Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-26 / 31. szám
Halai $ vadat Rohácek Tibor és Nagy Imre — az irányítók A hatvanhármas müút mentén északról délnek: Kormoran, Kondoros, Kukorica, Túzok — mindegyik könnyen elérhető autóval, vagyis a motorosok kedvenc pihenő- és étkezőhelyei; azért is kedvencek, mert annyi motoros sosem forog ezen a tájon, hogy szünet nélkül zsúfoltak lennének ezek az autóscsárdák. Ráadásul nem is említettem az útvonal mentén álló összes fogadót, melyek zöme, mi tagadás, délelőtt többnyire üresen tátong, délben úgy-ahogy akad valamennyicske vendég, s csak délután kezdődik a hajrá. Már ahol kezdődik. Itt-ott megáll egy-egy autóbusz, tele utasokkal, de tény, a Csallóköz még nem olyan turistaparadicsom, mint a Tátra vagy a Balaton, s gyanítom, nem is lesz olyan A nappali bár egyik felszolgálója. Johancsik s nyereséget! nyitásával dolgozik, s mindkettő ráfizetéssel. Viszont míg a Túzok-belieknek van esélyük, hogy ráfizetésü két haszonba váltsák, addig a Kuko rica-belieknek kevésbé, hiszen nem önálló gazdasági egységként működnek. Bevételi tervük havi háromszázezer, amit a csárdanyitást követő két hónap — július és augusztus — bevétele alapján határoztak meg, nem számolva azzal, hogy az újdonság ereje megtette a magáét. Szeptembertől átlagban kétszázezer korona a bevételük, a háromszázezres terv viszont maradt. A főnök, Török József mérnök szerint ez nem is baj, mert „ez egy új üzemrészleg, most vannak kialakulóban a dolgok, s az a háromszázezer elérhető; egyelőre nem dolgozunk önköltséges alapon, központilag, vagyis járási szinten ösztönöznek arra, hogy spóroljunk a villanyáramtól a szalvétáig mindennel", Itt tehát a megszokott vendéglátóipari gazdaságirányítás alapján dolgoznak, az alapbérre bizonyos százalékot a konyha forgalmából (1 7), bizonyos százalékot (1,4) az egyebek árusításából kapnak. A Túzokban más a helyzet, már a konyhát illetően is. Igaz ugyan, hogy a Kukorica Csárdának van egy „titsoha. Ha mégis szolgálna világra szóló látványossággal, ha ezen a tájon a megszokottnál háromszor több turista megfordulna, a vendéglátóipar hosszú távon akkor sem számolhatna biztos bevételi forrásként a turizmussal. Rövid távon pedig egyáltalán nem. Vagyis rosszul gondolkodik az a főnök, aki ölbe tett kézzel vár a turistákra, hiszen a meg nem érkező vendég legfeljebb képzelt koronával fizet, amely pontosan annyit ér, mint az ő képzelgése. Magyarán: fabatkát sem. Igaz, hajdanán az a fogadós is fabatkát ért, aki ráfizetéssel dolgozott. Az említett útvonalon tavaly két autóscsárda nyílt: Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) június 13-án a Túzok, Alistálon (Hrobonovo) június 26-án a Kukorica. Az egyik a komáromi (Komárno), a másik a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Jednota fogyasztási szövetkezet irá-Nóra Szabó Sándor is azt szereti, ha sok a vendég
