Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-24 / 22. szám
Kinek a gyermeke? a gyermekek állami gondozásáról beszélünk, sokan csak az intézetben nevelkedő gyermekekre gondolnak. Pedig a családjogi törvény és a gyakorlat értelmében ma állami gondoskodásról és állami neveltekről beszélhetünk, s a gondoskodási lehetőségeknek csak egyik eleme a nevelőotthoni, intézeti nevelés. — Beszéljünk tehát az Ön és osztálya hatáskörébe tartozó leggyakoribb örökbefogadásról és nevelőszülői gondoskodásról! — Nagy különbségek vannak a kettő között. Az örökbefogadást a legszebb, leghumánusabb, mindamellett rendkívül felelősségteljes tettnek, nehéz döntésnek tartom. Az örökbefogadási kérelmek száma országos viszonylatban is évről évre halmozódik. Kassán jelenleg mintegy 70 örökbefogadási kérelmet jegyzünk. Soha nem volt még ennyi. Ugyanakkor viszont állandóan csökken az örökbefogadásra alkalmas gyerekek száma. A jelenségnek több komoly és társadalmi oka is van. Sok az olyan fiatal házas, akinek — az egyik vagy a másik házastárs egészségi problémái miatt — nem lehet saját gyermeke, s ezt a legtöbben már a házasságkötéskor tudják. Viszont csak olyan kisgyermek adható örökbe, aki testileg és szellemileg teljesen egészséges. A csecsemőotthonokban, gyermekotthonokban, gyermekgondozási intézetekben azonban több a károsult, komoly neurológiai látleletű testi vagy szellemi fogyatékos gyermek, amellett a csecsemőotthonokban lévő 1—3 évesek 96 százaléka cigány. Az ö elhelyezésükkor nagyon körültekintően kell eljárnunk, mert rosszak a tapasztalataink. Bármennyire alkalmas, megfelelő is a nevelőszülő személyisége, a pubertásban szinte kivétel nélkül óriási nevelési nehézségekbe ütközik. Továbbá: egy év leforgása alatt is érezzük az új abortusztörvény (miniinterrupció) hatását, csökkent általa azoknak a kisgyermekeknek a száma, akikről születésük előtt, ill. születésükkor mondtak le; végül a társadalom gondoskodása következtében egyre több leányanya vállalja gyermekét. Tavaly városunkban összesen 30 gyermeket fogadtak örökbe, közülük azonban csak kettőről mondtak le születésekor. Az utóbbi tíz évben ez a legkevesebb. Többnyire a gyermek hároméves koráig intéződik az örökbefogadás. Egyébként az említett harminc esetből egyetlen egyben sem hívta fel figyelmünket a csecsemőotthon arra, hogy ezek a gyerekek örökbefogadhatók, hogy jogilag szabadok. Általában mi keresünk-kutatunk a gyermekotthonokban, s tartunk kapcsolatot a városkerületek nemzeti bizottságaival. — Kik fogadhatnak örökbe gyermeket? — Természetesen, a leendő szülő nem lehet büntetett előéletű, s kikérjük a munkaadó véleményét is. Ezek formalitások. Szerintem a legfontosabb, vajon alkalmasak-e a gyermeknevelésre. Ezt pszichológiai vizsgálattal mérjük föl, de önmagában a teszt még nem elég. A gyermektelen házaspár általában annyira kívánja a gyermeket, hogy a pszichológus kérdéseire a társadalmilag legelfogadottabb, legkívánatosabb válaszokat adja. Ezért vezettünk be egy új módszert, a tanácsadást — még mielőtt lezajlana az örökbefogadás. Csoportot alakítunk ki néhány párból és sorra vesszük a buktatókat, amelyek egy örökbefogadott kisgyermek nevelése során — e felnőttek számára teljesen új élethelyzetben — felmerülhetnek. Minden pszichológiai tesztnél többet ér, a ha a csoportbeszélgetésen elmondják, hogyan oldanák meg ezt vagy azt a helyzetet (pl. meg kell-e mondani a gyermeknek, hogy ők nem vér szerinti szüleik stb.). Az örökbefogadás után is kapcsolatban maradunk a nevelőszülőkkel. Általában beigazolódik, hogy sok probléma váratlanul éri őket az örökbefogadás után, de a csoportbeszélgetések tapasztalataiból okulva ezekkel is nyíltan, őszintén felkeresnek bennünket. Bár a legritkább eset, de megemlítem, mert szintén a mi hatáskörünkbe tartozik, a gyámság intézése. A múlt évben hét ilyen esetet intéztünk. Akkor áll fenn, ha a kisgyermekek elárvulnak, s valamelyik rokon neveli őket. Persze, itt is adódhatnak konfliktusok, problémák. A rokonok anyagilag általában mindent megadnak a gyermeknek, ám volt már arra is példa, hogy érzelmileg nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni fejlődéséhez, úgyhogy javasoltuk, inkább idegen nevelőszülőkhöz kerüljön a gyermek. Dr. Éva Reichelová pszichológus a Kassai (Kosice) Városi Nemzeti Bizottság család- és gyermekvédelmi osztályának vezetője. Két kisgyermek édesanyja. Nyílt, őszinte tekintetű; közvetlen, munkáját páratlan komolysággal és lelkesedéssel végzi. Beszélgetésünkkor olykorolykor gondterheltség suhant át az arcán. Családok, ügyek, iratok. Végesincs beszélgetések, kiúttalannak tűnő esetek. Gyermekeikről lemondó szülők. — Az állami gondoskodás egyik további formája a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése. Mikor áll fenn ez az eset? — Nagyon elterjedt — az állami gondoskodás formái között — a nevelőszülői gondoskodás. Lélektanilag azonban még bonyolultabb, mint az örökbefogadás. Olyan gyerekek kerülnek nevelőszülőkhöz, akik már nem alkalmasak örökbefogadásra, lehetnek testileg vagy szellemileg visszamaradottak is, s nagy-nagy szükségük van a családra, mert intézeti nevelés számításba sem jöhet nálunk, az érzelmi kifosztottság — pár év intézeti nevelés — helyrehozhatatlan személyiségkárosodást okozna esetükben. Többnyire olyan gyerekek ők, akiknek szülei visszaeső bűnözők, alkoholisták, lelki betegek stb., akik alkalmatlanok a gyermeknevelésre, nem teremtették meg gyermekeik fejlődéséhez az alapvető emberi körülményeket, de akiktől valamilyen oknál fogva nem lehet megvonni a szülői jogot, s erről önszántukból valószínűleg soha sem fognak lemondani (pl. az örökbeadás érdekében). Sőt, ha nevelőszülőkhöz kerülnek gyermekeik, bonyolítják a helyzetet, rombolóan beleavatkoznak a nevelésbe, hiszen tudják, hol, kinél vannak gyermekeik. Városunkban 56 családban több mint 60 gyermek van nevelőszülői gondoskodásban. A nevelőszülőknek általában még saját gyermekeik is vannak. A gondozottakra anyagi támogatást kapnak (1 gyermekre 10 éves korig havonta 750 koronát, 10 éves koron felül 850 koronát, s ehhez még havonta 300 koronát, azért, mert befogadták őket). Tény, hogy az állam gazdaságilag jobban jár a nevelőszülőkkel, mint az intézeti gondoskodással. Az intézetben nevelt gyermekre évente 31 000 koronát kell fordítania, a nevelőszülőknél nevelkedőre 10 200 koronát. És azt csak amolyan rossz nyelvek terjesztik, hogy a nevelőszülőknek milyen nagy haszna származik ebből. Mindennél fontosabb tudniillik, hogy a gyermek érzelmi fejlődésének feltételeit biztosítsák. A hozzájuk került gyermekek így vagy úgy sérültek, mindazt, amit egy átlagos sorsú gyermek megkap, azt ök huzamos ideig nélkülözték. S ezt adja meg nekik a nevelőszülő. Erre a még oly igyekvő intézeti gondoskodás sem képes. — Mikor „hivatásos" a nevelőszülő? — Ha idegen gyermekek kisebb csoportját neveli egy házaspár az erre alkalmas, állam által kiutalt családi házban. A nevelőanya számára ez hivatás, fizetést kap érte (a gyermekek számától függően, pl. ha 4—5 idegen és két saját gyermeke van, kb. 2 400—2 500 koronát), a nevelőapának megvan a saját kereső foglalkozása. — Ki vállalhat így gyermekeket? — Ugyancsak vizsgáljuk a nevelőszülők alkalmasságát, nem szakképzettségüktől, hanem személyiségüktől tesszük függővé. Óriási megfigyelőképességgel, tapintattal, érzelemmel, kedvvel kell csinálniuk. A gyerekek pedig a szeretet legkisebb megnyilvánulásáért is nagyon hálásak tudnak lenni. Erre is építhetnek a nevelés során. Mi pedig készek vagyunk tanácsainkkal segíteni munkájukat. — Mi minden okoz Önnek gondot munkájában ? — Sok minden. Például: nem jó, ha a leendő örökbefogadók a mi tudtunk nélkül látogatják a csecsemőotthont. Volt már rá példa, hogy érzelmileg egyetlen egy kisbabához kötődtek, 1 —2 évig látogatták, de valójában mitsem tudtak a gyermek „előéletéről", jogi helyzetéről, testi és szellemi fejlődőképességéröl. Az eredmény; veszekedés, konfliktus, bíróság, stressz mindkét félnek. Természetesen, mi ilyenkor a gyermek érdekeit képviseljük. Aztán kialakítottunk osztályunkon egy munkarendet, amit szeretünk és betartunk. Csakhogy nem egyedül, hanem további emberekkel, intézményekkel, szervekkel, szervezetekkel közösen kell dolgoznunk egy-egy eseten. Sajnos, van úgy, hogy hiányzik a másik fél megértése, olykor szakértelme. Mert feltétlenül tudni kell azt, hogy mit jelent a gyermek érzelmi kifosztottsága, mi az „csak" fél évvel többet lenni a nevelőotthonban, s látni kell egy kétéves kisgyereket, aki még nem beszél, vagy még nem jár. Ezért az érintett szervek képviselőivel közös tanácskozást szeretnénk tartani, ahol ezekről a kérdésekről, munkánk hatékonyságának, rugalmasságának kérdéseiről beszélnénk. Ha sikerül közös nevezőre jutnunk, talán sokkal több boldog családot tarthatunk majd számon. — Beszélgetésünk során többször is felmerül bennem, hogy itt, osztályukon sok olyasmi is történhet, amire a hivatal nem is köteles. — Feladatunk névsort vezetni azokról, akik örökbe-, vagy gondozásba szeretnének venni gyermeket, közvetíteni a csecsemő- és gyermekotthonok, valamint a nevelőszülők közt, a bíróságon eljárást folytatni, képviselni a gyermek érdekeit. És ez a legtöbb helyen, járási bizottságon igy is van. Az eredménye: egy aktaköteg. Csakhogy mi ezt így nem tudjuk csinálni. Egyedülállók vagyunk abban, hogy tanácsadással is foglalkozunk, hogy céltudatosan felkészítjük az örökbefogadókat és nevelőszülőket a nevelés- és családpszichológiai kérdésekben. Meg is van az eredménye, a statisztika szerint a járások közül nálunk van a legtöbb örökbefogadás és itt a legeredményesebb a nevelőszülői gondoskodás. Szeretnénk a jövőben kutatómunkát is folytatni, komplex felmérést kellene ugyanis készíteni az örökbefogadott és nevelőszülők által nevelt gyermekek fejlődéséről. Nevelőszülőket meg továbbra is keresünk. Most konkrétan egy olyan házaspárt, amely a nemzeti bizottság által kiutalt családi házban saját gyermekein kivül szeretettel és jól felnevelné, vállalná idegen gyermekek csoportját. — Köszönöm a beszélgetést. FRIEDRICH MAGDA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ
