Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-26 / 31. szám
FÓRUM r Megtudtuk... A SZSZK Legfelsőbb Bírósága a kerületi bíróságokkal és a Bratislavai Városi Bíróságokkal együttműködve huszonhat kiválasztott járási, illetve városkerületi bíróságon felmérést készített arról, milyen a bírósági gyakorlat a rendőri felügyeletek elrendelésében. A rendőri felügyelet a bűnelkövetők átnevelésének egyik formája, amely elsősorban a visszaeső bűnözők esetében alkalmazható. A kiszabott büntetés letöltése után 1-től 3 évig teijedö időre rendelhető el. Az említett felmérés során megvizsgálták, vajon a bíróságok minden olyan esetben elrendelték-e a rendőri felügyeletet, amikor fennálltak a törvényes feltételek, illetve hogy ezt az intézkedést csak akkor rendelték-e el, amikor ezek a feltételek megvoltak. Szlovákiában 1987-ben az összes elítélt 5,4 %-ánál rendeltek el a bíróságok rendőri felügyeletet, míg a visszaeső bűnözők esetében ez az arány 32,1 %-ot tett ki. Csak elvétve fordultak elő olyan esetek, hogy a különösen veszélyes visszaeső bűnözőnél nem alkalmazták az átnevelésnek ezt a formáját. Elég gyakran megtörtént viszont, hogy a bíróságok nem használták ki a rendőri felügyelet fakultatív elrendelésének lehetőségét. A felmérés során megállapították, hogy több esetben az elítéltnek hetente háromszor, sőt néhányuknak naponta kellett jelentkeznie a felügyeletet gyakorló rendőri szerveknél. A vizsgálatot elvégzők szerint ez túlzás, akárcsak az, hogy némely esetben a felügyeletet gyakorló szervek az éjszakai órákban keresték fel az elítéltet a lakóhelyén, bár az elítéltnek nem kellett otthon tartózkodnia. A felmérés megállapítja: a nemzeti bizottságok, a gazdasági és társadalmi szervezetek együttműködése a legtöbb járásban nem felel meg a kívánatos szintnek. Az ő közös feladatuk lenne ugyanis, hogy megteremtsék a kellő feltételeket ahhoz, hogy a rendőri felügyeletes személyek rendesen éljenek, és dolgozzanak. * * * Az SZSZK kulturális miniszterhelyettese, a kormány egyházügyi titkárságának vezetője, dr. Vincent Máéovsky munkatársaival sajtótájékoztatót tartott, amelyen az állam egyházpolitikáját jellemezte, s aktuális kérdésekről nyilatkozott az újságíróknak. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák alkotmány értelmében az állampolgárok szabadon gyakorolhatják vallásukat, s emiatt senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés. Szlovákiában tizenkét államilag engedélyezett egyház működik, amelyek vezetőivel folytatni kívánják a párbeszédet. A csehszlovák államnak a Szentszékkel folytatott legutóbbi tárgyalásai eredményeképpen nemrégiben Prágába két segédpüspököt, Nagyszombatba (Tmava) pedig Ján Sokol személyében püspököt, apostoli adminisztrátort neveztek ki. A tárgyalásokat további megoldandó kérdésekről a csehszlovák kormány és a Vatikán képviselői a közeljövőben folytatják.-thar Szervezeti é,et Nemrégiben Bratislavába látogatott az Indiai Nők Kongresszusának háromtagú küldöttsége, amelyet Dzsajanti Patnaik elnökasszony vezetett Az indiai vendégek a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának meghívására érkeztek hazánkba. Városunkban az SZNSZ Központi Bizottságának alelnöke, Silvia Majlingová fogadta a küldöttséget. A fogadáson ismertette nőszervezetünk társadalmi szerepét és beszélt azokról a feladatokról, amelyek a szociális-gazdasági fejlődés ütemének gyorsításában, a stratégiai irányvonalat követve a szervezetre hárulnak, Az indiai küldöttség tagjait főleg konkrét szociális és egészségügyi kérdések érdekelték, itt-tartózkodásuk alatt ellátogattak a ligetfalusi (Petrzalka) nyugdijasotthonba és a ciferi Avana ipari szövetkezetbe. >-lkr Mindenféle Mi jut eszünkbe első hallásra e szóról, NYÁR? Természetesen a pihenés, az üdülés. Ezekben a hónapokban az emberek többsége kivesz egy-két hét szabadságot, hogy kipihenje az elmúlt hónapok fáradalmait, erőt gyűjtsön a további munkához. Néhányuk otthon elvégzi az édes semmittevést. de többségük bőröndbe vagy hátizsákba csomagolja a legszükségesebbnek vélt holmikat. vonatra, buszra száll, autóba ül, esetleg autóstoppal vág neki az országútnak. De miért is utazunk valójában? Igazán a pihenés, az aktív kikapcsolódás, élményszerzés végett, vagy csak környezetünk kényszerítő hatására? Mert a nyaralás, úgy érzem, sokak számára egyre inkább presztízskérdéssé válik, s inkább fárasztó nagybevásárlássá alakul. Ilyenkor költjük el egész évben szorgalmasan összegyűjtött pénzünket, fáradhatatlanul járva a külföldi üzleteket, hogy olyan árura bukkanjunk, amilyet még egyetlen ismerősünk sem vásárolt, vagy éppenséggel, ami már minden barátunknak van. Mielőtt útra kelnénk, ismerőseink sorra ellátnak jó tanáccsal, hogy hol, mit és mennyiért lehet és érdemes vásárolni. Mert mindenhol találni valamit, ami megéri, ami ha nem is szebb, jobb, tartósabb, hát legalább olcsóbb mint az itthoni, vagy ha az se, hát legalább külföldi. Így hát vásárolunk, mert vásárolni muszáj. Hiszen hazatérve barátaink megszokott kérdése, „hol voltál, mit láttál, mi volt a legnagyobb élményed"-ről „mit vettél, mennyibe került ?-re változott. És mi büszkén és boldogan soroljuk föl legújabb szerzeményeink listáját. Szervezett üdülésen két hetet a bulgáriai Napos parton töltöttem. A második hét közepén a környéket már bejárván, szépségeit és érdekességeit megismervén új városok felfedezésére támadt kedvem. Szóltam is néhány nyaralótársamnak, üljünk fel egy buszra, és nézzünk szét a közeli Burgaszban. — Nem érdemes oda elmenni! X-ék már tegnap voltak, de semmit nem kaptak. Alig van ott néhány üzlet, a választék pedig még az itteninél is kisebb. Ilyen érvre válaszolhattam volna azt, hogy van tán élénk zsivajjal hívogató piac, néhány hangulatosan kacskaringós régi utca, vagy különlegesen szép stílusban épült templom? Ellenérveimet nem éreztem elég erősnek. CSÉFALVAY INGRID Figyelgetek Nem tudom, önökkel előfordult-e már, hogy esernyővel kellett közlekedniük a lakásukban. Mert nálam megtörténik , mivelhogy hajlékom felett terasz van, és ha ott felgyülemlik a csapadék, nem a falba beépített lefolyócsatomán hagyja el a területet, hanem szobám mennyezetén keresztül. Ilyenkor — ha otthon tartózkodom — tálakban fogom fel az esővizet, és télen a havat segítőkész szomszédokkal műanyag zsákokban hordjuk le az ötödik emeletről az utcára (ha a lift működik, ez megkönnyíti munkálkodásunkat). nyári zivatarok, őszi esőzések idején „az égi áldást” szemétlapáttal vedrekbe, kiblikbe lapátoljuk és beöntjük a legközelebbi vécékagylóba. Amennyiben nem tartózkodom odahaza — már ez is előfordult — a menynyezetről lehulló vakolatot az íróasztalomon találom. Alkalmaztam ugyan célravezetőbbnek tűnő megoldást is. Például jelentettem a meghibásodást az illetékes házkezelőségen. Eleinte telefonon, ha sikerült jelzett intézményei összeköttetést kapnom, de mióta rájöttem (rájöttünk), hogy ott olyan leleményes telefonkezelő dolgozik, aki a csengő szerkezetről a kagylót nem a füléhez, hanem a készülék mellé helyezi, nos, azóta fogadónapon — kétszer van ilyesmi hetenként — személyesen jelentem panaszomat, és ha szerencsém van, s az illetékes hivatalnokot asztalánál találom, ígérettel térhetek haza: „Mihelyst lesz emberünk, intézkedünk!" Sajnos, emberük ritkán akad, ezért fordulhatott elő e héten, szép napsütötte, esőmentes napon, hogy csorogni kezdett — no nem a felhőkből, hanem a mennyezetről a víz. Szerencsére hétvége volt, házkezelőségi munkaszünet, de működött a szlovák főváros gyorssegély szolgálata, ahonnan már a harmadik telefonhívásra kivonultak a szakemberek, akik megállapították, hogy csatornánkban a víz nem felülről lefelé folyik (lévén esőmentes napon a teraszon bokáig érő tócsa), hanem alulról fölfelé, a városi fővezetékből. Ezt úgy tessék elképzelni, mintha a Duna folyásának Nagymarosnál gátat emelnének, és a víz nem a Vaskapu felé folytatná útját, hanem a Fekete-erdő felé. ahol ered. Szivattyúzták azért amíg tudták, amíg szivattyújuk fúrója le nem szakadt és be nem ragadt valahol a beláthatatlan csőrendszerben ... Most várjuk a megoldást, melynek legegyszerűbb módja az lenne, ha a város rendbehozná a fővezetéket. Ez esetben nem képződne a belvárosban kisebbfajta tenger, tó, esős időkben minden utcai csatorna fölött. Amíg ez megtörténik, javasoljuk tisztelt olvasóinknak — ha tehetik, adják tovább —, hogy nagyobb esőzések, hóolvadás idején a belváros sétálóutcáján» csónakkal közlekedjenek, annál is inkább, mert oda gépkocsival behajtani tilos. nő 7
