Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-24 / 22. szám
ROMÁNIÁI JEGYZET KOMMENTÁR A Miraj termékei Ügy tartják Romániában, hogy a román nő mindig is szerette a szépet, és a legnehezebb körülmények között sem hanyagolta el magát, törődött küllemével. Kíváncsi szemeit ráadásul szerette Párizsra vetni. Amint a román kultúrának számos területe volt francia-érzékeny. az öltözködésben, a színek, a formák és illatok világában is elsősorban a francia ízlést, a francia divatot követte a román nő. Nos, ehhez a régi hagyományhoz, öröklődött érzékenységhez igyekszik alkalmazkodni a Miraj kozmetikai vállalat is Bukarestben. Amint a vállalat igazgatónője, Rozalia Speteanu elmondta, termékeiknek ma is nagy keletje van a hazai piacon. Mert a román nő ma is gondozott és ápolt, nem sajnálja magától a jó minőségű kozmetikai készítményeket. (A gyár termékei közül a legdrágább krém különben 40 leibe kerül.) A Miraj készítményeinek egy része azonban külföldre kerül. Amerikában, Olaszországban és Törökországban egyaránt ismert pl. a Gerovital márka. A Szovjetunióban, Francia- és Lengyelországban, Bulgáriában is kedveltek a szép formájú üvegcsékbe, kristály- és porcelánszelencékbe. fatégelyekbe csomagolt Miraj-parfümök, -kölnivizek, -krémek. A vállalat termékei, amint az igazgatónő mondja, külföldön is elismertek, szerepelnek a nemzetközileg iktatott készítmények listáin. Hogy mi a Miraj-termékek titka? Először is a jó minőség. Minden termékükben hazai növény az aktív anyag. Azaz nem vegyi úton előállított mesterséges készítmény. Ezeket az anyagokat a vállalat mellett működő kutatóintézet dolgozza ki, s az egészségügyi minisztérium hagyja jóvá. Az alapanyagok összetételében ugyanakkor a gyár termékei követik a nemzetközileg megállapított szabványt. A Miraj valamennyi terméke külföldi piacon is elfogadható, mondja az igazgatónő. Részt vesznek nemzetközi versenyeken. Parfümjeik pl. a francia parfümökkel vetélkednek, jellegükben. alapanyagösszetételük szerint is azok megfelelői. A Miraj-készítmények közkedveltségében azonban nem kevésbé lényeges az is, hogy a vállalat igyekszik termékeit tetszetősen csomagolni. A csomagolás alapanyaga ugyancsak hazai, formáját az Iparművészeti Központ hagyja jóvá. A vállalat itt sem takarékoskodik a jó minőségű anyagokkal. A magasabb árfekvésű készítményeket nem sajnálja kristály-, porcelán- vagy mondjuk festett üvegszelencékbe önteni, számítva az igényesebb vásárlókra is. A gyár legismertebb készítménye a már említett Gerovital márka, Aslam professzor híres készítménye, azután a Bellatrix, amelynek az alapanyaga hazai vadvirágokból készül dr. Vasil Boici reumatológus kidolgozása szerint, a Miss Ottilia bőrápolószerek aminosav összetételűek, az Acanta készítmények méhtermékekből álnak. A Pell-Amar készítmények összetételét szintén reumatológus, dr. O. Colinesti dolgozta ki. Hét rúzsfajta készül a gyárban 129 árnyalatban mindegyik, ezenkívül festékek, hajápoló készítmények, az arcbőr kezeléséhez aktív anyagok, valamint parfümök, kölnivizek minden minőségben. Mindezt 600 dolgozó, zömükben nő állítja elő Bukarestben. A Mirajon kívül még két kozmetikai gyár működik az országban. Kolozsvárott a Farmec elsősorban háztartási tisztítószereket, dezodoráló és borotválkozási szereket gyárt. A Nivea vállalat Brassóban ugyancsak régi, ezen a néven működött már a világháború előtt is. Az országos szükséglet kielégítésére, a három vállalat munkamegosztása szerint most ők szappanokat alapozó lakkokat, fogápolószereket készítenek. Szerfölött sajnálkozik Rozalia Speteanu igazgatónő, hogy bár sok román vállalat csehszlovák partnerokkal nagyon jól együttműködik, a Mirajnak idáig ez még nem sikerült. Habár az összes eddigi találkozáskor — pl. az Inchebán Bratislavában — a csehszlovák fél nagy elismeréssel nyilatkozott a Miraj készítményeiről, üzletkötésre eddig, sajnos, még nem került sor. Még a Gerovital sorozatból sem vett át hazánk tavaly, annyit se, hogy legalább a vásár ideje alatt helyben árusították volna a boltokban. „A mi ajtónk pedig nyitva áll a csehszlovák partnerok előtt is — mondja az igazgatónő —. az idei Inchebára is készülünk, már elküldtük levelünket, reméljük. a válasz pozitív lesz. Annál is inkább, mert a Miraj nemzetközileg elismert.” Hogy eddig miért nem sikerült az üzletkötés Csehszlovákiával, azt sajnos az igazgatónő nem részletezte. KOCSIS ARANKA Afrika Bár a fekete kontinens iránti érdeklődés mindig is megvolt, manapság a hírközlő eszközökön keresztül az információ inkább csak egy-egy nagyobb esemény vagy tragédia kapcsán érkezik otthonunkba. Pedig Afrika kb. a 17. századtól kezdve inkább szebbik oldaláról mutatkozott be, az európai ember először művészetével találkozott. Századunk elején például vándorkiállításokon mutatták be műkincseit, az ott élő törzsek használati tárgyait, életük mindennapi tartozékait. A felfedező tudományos expedíciók „aranykora" a múlt században volt; rengeteg tanulmányutat szervezett a földrész belsejébe — állat- és növényvilágát, természeti kincseit tanulmányozandó — az Angol Királyi Földrajzi Társaság. S több tudomány (pszichológia, szociológia) ismeretanyagát gazdagították századunk első harmadában a földrészen kutató kultúrantropológusok. Ennek az idegen népnek a kultúrájából, sajnos, kevesebb jutott a külvilágnak, mint természeti kincseiből és olcsó munkaerejéből. A területet elárasztották az aranyat és gyémántot keresők, letelepedtek, s végül államot is alapítottak. A Dél-afrikai Köztársaság pedig máig is egyik tűzfészke világunknak. A második világháború után a fehér telepesek rákényszerítették a fekete lakosságra az apartheid politikai rendszerét. Afrika a gazdaságilag már kimerülőfélben levő európai országok nyersanyagkészletét pótolta. Gyarmatai (s erős kormányzóságuk) voltak itt (már a 19. századtól) Portugáliának, Hollandiának, Belgiumnak és természetesen, Nagy-Britanniának meg Franciaországnak. A második világháború kitörésének okai közé sorolandó az is, hogy a náci Németországnak nem voltak gyarmatai, s igy rávetették szemüket Afrikára és Ázsiára is. Tudjuk, hogy a nagyobb konfliktusok elkerülése végett a belgák, a hollandok átengedtek egyegy területet neki, s kormányuk hadfelvonulási területévé nyilvánította egész Észak-Afrikát. A háború idején, s főleg azt követően a kontinensen már szerveződtek és hallatták hangjukat a nemzeti felszabadítási szervezetek. A legnagyobb múltra az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) tekint vissza. Elsősorban azt tűzte ki célul, hogy ne csak egy vagy két gyarmat, hanem az egész földrész s valamennyi lakója felszabaduljon a gyarmatosítók elnyomása alól, azaz: Afrika legyen az afrikaiaké. Az ötvenes évektől kezdve sorra nyerték el nemzeti függetlenségüket az egyes afrikai államok (az első 1951-ben Libia volt). 1960 Afrika éve a történelemben, mérföldkő a kontinens életében. Ebben az évben összesen 17 afrikai ország lépett független létének útjára, napja hogy kiépítse saját gazdaságát, iparát, s elfoglalja méltó helyét a világ országai között. Ez persze, minden afrikai országot erejét meghaladó feladatok elé állított. A hatvanas években meghirdetett „zöld forradalom" csődöt mondott, elsősorban azért, mert nem a földrészen honos mezőgazdasági növények termelésének fejlesztését, hanem — a korszerű termelési technika és fejlett öntözési rendszer hiányában — más nagyhozamú vetömagfajták meghonosítására törekedett. Az ENSZ a nyolcvanas években hirdette meg Afrika iparosításának évtizedét. A konkrét programok kidolgozásába számtalan külföldi szakembert vont be, s célul tűzte ki az afrikai országok mezőgazdasági termelésének évenkénti legalább 4 százalékos emelését. Az egyes afrikai országok életében, a gazdasági fellendülésért folytatott harcban növekvő szerepet játszanak a szocialista országok. Ezt fejtették ki nyilakozatukban a szocialista országok az UNCTAD 4. nairobi ülésszakán. A műszaki-tudományos együttműködésre jellemző az is, hogy a KGST tagállamok egyetemein és főiskoláin különböző szakokon afrikai diákok tanulnak. Az afrikai országok súlyos gazdasági és az ebből adódó társadalmi és politikai problémái nem vetettek gátat a művészet és kultúra fejlődésének, sőt. A fekete kontinens a világirodalmat többek között Paul Nyerere, költő-államférfi, Wole Soyinka Nobel-díjas költő munkáival gazdagította, s nem hallgattatták el a negyedszázada koncentrációs táborban politikai fogolyként élő Nelson Mandelát, az Afrika Nemzeti Kongreszszus vezetőjét, aki börtöncellájában tanulmányt irt a dél-afrikai szükségállapot-rendszerről, arról a kivételes állapotnak nevezett rendszerről, amelyet a kormányzat 1 986 augusztusa óta ismét bevezetett. Mandela letartóztatása előtt már ügyvédként dolgozott, ezzel a tanulmánnyal azonban hiányzó záróvizsgája alapfeltételét pótolta. 1972-ben az ENSZ közgyűlése a világ nemzeteit felhívta, hogy május 25-től szervezzenek szolidaritási hetet a harcoló dél-afrikai néppel. Később ezt a támogatást kiterjesztette más — függetlenségükért és emberi jogaikért harcoló — országokra is. Május 25-én emlékezünk meg Afrika napjáról, s jogosan, mert a fekete kontinensen korántsem mindenütt rendeződött a helyzet. FRIEDRICH MAGDA nő 9
