Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-30 / 36. szám

ke: „A forrás valójában nem a falué, a Bodrog és Hernád folyamkezelőségéhez tartozik. Természetesen már kértük őket, hogy tegyék rendbe a medret és a környéket, azonban a dolog nem olyan egyszerű. Hiányoznak az anyagi erőforrásaik, s egy-két évig előreláthatólag nem is lesz a Fej-patakra pénzük."

Talán az újságíró nem jól látja, hogy a község polgárait csöppet sem zavarta-zavarja a Palota elcsúfítása? Valójában a falu semmit nem tehet, mert nem az ö ügye. mert nem ö az illetékes ?)

A közösségek szervezódesenek megvannak a maga törvényei.

Nem hiszem, hogy a görgői polgár nem viseli szivén faluja sorsát. Nem hiszem azt sem, hogy hiányzik belőle a közösségi figyelem és akaratosság — hogy gyarapodása önmagát elsáncoló gyarapodás. Nem igaz, hogy érzéketlen a mindennapi környezeti és közéleti tisztátalanságok iránt.

Végül is miért ne történhetne meg, hogy egy saját portájára büszke görgői polgár —

ruhát

Olvasom egy jelentésben, hogy korunk hatékonyan csak közösségekben gondolkodhat. Elsődlegesen kisközösségekben, melyek — ha elég dinamizmus és életrevalóság szorul beléjük — sose látott, hallott, tapasztalt (legalábbis tájainkon) minőségeket segíthetnek életre. Sose látott, álmodott gondoskodást (magunkról és környezetünkről), jólétet kultúrát, életrendet stb. — egyszóval életmintát.

Mai életünk központi magvai ezek szerint tehát a kisközösségek. Kisközösségek, például egy faluközösség. Például Görgő (Hrhov) faluközössége. Például „Tornagörgő" népe. A hegyi kisközség jó pár éve népesedésileg „konstans" értéket képviselő 1 232 lakosa.

APatakba

Községszél, a Felső Hegy széle, a Palota. Vakító, forró a reggel. A tájkeret, a beton gépház valódi, huszonegyedik századi „tájművet" sejtet. Egy kizárólag hasznosságelvüt. A patak alja merő hínár, konzervdobozokat görget a víz. Ez hát a Palota, a híres Palota ?

A napsugarak kelyhe alatt két lány mos a oatakban, a nagy Fej-patakban. Ott, ahol V. Béla királyunk a tatártól üldöztetvén meg- Dihent.

Fehér fénnyel szikrázik a tisztás, a pásztorház előtt gyerekek kergetöznek. A hegyek némán sorakoznak ég és föld között. Egy pillanatra most olyan a Palota, mintha megvolna benne mindaz, ami valójában már hiányzik belőle. Aztán mindörökre!

Az ember mozdul, és erős szemhunyorítással talán látja is, milyen lehetett hajdanán ez a Palota. Jobb helyeken első számú természeti látványosságként kezelik az ilyesmit. Legfőképp a darázsköböl előbugyogó forrásvizet, a kristálytisztán csordogáló patakkal. A főforrást, mely mellett esőzésekkor több kisebb „Fej" is előbukkan. A Fej

patakot, melybe a falu asszonyai hurkát mosni, szapult ruhát fehéríteni jártak. A medret, melybe mosóköveket raktak sima mészkőből. A forrás körüli tölgyest, a kísérteties darázssziklát, ahol holdvilágos éjjelen farkasok üvöltöttek. A vízesést, mely négy malmot tartott, a malmok lisztet őröltek, kendert törtek, szecskát vágtak. A bányát, melynek darázskövéből a görgői paraszt házat épített. A libalegelöt, mely a fiatalság kedvenc tanyahelye volt.

Mindazt, ami csoda és szépség volt.

Az ember lassan visszafordul. A fojtogató hőséggel a hegyek mind közelebb jönnek, és élesebb körvonalat vesznek föl. Az ember szeme végül belébotlik a forrás mellé hányt panelokba, melyeket a tervezett görgői „termálfürdő" építőanyagaként szándékoztak a látképbe beleépíteni.

Mivel közel a temető, a közegészségügyiek vétója miatt korcsolyapályát raknak le belőlük — mondja később az elnök.

Majd. Egyszer!

(Gyönyör és csoda. A Palota szépsége. Ez is alakítja a görgői polgár identitását, segíti a

aSs*ony0 k jártak,

mosni

falu közösséggé szerveződését. Olyan lát vány, ami miatt a görgöiek otthon vannak (voltak) a falujukban.

Zeman Pali bácsi, akinek udvara a Palotára néz: „Ez már nem a Palota. Ennek csak a neve az, úgy elcsúfították. Ez már más."

Ötvenegyben kezdődik el a Torna-Rozsnyó (Roznava) vasútvonal építése, mely nagyban megváltoztatja a környék arculatát. A Palota arculatát is. Hamarosan a Fej-forrás látja el a falut vízzel. Történelmi idők!

Zeman Paíi bácsi: „Sok jó származott ebből a falura, csak szebben is lehetett volna alakítani az építést. Dehát kinek volt abba beleszólása ?"

Azt gondolom azonban, hogy a közösségnek, már ha van véleménye, van beleszólása is. De vajon mikor mondja a görgői polgár, hogy ne hagyjuk ezt annyiban? Hogy állítsuk helyre a Palota szépségét! Mikor jár közben az elnöknél, hogy hívjon össze falugyűlést, vitassák meg a tennivalókat?! Mikor?

Molnár Lajos, a nemzeti bizottság elnöaz utak áldatlan állapotát látva — egyszercsak fogja magát, és besétál a „birájához" érdeklődni ?

Molnár Lajos, az elnök: „A vasútépítés miatt nagy az átmenő teherforgalom útjainkon. Jelenleg egymillió-tízezer korona áll rendelkezésünkre az úthálózat korszerűsítésére. Nagyon nehéz azonban kivitelezőt találni, az illetékesek az állandó kapacitáshiányra hivatkoznak. Fordulna a falu elöljárósága más vállalatokhoz is, amelyek szívesen megcsinálnák útjainkat — az érvényes szabályzók azonban ezt nem engedélyezik."

A görgői polgár tehát bement a nemzeti bizottságra. Azt is megtudta még, hogy a járásnak ilyesmikre pénze egyre kevesebb van. dehogy Görgőnek is jut annyi, mint a többi falunak. Hogy a válasz a görgői polgár közösségi tetterejét nem elégíti ki, arról látszólag senki sem tehet!