Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-31 / 23. szám
CSALÁDIKOR A Szlovák Szocialista Köztársaság Felsőoktatási Fejlesztési Intézetének1986-os egyetemi hallgatói időmérleg-vizsgálatát elemezve merült fel a kérdés: vajon az egyetemi és főiskolai hallgatók körében hogyan hatnak azok a társadalmi tényezők, amelyek következtében a felnőtt lakosságnál jellegzetesen női és ettől eltérő férfi időgazdálkodási szokásokat tapasztalhatunk. Emlékeztetőül idézzük a Szövetségi Statisztikai Hivatal 1980-as vizsgálatát, amely szerint Csehszlovákiában a felnőtt lakosság körében létezik egy jellegzetesen női és jellegzetesen férfi időgazdálkodási modell. Eszerint az alapvető élettani szükségletek (alvás, étkezés, személyi higiéné) kielégítésére szánt idő a nők és a férfiak esetében lényegében azonos és megközelíti az élettani optimumot. A nap legnagyobb részét a munkahelyi munka teszi ki, a férfiak esetében ez napi 9 óra, a nőknél 8 óra. Ehhez járulnak az egyéni munkák legkülönbözőbb formái (háztáji gazdaság, főzés, mosás, vasalás, gyermekgondozás, takarítás, lakás- és autókarbantartás stb.) a férfiaknál napi 2,5 órával, a nőknél napi 5 órával. A fennmaradó idő a szabadidő, amely a nőknél naponta hozzávetőlegesen 3 óra, a férfiaknál 5 óra. Heti összesítésben valamennyi munkát tekintetbe véve a nők 10 órával többet dolgoznak a férfiaknál, heti szabadidejük viszont kb. ugyanennyivel kevesebb. E rövid vázlatból is jól látható, hogy a nők és a férfiak munkahelyi megterhelése lényegében nem különbözik. Az igazi különbségek az egyéni munka területén jelentkeznek. A nők lényegesen kevesebb szabadideje a nagyobb otthoni tehervállalás következménye. E lényeges, nemek közti időgazdálkodási különbségek egy részét ma még a meglévő társadalmi munkamegosztás sajátosságaként szükségszerűségnek foghatjuk fel. A másik része azonban már csupán a korábbi beidegződések csökevénye. Mindkét ok megszüntetése rendkívül hosszantartó, igényes társadalmi folyamat. Az első mindenekelőtt az anyagi eszközök kérdése: mikor lesz a társadalomnak olyan eszközfeleslege, amely segítségével! megteremtheti az időigényes „női munkák" kommunizálásának minden család számára elérhető közelségét. A második pedig annak a kérdése, hogy maga a társadalom mennyi idő alatt hajlandó feladni bizonyos szokásokat, beidegződéseket, előítéleteket, amelyek bizonyos tevékenységekhez fűződnek, ezeket ezidáig jellegzetesen női illetve férfi tevékenységként tartva számon (főzés, takarítás, gyermeknevelés, barkácsolás stb.). Az egyetemi hallgatói vizsgálatnál abból a feltételezésből indultunk ki. hogy az alapvető hallgatói tevékenységek mindkét nem számára azonos kötelezettségeket szabnak meg. A fiók és a lányok tanulási feltételei és életkörülményei között lényeges, az időgazdálkodást komolyan befolyásoló különbségek nincsenek. Ezért időgazdálkodásukban sem lennének indokoltak a lényeges eltérések. Ha mégis vannak, akkor ezek az indokolatlanul továbbélő, önkéntesen is magukra vállalt társadalmi beidegződések következményei. Az egyetemi hallgatók időgazdálkodási vizsgálatát 1986 tavaszán bonyolítottuk le. Szlovákiában 10 felsőoktatási intézmény 19 karán. Egy héten keresztül 1 270 lány- és 1 386 fiúhallgató tevékenységét vizsgáltuk a nap 24 órájában, félórás időegységenként. LÁSSUK, MIT MUTATNAK A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI! Az alapvető élettevékenység, az alvás tekintetében a lányok és a fiúk között nincs lényeges eltérés: tanítási napokon alvásra átlag 7 óra 42 percet, a hétvégeken 9 óra 6 percet fordítanak, ami heti 8 óra 6 perces átlagot ad. Ez az idömennyiség megfelel az adott életkorban szükséges élettani normának. Az is megnyugtató tény. hogy a hallgatók döntő többsége a tanítási napokon 23 óra 30 perctől reggel 7 óráig, hétvégeken 0 óra 30 perctől 9 óra 30 percig alszik. Az étkezésre szánt idő mindkét nemnél a hét során naponta átlagban 1 óra 21 percet tesz ki. Az első lényeges különbséget a tisztálkodásra fordított idő mennyiségében találhatjuk: míg a lányoknál ez napi 1 óra 6 perc, a fiúknál csupán 48 perc. Heti összesítésben a különbség 2 órát tesz ki. Az egyetemi hallgatók fö tevékenysége a tanulás, vagyis az oktatási órákon való részvétel és az erre való folyamatos felkészülés. Az oktatási órákon való részvétel hétfőtől péntekig a lányoknál naponta átlagosan 4 óra 32 percet, a fiúknál 5 órát és 2 percet tesz ki. Ez a különbség abból adódik, hogy a szaktantárgyi oktatáson túl a fiúknak rendszeres katonai kiképzésen kell részt venniük. Az oktatásra való egyéni felkészülés a lányoknál átlagban naponta 2 óra 23percet, a fiúknál 2 óra 13 percet vesz igénybe. Ehhez a tevékenységi csoporthoz sorolhatók azok az időveszteségek, amelyek az oktatási folyamatban való részvétellel kapcsolatosak. Ezek átlagban naponta a fiúknál és lányoknál egyaránt 55 percet tesznek ki. Ha számba vesszük az eddig felsorolt napi fö tevékenységeket (az élettani szükségletek kielégítésére szolgálókat) és a tanulással kapcsolatosakat, az derül ki, hogy ez a két tevékenységcsoport teszi ki a hallgatók napi idejének 71 %-át, mind a fiúk, mind a lányok esetében. Tehát a fő tevékenységek szempontjából nem tapasztalhatunk semmilyen lényeges eltérést a nemek között. Joggal merül fel a kérdés, melyik hát az a tevékenységi terület, amelyben már a tanuló évek során megjelennek a felnőtt korra jellemző női és férfi időgazdálkodási modellek? És ha már ebben a korban jelen vannak, vajon hol lépnek be azok a tényezők, amelyek hatására a nők a későbbiek során kénytelenek a családi munkamegosztásból a nagyobbik részt vállalni? Elemzésünk azt detírette ki, hogy három olyan tevékenységi terület különíthető el, amely meghatározó szerepet játszik a fennmaradó 29 %-nyi idő felhasználásában. Az egyik a bevásáriással, főzéssel és takarítással, a másik a személyes ügyek intézésével kapcsolatos tevékenységek területe. E tevékenységi területek közül a döntő fontosságú differenciáló tényező a bevásárlásra, főzésre és takarításra szánt idő mennyisége. Míg a lányok erre átlagban napi 55 percet áldoznak, addig a fiúk csupán 20 percet. Az ügyintézésből származó átlagos napi időveszteség a lányoknál 20 perc, a fiúknál 16 perc. A hazautazásra szánt idő napi átlaga a fiúknál 25 perc, a lányoknál 26 perc. Összegezve az eddigieket elmondhatjuk, hogy a nemek szerint elkülönülő időgazdálkodási szokásokért az eltérő tisztálkodási szokások, az oktatási órákra való egyéni felkészülés mértéke, de legfőképpen a bevásárlásra, főzésre, takarításra és ügyintézésre szánt eltérő mennyiségű idő a felelős. Ha heti összesítésben fejezzük ki a különbözőségeket, kitűnik, hogy a lányok heti két órával több időt fordítanak a személyi higiénére, mint a fiúk. A bevásárlásra, főzésre, takaritásra és ügyintézésre a lányok hetente 4,5 órával többet fordítanak fiútársaiknál. Ennek következtében a lányok szabadideje összességében lényegesen, mintegy 5 órával kevesebb a fiúkénál annak ellenére, hogy 2,5 órával kevesebbet járnak iskolába. Arányaiban és tendenciáiban ez a kép nagyon hasonlít a felnőtt férfiak és nők mai időgazdálkodási szokásaihoz abban, hogy az egyetemista lányoknak lényegesen kevesebb a szabadidejük, mint a fiúknak. Az elgondolkodtató ezzel kapcsolatban az, hogy míg a felnőtteknél ez a különbség indokolt és magyarázható, addig az egyetemistáknál sokkal kevésbé. Ma, amikor az egyetemi hallgatók 70 %-a diákotthonokban lakik, és a diákmenzák olcsó, hozzáférhető áron biztosítanak számukra reggelit, ebédet és vacsorát, semmi sem indokolja, hogy a lányok hetente átlagosan 5 órával több időt fordítsanak bevásárlásra, főzésre, takarításra és ügyintézésre, mint a fiúk. Vajon nem a rosszul értelmezett női szerepkörbe való beletanulás belső kényszeréről van-e itt szó? Mintegy előre, bár egyelőre a külső, kényszerítő körülmények nyomása nélkül, gyakorlásként, akár a szabadidő rovására is hajlandók lennének olyan tevékenységeket végezni, amelyek a későbbiekben teherként, el nem hárítható kötelességként lesznek jelen életükben. Milyen jellegzetességeket találunk a szabad idő kihasználásának módjában a fiúknál és a lányoknál? A szabadidő eltérő mennyiségén túl (a fiúknál heti 42 óra, a lányoknál 36 óra 52 perc) az a feltűnő, hogy a szabadidő szervezett és egyéni felhasználásának aránya szinte hajszálra megegyezik mindkét nemnél. Összes heti szabadidejük mintegy 17 %-át töltik szervezett keretek között. Ha biztosak lennének afelől, hogy minden felsőoktatási intézményben megvannak a szabad idő szervezett és egyben hasznos eltöltésének megfelelő feltételei, akkor mondhatnánk azt, hogy ez az egyhatodnyi rész elég kevés. Ismerve azonban a feltételeknek az oktatási intézményenként és diákotthononként is eléggé változó képét, ezt az arányt kielégítőnek tartjuk. Nagyon hasonlónak, szinte megegyezőnek tekinthetjük, a szabadidő felhasználásának módját is a két nem között. A vizsgált 14 szabadidős tevékenység közül a tíz tevékenységre szánt relatív idő szinte megegyezik. Igazán jelentős különbség a fiúk és a lányok szabadidejében csak kettő van: — az egyik, hogy a lányok majdnem még egyszer annyi időt szentelnek az olyan szabadidős tevékenységnek, amelyekhez az iskola, az intemátus vagy az ifjúsági szervezet nem biztosít megfelelő feltételeket. Ezek között vannak szaktevékenységek is, de elsősorban különféle kézimunkáról, gyűjtési szenvedélyről stb. van szó; — a másik az, hogy a fiúk különféle fizetett munkára, elsősorban fizikai munkára szánnak többet, majdnem még egyszer annyit szabadidejükből, mint a lányok. Véleményem szerint ez a két mozzanat is a felnőtt szerepkörre való felkészülés elemeként fogható fel. Az eddig elmondottakat összefoglalva a bevezetőben felvetett kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a mai egyetemista lányok és fiúk időgazdálkodásában még csak részben vannak jelen azok a nagy különbségek, amelyek a felnőtt lakosságra olyan jellemzőek, és aminek következtében a felnőtt nőknek heti 10 órával is kevesebb a szabadidejük, mint a férfiaké. A meglévő különbségek kisebbek és nem magyarázhatók a fiúk és lányok eltérő életkörülményeivel és kötelességeivel az egyetemi évek alatt. Az a feltételezésünk, hogy a lányok (minden külső ok nélkül) csupán belső késztetésre időben előrehozzák azokat a tevékenységeket, amelyekre ugyan még ilyen nagy mértékben nincs szükségük (bevásárlás, takarítás, ügyintézés), de később majd sorsukká válik. NAGY LÁSZLÓ TANKÖNYV Hogyan gazdálkodnak az idővel az egyetemisták? ÉS FŐZÖKANÁL nő io
