Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-26 / 31. szám
Nem titokzatos kórkép tendencia is megmutatkozott, hogy a pszichiáterek szakmát váltanak. A Közép-szlovákiai kerületben például tudomásom szerint 12 pszichiáter hiányzik. Elmegyógyintézetünkben jelenleg 11,5 hely van betöltve: van egy belgyógyászunk és 10 pszichiáterünk, de 14-nek is lenne dolga. Fél státusban van patológusunk, aneszteziológusunk, nőgyógyászunk és fogorvosunk. Mindehhez hozzájárul a munkaerővándorlás. s Lekéren a főorvos személye sem kivétel Az utóbbi 15 év alatt Martinec doktor a negyedik igazgató-főorvos itt. Egyelőre az orvoshiány itt megoldhatatlannak tűnik. Mondják: a neurózis (s annak különféle fokozatai) korunk civilizációs betegsége; az ősember, de talán még a későbbi korok embere sem ismerte. Sokáig úgy tartották, főleg a városi emberé. Ma mind jobban tapasztaljuk, hogy nem így van. Az ember elmegy a körzeti orvoshoz. Szin-Dr. Marián Martinec igazgató-főorvos: „Csökkent a szakma presztízse." te állandóan fáj a feje, gyomra, szúr a szive, esetleg szívdobogása van, gyakran kiveri a veríték, vagy éppenséggel kirázza a hideg, sokáig nem tud este elaludni, reggel hullafáradtan ébred stb. Végigkínlódik jó néhány kivizsgálást. Volt már belgyógyásznál, szívspecialistánál, neurológusnál. Semmi. A leletek mind negatívak. Végül a körzeti orvos megkockáztatja: talán idegi eredetű, menjen pszichiáterhez! Eszében sincs elmenni, mondván: az ő idegei rendben vannak, nincsen semmi baja, csak egy kicsit ideges, mert fáj a feje, szívdobogása van, fáj a gyomra körül, nem jól alszik... És kap sok-sok gyógyszert fejfájásra, vérkeringési zavarokra, álmatlanságra ... Talán évek telnek el, míg valaki végre kereken kimondja a diagnózist: neurózis. Kár volt a sok vizsgálatért, orvosságért, injekcióért, konzíliumért, betegállományért. Mindez talán csak arra volt jó, hogy hipochonderré váljon, s bevésődjenek nála a szervi bajaira utaló balsejtelmei. Esetleg arra, hogy előre megfontolt szándékkal (ez a kevésbé tipikus eset) vagy anélkül leszázalékolják, de nem ám pszichiátriai, hanem belgyógyászati, ill. neurológiai diagnózissal. Ez a neurózis klasszikus képe, melyet pszichés zavar lévén gyógyítani kell. Gyógyítani kell a szorongást, a félelmet, a kisebbrendűségi érzést, az akaratgyengeséget, a torz önértékelést, a depressziót stb. — lehetőleg gyógyszerek nélkül. Erre van mód Lekéren. A szakmabeliek elé hosszú évekig példaként állították a lekéri csoportterápiát. A kezdeti sikerek után stagnálás volt észlelhető. Pillanatnyilag sem igen állítják senki elé példaként, mert legfőbb gondjuk, hogy nincs egyenletesen kihasználva az osztály, melyet azonban sokan irigyelnek tőlük, hiszen lehet-e annál ideálísabb pszichoterápiáról szó, mint amikor a pszichés zavarral küszködő emberrel hat héten keresztül jóformán éjjelnappal intenziven foglalkoznak. Jelenleg két pszichológus dolgozik az osztályon. Molnár Péter doktor szerint azonban még két pszichológusra, s 1 —2 laboránsra Vannak, akik maradnak nő io lenne szüksége az intézetnek. Ő 1972-től az intézet pszichológusa, s neki köszönhető, hogy annak idején beindult itt a csoportos pszichoterápia. — Milyen terápiás módszereket alkalmaznak osztályukon, milyen tapasztalatokra építenek, és Ön szerint mikor segít a pszichoterápia ? — A pszichoterápiának nagyobb hagyományai vannak Csehországban, úgyhogy az ottani tapasztalatokra, s főleg Stanislav Kratochvíl terápiás módszereire építünk — mondja Molnár Péter pszichológus. — A világon ismeretes több mint száz terápiás módszerből a dinamikusát követjük, alkalmazunk többek között autogén tréningét, pszichodrámát, pszichogimnasztikát, s a napi rezsimben benne foglaltatik a munka- és a művészeti terápia is. A neurotikus zavarokat a beteg tünetei mögötti okok feltárásával. a belső konfliktus kiváltó okának megszüntetésével orvosoljuk. Erre adnak lehetőséget a felsorolt módszerek. Célunk, hogy a kezeltet egészséges életvitelre és -szemléletre vezessük, energiát adjunk neki ahhoz, hogy saját akaratából álljon lábra. Sok ember problémamentesen oldja meg élethelyzeteit, akik erre nem képesek, neurotikusakká válhatnak. Sokan például annak ellenére, hogy neurózisuk van, nem kezeltetik magukat, leélik életüket a neurózisukkal, de nem lehetnek boldogok, nem élhetnek teljes életet, mert önmaguk s egyben környezetük is szenved tüneteiktől. A pszichoterápiának azonban nem célja, hogy megváltoztasson valakit, de segíthet neki abban, hogy módosítsa önértékelését, itéletrendszerét, hogy változtasson életvitelén, kilépjen a neurotikusra tipikus életstílus bűvös köréből, be tudjon illeszkedni, optimálisan tudjon alkalmazkodni az élethelyzetekhez. — Ön szerint mi a megoldás, a „recept" arra, hogy kevesebb legyen a komoly neurózis, a személyiséget érintő pszichés zavar, hogy szükség esetén az egyén kezeltesse magát, hogy a neurotikus ne a körzeti orvost s a szakorvosokat — belgyógyászt, ideggyógyászt — kínozza gyötrő tüneteivel, hogy tehermentesítve legyenek ilyenformán a kórházak belgyógyászati, ideggyógyászati osztályai is? — Járható útnak tűnik, ám egyelőre csak elképzelés, hogy a kórházakban osztályt alakítanánk a funkcionális zavarokban, betegségekben szenvedőknek. Az olyan testi tünetek, mint a fáradtság, fejfájás, szívszúrás, savtúltengés, izzadás, s a még súlyosabbak: a gyomorfekély, a vémyomásingadozás, de még a szexuális panaszok is, mindazok a szomatikus és vegetatív tünetek, amelyek a neurotikus ember panaszlistáján szerepelnek. Gondos orvosi vizsgálat döntheti csak el, hogy van-e az előbb felsorolt tüneteknek szervi (organikus) alapja. Ha ezekre a pana-A pszichoterápiát dr. Molnár Péter és Zuzana Bieliková pszichológusok vezetik. Délelőtti munka az üvegházban KÖNÖZS1 ISTVÁN FELVÉTELEI
