Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-12 / 3. szám
G^ücrfUXi Vt* • Január Janustól, a rómaiak kétarcú istenétől kapta a nevét. Akiről azt gondolták, hogy egyik arcával a múltba tekint, a másikkal a jövendőt üdvözli. Öt tartották az égboltozat istenének is, aki reggel megnyitja, este pedig bezárja az ég kapuit. A régi magyar kalendáriumokban „télhó" néven is ^szerepel a január. Ennek megfelelően a decembert - télelő, a februárt pedig télutó néven emlegetik. Találó az elnevezés, mert a január valóban a tél közepe. • Vannak szokatlanul enyhe, és vannak zord telek, amelyek teljesen eltérnek a sokévi átlagtól. A régi feljegyzések szerint 1042-ben olyan hideg volt, hogy az állatok megfagytak az istállókban, és a zord telet szörnyűséges éhínség követte, mert a vetés is elfagyott a földben. 1327-ben meg olyan enyhe volt a tél, hogy a gyümölcsfák már január végén kivirágoztak, és pünkösd napján arattak. Mátyás király uralkodás alatt két különleges hideg télről van feljegyzésünk. Az egyik 1458., ^mikor királlyá választották. A másik 1485., amikor Mátyás király Bécs ellen hadakozott. Annyira hideg volt, hogy katonái tömegesen fagytak meg. i* • Ebben a hónapban süt ránk a legkevesebbet a nap, de ha szép tiszta az éjszaka, talán ilyenkor ragyognak felettünk a legszebben a csillagok. Az égboltozat délkeleti részén a kora esti órákban látni lehet a Szinuszt. Az egyiptomiak Ozirisz nevű istenéről nevezték el. Nálunk — kékesfehéren sziporkázó fénye miatt — Szépasszony szemének, Árvaleány pillantásának is szokták nevezni. A Szinuszról feljebb emelve tekintetüket megtaláljuk a hat csillagból álló Orión csillagképet. A görögök Óriónról, a szép ifjú vadászról nevezték el, akit Artemisz, a Hold és a vadászat istennője lenyilazott. Egy másik legenda szerint a hajnal istennője, Éósz beleszeretett a szép ifjúba, és felvitte magához az égboltra. Mi, magyarok — a csillagkép formája alapján — Kaszásnak szoktuk mondani. Ugyancsak könnyen felismerhető a Fiastyúk, mert egy nagyobb, fényesebb csillagot úgy vesznek körül az apróbb csillagok, mint a tyúkanyót a csirkék. A Fiastyúktól balra láttok egy páros csillagot, az Ikreket, Kasztórt és Polluxot. A görög legenda szerint Kasztór és Pollux testvérek voltak, de egyikük édesapja a spártai király volt, a másikuké pedig Zeusz, a görögök főistene. így Pollux halhatatlan volt, Kasztór pedig nem. De annyira szerették egymást, hogy Pollux megosztotta a halhatatlanságot testvérével. Egyik nap Pollux szállt le testvéréhez a föld világba, a másik nap pedig mind a ketten az Olümposzon, az istenek lakóhelyén élvezték a halhatatlanságot. így lett alakjuk a csillagos égen a testvéri szeretet jelképe. A madaraknak ahhoz, hogy átvészeljék a telet, nagyon sokat kell mozogniuk és enniök. A táplálékból nyerik azt a fűtőanyagot, amely fenntartja testük hőmérsékletét. Tollazatuk szerkezete is védi őket a hideg ellen. Hogyha hideg van, a madarak felborzolt tollai üldögélnek az ágakon, drótokon. A felborzolt tollazatba befurakodó levegő igen rossz hővezető, megtartja testük melegét, így olyan, mintha légpaplan borítaná a madarak testét. Az apró rovarok a fák kérge vagy kövek alá bújnak, meg a falak repedéseibe, és megpróbálják átaludni a hideget. Vacka mélyén szendereg a pete meg a mókus. Az üreg föld alatti vackában alszik, de az egerek meg a pockok sűrűn járnak fel élelemért a hó alól. Szívesen csinálnak fészket maguknak a kukoricaszárak alatt, jobb híján elrágcsáiják a fészek falát. A róka jól ismeri a pockok téli szállását, így gyakran megdézsmálja a pocoktanyát. A sün leginkább az erdőben a fák és bokrok alatt, avarral bélelt kuckójában alszik. Tüskéi miatt kevesebb veszély fenyegeti. Mormolnak szelei a fagyos éjszaknak, A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak: Ellepik a földet sűrű fergeteggel, A folyóvizeket megkötik hideggel; Melyeket őszítnek a havak és derek, Az öreg tél fején villogó púderek. Zúzmarázos a Bak csillámló szakálla, Csörög a jég miatt minden szőri szála. Vége felé járván a fagyos december. Decembert hordoz már magán minden ember. Sze/lős volna nagyon az ing s a papucs ma. Bezzeg becsben is van a bunda s a kucsma. A vékony rokolyás lánynak s a pőre Gatyájú legénynek borzad minden szőre. A farkasok, medvék, rókák hébe-hóba A sűrű erdőbe mennek prédáidba. A többi állatok merülvén álomba, Alusznak az ősszel készített alomba. A madarak nagyobb része elutaza. Csak veréb, csak varjú maradt idehaza. Az is a városhoz közelebb szivárog, S a disznótorokba örömnótát károg. Komor minden, minden szomorúnak tetszik. Mihelyt a tél borzas csillaga letetszik: Mindent öszvebágyaszt és puhít ostoba Levegő egével a bétütött szoba.
