Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-26 / 31. szám
Az ítélőbíró: (A veszélyeztetett fiatalkorúak számának megállapítása lényegesen nehezebb. mint a beilleszkedési zavart mutatóké. Ugyanis magét a veszélyeztetettség állapotát sem tudjuk egyértelműen meghatározni, mert annak sem mérhető, sem egyértelműen értékelhető mutatója nincs. A veszélyeztetettségen belül a legnagyobb gond a gyermek- és fiatalkorban elkövetett bűncselekmények számbeli és súlyosságukban is megmutatkozó növekedése. De egyre feltűnőbb — noha számszerűleg pontosan nem kimutatható — a kiskorúak körében a neurózisok, a magatartászavarok. a lelki bajok, az elmagányosodás és a csavargás formáinak terjedése.) Helyszín: (Az egyik alsó-csallóközi falucska: az udvarokban üres. süket csönd, fóliabordák, buja kánikula. Hagyományos parasztház. ahol vagyunk. két szoba, konyha, kinn a ledöngölt földön kutya vicsorít. Az apa, Pisti apja, sötétkék melegítőben ül, keze gyöngyöző söröskorsót markol; a lány, Bozena. kimegy, bejön, közben bugyijára szoknyát húz, aztán málnát kever, Pisti egyetlen csosziott-tyukas félcipőjét hozza: ebben bocsátotta az útjára anyja.) Időpont: IDél van, felezőidő Pisti a falnak fordulva fekszik a sarokban, pici orra, gombszeme akárcsak apja tizenéves kiadásban. A beszédre fölneszel. föltápászkodik. Homloka sima, álmában meleg, jó szavak foroghattak a szájában. Az ajtó lassan csukódik.) — Ide most téged ki hozott? Hsti: Az apu. Hallotta a szomszédoktól, hogy otthon mit művelnek velem és értem jött. Állítólag már a válásnál magához vett volna — legalábbis ezt állítja —, csak nem adtak mert a nő még nagyon fiatal. — Bozena az apád új felesége? Pisti: Nem felesége, csak élettársa, az apám azt mondja, nem is veszi feleségül. Nagyon szeretne diszkóba járni, de az apám nem engedi. Nemegyszer itt akarta már hagyni, csak az apám fölaranyozta, Így hát maradt — ezzel megállította. Engem különben szeret, talán még jobban, mint az aput. — A szüleid miért váltak el? Pisti: Nem tudom. Régebben úgy láttam, hogy az apu kezdte az egészet, de most inkább úgy vélem, hogy az anyu. Ki tudja, mind a kettőnél kilóg a lóláb. A szomszédok azt mondják, hogy elsőként az anyu követett el valamit, de azt az apám annyiban hagyta. Szerintem akkor kezdődött, amikor apám eljárt árulni. Volt egy maszek Áviája. azzal följárt piacozni Csehországba, s ott megismerkedett valami növel. Nemegyszer engem is magamra hagyott a piacon, nyakkendőt kötött, mint egy igazi lord, kiadta a parancsot. és elment. Előfordult az is, hogy egy hétig se jött haza, mi meg már aggódtunk, nem érte-e valami, ő meg a nőjével volt. Kiadni a parancsot, azt bezzeg nagyon szereti, más meg csak dolgozzon. Már itt is elkezdte, de a Boíena megvédett, nem engedte. hogy elverjen. — Hány éves vagy most? Pisti: Decemberben töltöm be a tizenhetet. De már kiskoromban is volt velem elég baj — „problémás gyerek" voltam. — Ezt honnan tudod ? Pisti: Elmondta az anyukám, én kértem, hogy mondja el az egész életünket, és ő elmesélte. Ideges gyerek voltam, nehezen alvó, már így is születtem. Az apu mindig rám szólt az asztalnál, hogy ne szűre söljem a levest, rendesen kanalazzak. Kiskoromban nem szeretett, vagyis szeretett, de nem anynyira. Ha nem végeztem el a kerti munkát, amit kiadott, akkor szijjal jól elvert. Gyakran én is felidegesítettem, egyszer még a biciklimet is összetörte. (Pisti idegesen gyűrógeti a takaró szélét Vajon hány ilyen Pisti van, akinek gyerekkora lopással, verekedéssel, öngyilkossági kísérlettel van megjelölve ?! Elesett ember ezerféle akad. De nincs az az elesettség, mely nem lenne behozható, ha szeretet vattázza körül. — A védőnő, amikor nálatok járt, nagy rendetlenséget talált. Ez csak a véletlen műve volt? Pisti: Mi azért jómódban élünk. Nagy házunk van. négy szoba, sok benne a dolog. Azelőtt nem volt olyan kosz, az anyu mindnyájunkkal törődött, szülői értekezletre is ő járt. Amikor az apu elment, akkor is ő hajtott, dolgozott, kertben, üvegházban, palántákat nevelt — most is két földje van van fölfogva —, hogy megmutassa, egyedül is elboldogulunk. Csak mikor jött az a mocsadék. az a nyomorult élettársa, akkor változott meg minden. Ki tűrné ezt a szégyent, egy ilyen részegest befogadni, az egész falu ismerte, taknya-nyála összefolyt, ha berúgott?! Harmadik napjára, hogy az apu elhurcolkodott, egyszer csak megjelent. Nagy pénzeket dugdosott nekem, fizetett, az anyu a cigit is megengedte, csakhogy befogadjuk. Az ivásról is csak azért szokott le, hogy nézzék valakinek. De már rájöttem, csak be akart illeszkedni a családba, hogy bennünket elmarjon. Engem már sikerült, de az Ivettre és Rstire is ez vár. — A válás hogyan zajlott? Apád, anyád sokat veszekedett ? Pisti: Hogyne veszekedett volna! Az apu még az anyu nyakláncát is elszakította, mert kitolt vele. nem adta neki a kazánt meg az öntvényradiátorokat — tárgyalás is lett belőle. Verekedtek többször is, az anyu mesélte, hogy egyszer akkor is behúzott neki az apu. mikor viselés volt Petivel. Engem is nagyon megvert, még a válás előtt, hosszú kolbászok maradtak a hátamon — mert nem végeztem el a kertben, amit parancsolt. Nagyon fájt nekem, amikor hurcolkodott, vitte a tv-t, az ülőgarnitúrát. Senkinek nem váltak el a faluban a szülei, csak nekem. Olyan ideges voltam, ütöttem, akit csak értem. Ezért mentem neki még a tanítónak is az iskolában, puff, puff — és máris a földön volt. Akkor vittek el aztán Pezinokba. — Asztalosnak tanultál a fővárosban egy bennlakásos iskolában. Olyan sokat otthon nem lehettél! Pisti: Nem szeretem én az intrit, verekedni se szerettem, jobbára csak magamban ültem. Fiúbarátaim nem voltak, a lányokat mindig is jobban szerettem, már az alapiskolában is. A harmadikosok csak kínoztak bennünket. például be kellett másznom a szekrénybe és mikor mondtam a nevelőnek, azt válaszolta: Fiam, szót kell nekik fogadni, vedd úgy, hogy ez olyan, mint a háború! Nem sokat törődtek velünk, azt csináltuk, amit akartunk. Aztán volt ott egy buzeráns tanár, és a többi fiú eltanulta tőle. Nem tetszett itt nekem semmiképp, és az anyám is megengedte. hogy kiköltözzem. Addig elég jól tanultam, de aztán csavarogni kezdtem. Amikor aztán megdurrantottam azt a tanárt, leugrottam a harmadik emeletről, persze, menekülés közben, de a csendőrök elkaptak. Akkor már az anyám is beleegyezett, hogy betegyenek a bolondokházába. (Boienka mosolygós, kedvesen illatos narancsdzsúszt tálal elénk. Pisti büszkén rámtekint: lám, az ő kedvéért mit meg nem tesz ez a szép leány. Hát bizony nem romlott gyerek ez a Pisti! Csak ha szivén ütik, éppen ököllel üt vissza. Keményen fölfegyverkezett) — Meddig voltál Pezinokban? Pisti: Két hónapig. Egyszer öngyilkos akartam lenni, ki akartam ugrani az ablakon, akkor aztán megkötöztek. Egy hónapig csak aludtam, mint a medve, gyógyszerekkel, kábítókkal tömtek. Szinte ébren álmodtam, előjött az egész cirkusz, a válás, a verekedések. Olyan jó lett volna mindig úgy aludni! De aztán a második hónapban már rendesen jártam iskolába — ott sokkal jobban tanítottak, mint nálunk, a tanítók kedvesebbek, becsületesebbek voltak. Jól is tanultam, és a fával is szerettem dolgozni. Egyszer igaz ugyan, hogy megszöktem, de aztán félútról visszaindultam: Ah, nem megyek, mit csináljak otthon?! — gondoltam. — Az anyádhoz haza most már nem is mész? Pisti: Minek? Szemembe mondta, hogy nekem ott nincs helyem. Nem adott enni, nem engedett a szobámban aludni — mindenáron le akart törölni a térképről, és javítóintézetbe akart záratni. Minek szült akkor meg, minek nevelt tizenhat évig, ha most meg nem kellek? A múltkor elkezdte a bőgést, hogy nem ezt érdemelte tőlem! Megmondtam akkor neki, hogy köszönje meg annak, aki ott áll mellette! A drágalátos élettársának! Nekem többet már nem hazudhatnak. én már többet nem hiszek! — De azért Te is hazudtál már jópárszor! MICHAEL A TESTVÉREM Rsti: Én csak annak hazudok. aki nekem is nazudik. Aki becsületes, igazmondó, annak nem hazudok. Az apámnak hazudok. mert ő is hazudik nekem. Nemegyszer rajtakaptam. — És ki az, aki nem hazudik? Rsti: A Michael Jackson. Ó az én testvérem. Az a vágyam, hogy egyszer kimenjek hozzá, és beszéljek vele. Ő biztosan nem csalna meg. és szeretne, akár a többi testvérét, Jeremyt és Janettot. — Itt az apádnál nem csak a cigiről, hanem a kártyáról is le kellett mondanod. Otthon a kocsmából épp emiatt tiltottak ki. Arról nem is beszélve, hogy még pénzt is loptál a kártyázáshoz. Pisti: Vettem el pénzt, mert nem adtak otthon. De még a tiltás után is beengedtek a kocsmába, az anyu testvére ott a pincér. Nekik is pénzt jelent, ha bennünket kiszolgálnak. Nem olyan vészes a dolog. A többiek még most is följámak egy öreghez, magánházba. ahhoz senkinek semmi köze. (Egyre fojtogatóbb a szobában a levegő Az apa bejön. Pisti enne, indul a spájzba. Az apa tekintete sistereg, akár a macska szőre: Tanuld meg, nálunk csak délben van ebéd! Itt nem fogsz össze-vissza csúszkálni! Pisti munkaruhát húz, indul a kertbe. Hosszú a sor, jó az ára fönn a paprikának. Apja holnap már kora hajnalban startol.) — Rsti tehát itt marad? Apa: Még nem tudjuk hivatalosan. Az anyjával szót érteni sajnos nem lehet, most sem jelent meg a tárgyaláson. Pistinek azonban nincs más választása, mint szót fogadni, engedelmeskedni, becsületesen kijárni az iskolát. Szépen benn fog lakni az internátusbán. nem lesz hazajárás! Hetente ellenőrizni fogom a munkakönyvét. Ha megbecsüli magát, itt lesz helye! Az anyjához én addig nem megyek, míg a feltételesen" le nem jár, félek, nem türtőztetem magam. Én majd gondoskodom a gyerekről. Beszéltem már az egyik ismerős doktorral, hogy szerezzen neki egy jó pszichiátert. Mert egészen azért nem lehet normális, ha ilyeneket csinál, az idegeivel vagy a hormonjaival biztosan baj van. (Elképzelem Pistit a Pistiket tíz, húsz, harminc év múlva. De atyaisten, hát hova tegyem őket? Mélyen tisztelt védők és védőnők, bírók és ügyészek, mélyen tisztelt társadalom, vannak-e egyáltalán a Pistiknek fogódzóik ?) Az újságíró: (A társadalmi beilleszkedési zavarok kezelésmódja csak akkor lehet eredményes, ha nem csupán a kifejlett végállapotot óhajtja befolyásolni, hanem még az előállási folyamat korai szakaszaiban igyekszik beavatkozni. Akkor eredményes ha egyszerre védi is a fiatalokat, s ugyanakkor kezelni, gyógyítani vagy reszocializálni is képes annak áldozatait Vitathatatlan kiindulópontnak tekinthetjük, hogy a beilleszkedési nehézségek csaknem minden esetben visszavezethetők a személyiségfejlődés korai szakaszába (a még lehetséges prevenció időszakába) és csak később — a körülményektől és a gyerek ellenállóerejétől, olykor veleszületett sérülékenységtől függően fejlődnek ki határozott zavarformává. Ebből szükségszerűen következik, hogy az eredménnyel kecsegtető, korai megelőzés komplex tennivalóira (szociálpolitikai, pedagógiai, család- és ifjúságpolitikai) kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket.) NAGYVENDÉGI ÉVA
