Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-12 / 3. szám
Merre tartasz Földanyánk? • Valóban fenyeget a túlnépesedés veszélye? • A fekete földrész fekete gondjai • A jövő: 10 milliárd földlakó • Mit kap majd enni, inni a „tízmiliiárdodik 7" A demográfiai szakértők számításai szerint száz év, vagy még rövidebb idő alatt megkétszereződik bolygónk lakossága. Földanyánknak tehát tizmilliárd embert kell majd eltartania. Fogas kérdés, megbízható választ napjainkban erre senki sem adhat. Még azt is nehéz megmondani, hogy ezek a számítások mennyire objektívak, s lényegében az is megválaszolatlan, hogy egyáltalán meg lehet-e fékezni a népességnövekedést ? Az utóbbi években éppen ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a világ közvéleménye érdeklődéssel fordul Kína felé, amely jelenleg a világ legnépesebb országa. A népességnövekedés megállítására hozott szigorú intézkedéseik, ha nem is mindenben, de sok tekintetben tanulságosak lehetnek más országok számára is. 1976-ban Kínában 1 000 lakosra 34 születés jutott. A népszaporulat csökkentését célzó programot szigorúan tudományos alapon dolgozták ki, az ebből következő intézkedések 1979-ben léptek életbe, s tíz év alatt sikerült a születések számát a felére csökkenteni. A kezdetben drasztikusnak tűnő intézkedéseket ma már a kínaiak túlnyomó többsége elfogadja s belátja. hogy a születésszabályozás — létkérdés. A születésszabályozást, a családtervezést szükségképpen ma már több ázsiai országban bevezették, és fokozatosan egyes afrikai országokban is kezdik bevezetni. Persze okkal-joggal felmerül az a kérdés is, hogy miért ez a már-már egészségtelen, az elviselhetőség határát súroló népszaporulat. A tudósok szerint több oka is van. így például míg a születések száma egyre növekszik, addig a természetes elhalálozások száma egyre csökkent; továbbá: ma jóval több csecsemő marad életben, mint mondjuk századunk elején, és ezzel párhuzamosan meghosszabbodott az átlagos életkor; az orvostudomány haladásával több olyan járványos betegséget sikerült maradéktalanul felszámolni, amely néhány hét, hónap alatt milliók életét oltotta ki. Megjelentek és elterjedtek az egész világon az antibiotikumok, amelyek milliók életét mentik meg. Megkondult a vészharang A hatvanas években láttak napvilágot az első riasztó jelzések a Föld túlnépesedésének veszélyéről. Ekkor vált közkeletűvé a „demográfiai robbanás" fogalma. A demográfiai robbanásnak természetesen megvannak a politikai, szociális, gazdasági és egyéb aspektusai, amelyek számos előre nem látható kockázatot és veszélyt vonnak s vonhatnak maguk után. Több tudós abban látja a legnagyobb veszélyt, hogy a fejlődő országokban a felduzzadó vidéki lakosságot a Föld már képtelen eltartani, ezért hatalmas néptömegek indultak vándorlásnak, s a jobb megélhetés reményében a nagyvárosokban telepedtek le. Példa erre többek között Sanghai, Sao Paolo, Mexikóváros és igy tovább. Ezeket a városóriásokat bádoglemezekből hordókból sőt kartondobozokból, műanyag csomagolóburkolatokból, vályogból összetákolt lakóhelyek gyűrűje zárja körül, ahol tízezrek tengetik életüket. Ez a fojtogató gyűrű veszélyes feszültséget kelt a lakosság szociális rétegei között, ugrásszerűen emelkedik a prostitúció, a bűnözés, a betegségek, ellenőrizhetetlen a „fekete" munkaerőpiac a szinte a lehetetlenséggel határos kézben tartani a közbiztonságot. A borúlátók — az „alarmisták" — főleg az Egyesült Államokban tovább kongatják a vészharangot, mondván, hogy a Föld túlnépesedése az egész emberi civilizáció létét fenyegeti, legalább annyira, mint egy Quo üacfts, Izrra ? nukleáris katasztrófa, csak a pusztulás nem egyszerre következik be. Ez az egyik véglet. A második végletet a derülátók hangoztatják. Állítják, hogy a gazdasági fejlődés alapja az új tudományos és műszaki felfedezések és találmányok, amelyeket az új nemzedékek tesznek majd közkinccsé, megkönnyítve az emberek mindennapi életét. Szerintük tehát a népességnövekedés tulajdonképpen hasznos, hiszen ezekből a tömegekből kerülnek majd ki a jövő szakemberei. specialistái és tudósai, akik tudományos alapokon fogják megoldani az emberiség gazdasági és szociális problémáit. Az ilyen és hasonló elméleteket kidolgozó demográfusok a túlnépesedés gondját — leegyszerűsítve — abból az alapállásból közelítik meg, hogy a mennyiség átvált a minőségbe. Ez a felfogás azonban aligha lehet reális, hiszen a közművelődés állaporw3 8
