Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-12 / 3. szám
törekednek, hogy a város minden újszülöttjét névadó ünnepségen köszöntsék. Évente mintegy száz-százötven gyermeket fogadnak így a város polgárává, közülük több mint negyvenet egyéni ünnepségen, ami -azt is jelenti, hogy egyre több fiatal szülő kívánja gyermekét egyházi szertartás nélkül elindítani az életbe. Ezeket a névadó ünnepségeket, még nagyobb gonddal szervezi és irányítja Icuka néni. Ha a születési anyakönyvi bejegyzés kevés, annál több a házasságkötéseké. Évente 80—100 fiatal pár indul közös útjára a szerény, de ízléses házasságkötő teremből. — Én a közéletből bőven kiveszem részemet — mondja Haring Ilona. — Harmine éve alakult meg városunkban a püt. melynek alapító tagja vagyok. A kezdet nem volt könnyű. A hivatásszeretet azonban a legnagyobb nehézségeken is átsegített. Látván az elért eredményeket. úgy érzem, nem volt hiábavaló a fáradozásom. Ügy érzem, a város lakói támogatnak bennünket, értékelik munkánkat. Azok közé a hivatalnokok közé tartozik. akik semmit sem bíznak a véletlenre, mert tudatosítják felelősségüket a társadalommal és a polgárokkal szemben. Minden szertartásra úgy készül, mintha első bemutatkozása lenne, vagy vizsgázna. Vallja: alapos felkészülés nélkül nem végezhető színvonalas munka, nem lehet „csak úgy” befutni az eskétőterembe. Haring Józsefné csak azért végezheti évtizedek óta, kiválóan munkáját, mert tudja, otthon a család támogatja, segíti hivatása gyakorlásában. Férje, aki jelenleg már nyugdíjas, évekig a városi pártszervezet elnöke volt Szepsiben, mindig megértette, támogatta feleségét, aki szintén párttag, s jelenlegi vezetőségi tagsá— Jaj. nem. dehogyis — siettem megnyugtatni —, csak hát... — Igen — mondta olyan hangön. mint akinek már tapasztalatai vannak e téren —, mindig Jérfit várnak, és mikor én jövök, csodálkoznak, mintha valami marslakó lennék. Aztán ment minden, mint a karikacsapás. Adtam a létrát, a villany lámpát, meg ami még kellett, a többi szükséges holmi meg előkerült a táskájából. Talán fél órába se tellett, mikor jelentette, hogy a vödörre immár nem lesz semmi szükség. Arra is figyelmeztetett, hogy a legközelebbi üzemzavarnál jobb lesz. ha kicseréltetem az egész tartályt, mert ugye. semmi sem tart örökké. Mire rendbe hozta magát, már az asztalon párolgóit a fekete. Le is ültünk mellé, s én kíváncsian faggattam, mi vitte erre a pályára — Három évvel ezelőtt még könyvelő voltam — mondta. —j Aztán nyugdíjba mentem. Az egyik nagymama ilyenkor kötni kezd a családnak, a másik az unokákkal foglalkozik, a harmadik, ha telik neki. a kávéházban traccsolja át a gából kifolyólag sok feladat vár rá munkaidő után is. Volt a városi nemzeti bizottság képviselőnője is, és már tíz éve népbíró. Ezen a felelősségteljes poszton is helytáll Haring Ilona, amit mi sem bizonyít jobban, mint az elismerő oklevél, amit 1982-ben kapott az Igazságügyi Minisztériumtól, a bíróságon végzett eredményes munkájáért. Közben felnőtt a két kislánya, akik szüleiket követve telve vannak hivatástudattal. Dr. Csacho Erika egy körzeti orvosi rendelő vezetője. Chválová Éva mérnöknö pedig a bodollói (Budulov) efsz debrődi (DebracT) részlegén a szőlészet vezetője a jnb képviselője s az utcai nőszervezet elnöke. Társadalmi munkából ö vállal jelenleg a legtöbbet a családban. Fiatal, lelkes, tele van akarattal, segítőkészséggel. Mint a jnb képviselőjének lehetősége van tenni valamit a városért. ahol még vannak problémák, főleg a kulturális élet kibontakozását illetően. A család szemefénye a három kisunoka. akik minden szabad percét lefoglalják a boldog nagymamának. A falakon kitüntetések, a vitrinben emlékérmek. Ezek bizonyítják, hogy a törékeny, kedves asszony sokat vállait magára az elmúlt évtizedekben társadalmi munkából. Tette ezt mint kommunista, mint szülő, és úgy is. mint hivatalnok. Önzetlenül s nagy szeretettel. Szervez, irányít, segít, tanácsot ad. Ilyennek ismerem immár harminc éve. Farkas Rózsa délutánokat, én meg szerelgetésre adtam a fejem. Mindig érdekeltek a miiszaki dolgok, és a férjem halála óta igyekeztem saját kezűleg összebütykölni mindent. ha valami elromlott, aszerint, ahogy még annak idején aJérjemtö! sikerült ellesnem. Ez persze csak amolyan amatőr munka volt. de mégis örültem, ha sikerült. A szomszédom tanár, műhelygyakorlatokat oktat, kis műhelye is van a pincében. Megkértem, tanítson meg engem arra az „ezermesterségre’', amit mindig úgy: csodáltam. Kötélnek állt, s azt hiszem, elég jó diáknak bizonyultam. A tandíjat csak cigarettában fogadta el. Öl nagyon sok helyre hívták, alig győzte, aztán néha már engem küldött maga helyett. Hát így kezdődött. — Ez nagyszerű — mondtam meggyőződéssel —, erről föltétlenül beszélni kell. Nem mindennapi dolog egy fusizószerelö nagyi. QjzfrcUj, ’kh-LoJut Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! Berzéte (Brzotín) kastélyainak ál/ápoljál ecsetelő minapi írásuk — tisztelet az épített környezet védelmében való kiállásukért! — motivált, s tisztán a legőszintébb jobbító szándék és az értékek pusztulása felett érzett aggodalom, valamint szülővárosom szeretete íratta velem mellékelt dolgozatomat, melyei ezúton küldök el Önöknek közlés reményében. Kié, ami mindenkié? Elszomorító az összkép. A négyszögletes teret övező épületek jónéhánya siralmas állapotban viaskodik az elemek kitartóan ismétlődő támadásaival, állja még a „sarat” a fennmaradásért vívott bizonytalan kimenetelű küzdelemben. Évek óta elhagyatott, pusztuló házak siváran tátongó ablakai néznek segélykérőén a térre. Itl-ott törött üvegcserepeket zörget a nyirkos falak között kószáló szél. be-becsapva a még meglévő ablakszárnyakat. Nagyobbrészt összeomlott .sarokház húzódik kissé hátrább épület- és sorstársai vonalától. Tetejét immár két éve lerombolta a szakavatatlan cselekvésvágy. Azóta dacol vízzel, hóval. faggyal, újabb és újabb részeit átengedve az enyészetnek, lassan már eredeti tömegének harmadára zsugorodva. Barokk homlokzatának egykori kapubejárata fölött, a nyílást sebtében elzáró farostlemez mögül elökandikál egy 1705-ös évszámmal ellátott zárókő, emeleti ablakai reneszánsz előképet sejtetnek. Eklektikus, antikizáló szomszédjának gazdagon díszített homlokzatát akadálytalanul pusztítja az esővíz mely tetőtől a pincéig áztatja a vastag falakat. Mellette a századelőn jellegtelenné modernizált egykori reneszánsz épület áll több éve lakatlanul, kihasználatlanul. Csatomátlan ereszéről alázúduló esővíz munkálkodik a későbbi köntös lehámozásában pótolandó a müemiékesek elmulasztott falkutatását. Középkori utcácska várostörléneti értékű támivei támogatják egy gótikus eredetű sarokház érzéketlen újkori beavatkozások által felsebzett falait. Kitörött emeleti ablakain át akadálytalanul suhan a tekintet tetőfoszlányokon túl a felhőkig. Földszinti ablakainak míves kovácsolt zsaluit papírvékonyságúra marta a rozsda. Alig pár lépéssel arrább a megkésett mentési munka zaja tölti be egy páratlanul érékes gótikus polgárház belső tereit. Óriásira duzzadt költségekkel folynak a munkálatok, melyeknek évtizednyivel korábban múlt el az idejük. Máig már leomlott a boltozatok többsége, csúcsíves kapubollozatot. későgótikus homokkő ajtókeretet kezdett ki a gyorsan múló idő. Erdőnyi fenyőtönk támogatja a semmiben lógó boltozatdarabokat. Düledezö udvari szárnyak, emeletnyi magasságban fény után törő dudvával benőit udvarok, szélharapdálta tetők, névtelen hadak szorgos gyűjtőmunkája következtében eltűnt farészek, kovácsolt és öntöttvas elemek, díszes cserépkályhák helyei árválkodnak. A végsőkig kiszipolyozott s azután sorsukra hagyott épületek búskomor látványa vonzza a tekintetet. Épített környezetünk, életterünk pótolhatatlanul fontos része a múltból ránk maradi épületek összesége, mely elidegeníthetetlen komponense kulturális örökségünknek. Elődeink hagyatékával értőn sáfárkodnunk nemcsak erkölcsi kötelességünk, de jól felfogott gazdasági érdekünk is. A hétszáz éves Rozsnyó (Rozüava) központja középkori bányavárosaink építészettörténeti fejlődésének ékes tárháza, intenzív hazai és külföldi turistaforgalom célja és állomása. Falai között műemlékvédelmi hivatal, műemlékhelyreállító építövállalati kirendeltség és újabban a történelmi városmag helyreállításával foglalkozó bizottság működik. Bíznunk kell jószándékú igyekezetükben, szakértelmükben és hinni szeretnénk az ősi falak ellenállásában, hogy kivárják a magasröptű tervek vaióraválasát. TÖKÖLY GÁBOR I Rövid hírek A nagytúri (Vefké Túrovce) SZISZ alapszervezet a népművelési központtal karöltve az elmúlt év végén zenés-műsoros délutánt rendezett a 3—15 éves gyerekeknek. A zenét a SZISZ-szervezet Dinamic zenekara szolgáltatta. ügyességi versenyek, a kicsik által előadott versek és daliok tarkították a délutánt. Brumi mackó, a legkisebbek kedvence is ott volt. s eljött Télapó is, sok-sok ajándékkal. Táncból, nevetésből nem volt hiány a jól sikerült háromórás összejövetel során. (Lackovsky Ilona) Elgondolkodtak már azon. hogyan készülnek a villogó gyöngysorok? Ipolyságon (Sahy) járván bekopogtam a gyöngyfüzökhöz. s vezetőjük. Mihalcsik Mária elmondta, hogy már huszonöt éve dolgozik itt a jabloneci üveggyár fióküzemc. Igaz, most inkább csak „bedolgoznak” az alkalmazottak, mert az épület rossz állapotban volt, így be kellett zárni. A felújítás már májusban elkezdődik, utána újra bejárhatnak azok, akik a munkavállalás által közösségbe is akarnak kerülni. A gyöngyfűzés türelemjáték. több órát kell a gép mellett ülni, de akinek otthon a családtagok is segítenek, az a havi kétezer koronát is megkeresheti. Az átlagkereset itt 1 200— I 500 korona, de a dolgozók nagy része emellett még családját, háztartását is ellátja, így ez kifizetődő számukra. A gyöngyfűzés rendes munkaviszonynak számít, annak minden előnyével. így a fiataloktól a nyugdíjas korúnkig minden életkorú nő megtalálható közöltük. Jelenleg nyolcvan alkalmazottja van a fióküzemnek, de nagyon sok az érdeklődő, a munkára várakozó lány és aszszony. (Kardos Mária) nő 7
