottuk meg, hogy eljárunk majd a cementgyárba ..szedni". Agyagos néni: „Alig férnek föl a gyere kék a buszra" 4. A község közepe, elöl az üzlet. Kicsit útött-kopott. Odébb a nemzeti bizottság, aztán a Kerekdomb. A Kerekdomb, ahol régen a falugyűlések tartattak, és kisbiró dobolt. Ahol a falu sorsa felöl döntöttek messzehangzóan. Ma vendéglő rajta, és itt épül az új művelődési ház. Tehát közösségek! Az ember még jól megnézi az itteni zöldségespincéket, melyekből mutatóba akad azért egypár. Régen — félidőn — míg a férfiak a csucsomi erdőt vágták, innen szekereztek asszonyaik a híres görgői zöldséggel föl egészen a Szepességig. Répásfalunak is hívták ezért Görgőt. Micsoda nevek! Mind „história!" Csak a Felsö-hegy üregei: az Oltároslyuk, a Padoslyuk, az Ördöglyuk stb. A falu helységneveinek zöme még IV. Béla korabeli. Mennyi dolga akadna annak a görgői gyerkőcnek, aki gondolna egyet, és megkérdezné: mitől is Lófej a Lófejkút, mitől Gatyáskút a Gatyáskút? Aki tisztába akarna jönni a múltjával! Görgőn sok a fiatal, mindegyikre talán nem is jutna név. De az akkor, mondjuk, a régi mesterségek után érdeklődne. Ez lenne csak a nyári elfoglaltság! Az ember visszaindul. Agyagos néni jön vele szembe, körülötte öt unokája. — Gyerekből bizony van elég — mondja. — Hála Istennek! Mikor megy az iskolabusz, alig férnek föl rá. Három faluból ha összejön annyi, mint innen egy helyről. Nem is kellett volna az iskolát elvinni. Dehát a mi elnökünk gyöngébb volt, mint az a/mási. Igy végtére az ötödik osztályt is elvitték. Klinkó Attila tanácstag: „Nekem az a véleményem, hogy az emberek bizalmával nem szabad játszani. Az az igazság, hogy az emberek már nem is nagyon bíztak abban, hogy lesz valami a művelődési házból. Annyiszor elmondták már a gyűléseken, hogy majd a következő ötéves tervben, hogy csak bólogattak : Jó, jó, mondd a magadét, de ebből még nincsen művelődési ház! Főleg, mert tudják, hogy a mai menetben ezekre a dolgokra mind kevesehh pénz jut. Szóval, a bizalom Zsebik Ilon néni: „Most mindenki csak dolgozik.. megingott. Ahhoz, hogy ilyesmi ne történjék meg, jó, szókimondó vezetés kell, olyan, amelyik felnőttnek tekinti és szereti a népet. A régebbi elöljáróság — az utóbbi húsz évről beszélek — talán túlságosan is meg volt elégedve önmagával, azzal, hogy csak beszél a dolgokról. Márpedig, ha a görgői választópolgár nem kap választ a kérdéseire, maga keresi azt meg. Volt egy időszak a falu életében, mikor alig épült valami, szinte semmi. A „bírói szék" — és bizonyos fokig minden vezetői szék — olyan tisztség, amely megkívánja a vitalitást. Elöregedett a vezetés, s a vezetési stílus is, eltolódott a túlzott óvatosság felé. Meg aztán úgy van, ha nincs építkezés, akció, akkor gond sincsen. Igaz, hebehurgyán se lehet a dolgokba beléfogni. Mielőtt a nép elé vinnénk a kérdést, előtte jól át kell hogy gondoljuk, mit hogyan — de az átgondoltakról már a lehető legnyilvánosabban kell, hogy szóljunk. Mert nem csodálkozhatunk azon, ha a görgöiek megkérdezik: Miért ilyen elavultak az üzleteink? Miért nem gondoltunk már előbb a korszerűsítésre ? A Jednota üzletünkben miért gyöngébb az áruellátás, mint a városi államiban? Vagy miért nincs halottasház? Miért nem tudnak nyolc óra és negyed egy között bejutni Rozsnyóra, miért olyan rossz a közlekedés, miért nem állnak meg a távolsági buszok? Ugyanis az, hogy az autóbusz-közlekedési vállalat takarékoskodik a benzinnel, nem lehet válasz! Mert miért éppen Görgő 1 232 lakosán spórol? Ott van aztán az iskola, a nagy szívfájdalom. 1960-ban elvitték Almásra. Reggel a busz annyira zsúfolt hogy alig bírunk rá fölkapaszkodni — sok a gyerek. Az óvoda is kétosztáfyosnak épült, s át kellett építeni háromosztályosra. Nem is olyan régen az egyik újságban megjelent egy cikk, mely a két falu — Almás és Görgő — közötti ellenségeskedést, rivalizálást boncolgatta. Hiábavaló dolog volt szerintem. Rég kihűlt indulatokat melegített föl. Ilyesmire semmi szükség. Hatvan előtt Szepsihez (Mo/dava nad Bodvou) tartoztunk, most Rozsnyóhoz (Rozöava). Hatvanban meghúzták a határt mellettünk. Ezen most már senki nem fog segíteni. A kockatologatás megtörtént, aki akkor beleszólhatott volna, az nem szólt bele — most már itt élünk, és ide tartozunk, és Almás a központi község. A „mi lett volna, hakezdetű mondatokon nem érdemes gondolkodni. A gondolatokon előbb kellett volna igazítani, nem most. Nekünk most arról kell gondolkodni, hogyan lehet a beállt helyzetben a legjobban megférni. Meg kell tanulnunk együtt élni és együtt cselekedni! Szerencsére most már kezdünk rátérni a jó útra. Én a szövetkezetben dolgozom. A szövetkezet a lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a falut. Az emberek nagy része ott dolgozik, a falu gondjait nem lehet különválasztani a szövetkezetétől." (Szakértők szerint az egyik legnagyobb művészet a cselekvés sávjába „becsalogatni" az emberek közösségi hajlandóságát. Feltámasztani, felerősíteni egy-egy közösség tagjaiban a méltóság érzését, és működésbe léptetni azt. S tenni mindezt túlszabályozás, merev határhúzások nélkül — a sok szabály, direkt beavatkozás ugyanis végül csak korlátozni fog. Az ember kedve szerint egy Faluházat telepítene Görgö közepébe főállású vezetővel — hadd kerüljön ott végre nyilvánosságra a görgöiek közösségi hajlandósága! S a falugyűlést ismét kivinné a Kerekdombra — ég és föld közé!) FOTÓ: Köröskörül hegyek. Bármerre tekint is az ember, mindenütt csak hegy. A két szemközti a Felső- és Alsó-hegy. Köztük fekszik a falu, Görgő. Hegyektől körfoeölelt falu. Csodaszép falu. Az égen sűrű fellegek. Vihar készülődik. Sokat esik errefelé az eső. Sokat fúj a szél. Ősszel, tavasszal ködbe borul a táj. „De aki ide bejön, az innen többé nem mén ki!" NAGYVENDÉGI ÉVA
